A sírva-röhejes eset Szinaján történt, ahol a híresen „magyarbarát” liberális elnök a nemzeti liberális ifjak gáláján vett részt, mégpedig annak kapcsán, hogy megkapta a Jobboldali Vezér Különdíjat.

S így esett, hogy amikor Orban mester felment a színpadra, úgy érezte, valami vagányat, fiatalosat kell mondania, ha már szinte mindenkinek az apja lehetne a teremben.

És mondta. Ezt:

„Tudjátok meg, hogy nem festem a hajamat. Sok ellenfelem azzal támad, hogy festem a hajamat. Nem, a hajam ilyen maradt, és a hajam (színe, nyilván – a szerk.) olyan, mint a lelkem. Tudjátok meg, hogy az én lelkem, az én szívem mindig is a ti oldalatokon vert (most akkor a szíve is a jobboldalon van? – a szerk.), mert mindig is közel éreztem magam a fiatalokhoz.”

Na, és akkor, amint megígértük: íme, a válasz arra a kérdésre, hogy milyen Orban úr lelke. Hát, ha a haja természetesen sötét, akkor a lelke is az.