Ha nem a mi bőrünkre menne, egészen szórakoztató lenne a román akadémia, amely ahelyett, hogy a tudománnyal, a kutatással és hasonló dolgokkal foglalkozna, inkább annak érezte szükségét, hogy aktuálpolitikai kontextusban értelmezze a Gyulafehérvári Nyilatkozat szövegét, különös tekintettel annak az autonómiára/önrendelkezésre vonatkozó passzusaira.

Miszerint az 1918-ban Erdély és Kelet-Magyarország Romániához csatlakozását egyoldalúan kimondó nyilatkozatban hiába ígértek önrendelkezést a magyaroknak, azt úgy kell érteni, hogy valójában nem ígértek önrendelkezést a magyaroknak.

A magát tudósnak tartó társaság ezt a logikai és történettudományi bravúrt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egy konkrétan nem idézett nyilatkozatára reagálva követte el. Az akadémikusok szerint Kelemen az RMDSZ idei, kolozsvári kongresszusán mondott olyasmit, ami miatt mindenképpen fontos volt tagadni az autonómiát.

Az akadémikusok szerint a Gyulafehérvári Nyilatkozat nem ígért autonómiát a kisebbségeknek,

akik pedig számon akarják kérni a dokumentum bármilyen részletének betartását, azoknak előbb el kellene ismerniük annak lényegét, Erdély és Románia egyesülését.

A furmányos akadémiai gondolatmenet szerint ugyanis a nyilatkozatban szereplő „autonómia” szó az Erdély, Bánság és Magyarország románok lakta területek ideiglenes, az új alkotmány elfogadásáig tartó önigazgatására vonatkozik. Azt is megjegyzik felemelt mutatóujjal, hogy az erdélyi románok döntése az általuk lakott területek Romániával történő egyesüléséről szólt, míg a Nyilatkozat többi részlete mindössze „irányelveket” tartalmaz az újonnan megalakuló román állam számára.

„A Gyulafehérvári Nyilatkozatban szereplő egyes célkitűzések elismerésére irányuló igény a dokumentum valamennyi rendelkezésének – köztük elsősorban a Románia és Erdély egyesülését kimondó határozat – elismerését feltételezné.

Hogyan is akarják számon kérni a Nyilatkozatba foglalt egyes állítások, elvek, jogok be nem tartását azok, akik nem ismerik el a dokumentum lényegét?”

– tette fel teátrálisan a kérdést az akadémia elnöksége.

A nyilatkozat harmadik pontja által előirányzott „teljes nemzeti szabadságot” az akadémia víziója szerint nem lehet autonómiaígéretként értelmezni, hiszen a nyilatkozat ennek értelmezését is pontosítja, miszerint „minden nép számára a saját nyelvén biztosítanak oktatást, közigazgatást és ítélkezést” és lehetővé teszik számarányos képviseletüket a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben.

Az akadémia szerint egyébként ezen elvek érvényesítésével sem adós a mai Románia, és ezt jól példázza az, hogy a magyarok saját nyelvükön ingyenesen tanulhatnak az óvodától a doktorátusig, sokan közülük pedig állami ösztöndíjban is részesülnek

„Nincs olyan oktatási program, amit a magyarok kértek és a román állam ne hagyta volna jóvá. És itt a legbőkezűbbek a feltételek: legyen legalább tíz kérelmező az illető szakon, akiknek a képzése érdekében mintegy húsz tanárnak biztosít fizetést a román állam” – teszik hozzá.

Aztán még egy Kelemen-nyilatkozatra reagálnak, amit az RMDSZ elnöke a Szövetségi Képviselők Tanácsának március 9-i, nagyváradi ülésén tett, és amelyben – így az akadémikusok – arról beszélt: valamely akadémiai intézmény azt szeretné, ha nem lenne magyar képviselet Romániában.

Az akadémia szerint Kelemen nyilatkozata a soron következő európai parlamenti választások kontextusában született, politikai töltettel bír, márpedig az akadémia apolitikus intézmény, és nem tesz politikai nyilatkozatokat.

Kivéve persze ezt a hagymázas „szövegértelmezést”.

Amúgy nincs miért csodálkozni, hiszen az akadémia vezetői nem egyszer tettek már tanúbizonyságot arról, hogy a tudomány méltóságát szerintük egyáltalán nem sérti, ha a művelői a legbüdösebb lábú sovinizmust képviselik – lásd itt, itt, itt, itt. Na meg itt.