FRISSÍTÉS – Elnézést kértek a felelősök

A tételsort összeállító országos vizsgaközpont (CNEE) képviselői elnézést kértek a baklövésért. Közleményükben azt hangsúlyozzák, hogy a vers szerzőjének téves feltüntetése nem befolyásolta a feladat megoldását, a szerző személye (Heinrich Heine, nem a fordító, Şt. O. Iosif) nem oszt vagy szoroz abban, hogy a diákok hogyan értelmezik a szöveget.

Ştefan Octavian Iosif román költőnek tulajdonítja Heinrich Heine egyik versét a kedden tartott nyolcadikos próbafelmérő román nyelv és irodalom vizsgájának első tétele.

Olvasson még:

A vers valóban kapcsolódik Şt. O Iosifhoz, ugyanis ő fordította le románra 1895-ben, csakhogy ez a feladatlapról valahogy lemaradt, a tétel szerint ő a vers szerzője, nem Heinrich Heine, akinek az Unterm weißen Baume sitzend című verse 1844-ben jelent meg.

A tétellista összeállításáért felelős oktatási minisztérium egyelőre nem reagált az ügyben.

És akkor következzen egy sajtótörténeti mérföldkő! Mivel a Heine-versnek nincs kanonizált magyar fordítása, amit linkelhetnénk, a Főtér szerkesztőségének két, költői vénával is megáldott tagja, Papp Attila Zsolt és Szántai János csak Önöknek, csak most, csak itt, gyorstüzelő üzemmódban lefordította magyarra a költeményt.

Íme:

Fehér ágak alatt ülve

Fehér ágak alatt ülve
Hallgasd, jajong a téli szél,
Zordon köd fekszik az égre
S a teljes földön körbeér.

Mező, liget tárul eléd,
Puszta, komor közel-távol,
Tél a szívben, lelked mélyén,
Tél honol szerte a tájon.

Ám az ágak megrázkódnak
Hirtelen. Kedved szegetten
Úgy érzed, hogy hózuhatag
Szakadt rád egy jégveremben.

Ah, de nem hó az, te balga!
Álomból révülten ébredsz,
Illatos virágesőben
Szoktatod szemed a fényhez.

Édes-vérengző e bűbáj!
A télből nyár lesz, hogyha int,
Pelyhek virágba borulnak
És szól a szív, szeret megint!