Íme a legbizarrabb dákológiai elméletek Sarmisegethusa Regiáról

Az akkoriban a kincsvadászok és paranormális jelenségekben hívők által megrohamozott Sarmisegethusa Regia már a 90-es évek elejétől egy sor vitatott beszámolóval nyűgözte le a románokat.

A Sarmisegethusa Regiával kapcsolatos vitatott elméletek az 1990-es évek elejétől öltöttek nagyobb méretet, amikor a Szászvárosi-hegységben található dák erődítmény a széles tömegek számára is elérhetővé vált. Azokban az években, amikor Sarmisegethusa Regiát megrohamozták a kincsvadászok, a „szenzációs leleplezések” ugyanolyan mértékben felkeltették a románok figyelmét, mint az értékes leletekkel kapcsolatos szóbeszédek.

Íme, néhány a legbizarrabb állítások közül:

Andrei Vartic és a nem rozsdásodó dák szeg

Andrei Vartic publicista (1948–2009) azok közé tartozott, akik a 90-es években gyakran ellátogattak Sarmisegethusa Regiába.

A volt moldovai parlamenti képviselő Vartic 1993-ban létrehozta a Chişinău-i Dák Civilizáció Intézetét (ICD) és intenzív kutatásokat végzett a dák erődítmények területén katonai térképek, idegenvezetők és akkoriban fejlettnek számító felszerelések segítségével. Olyan tudósként népszerűsítették, aki felfedezte a dákok topográfiai és geometriai írását, a dákok kozmogóniai topográfiáját és ő javasolta azt is, hogy a dák civilizációt emeljék az ókori civilizációk magasabb rendű szintjére. A 90-es évekbeli sajtó egyes beszámolói viszont kedvezőtlenek voltak rá nézve. Azzal vádolták, hogy régészeti orvtevékenységet folytat és a hegyekben lévő dák erődítményeknél talált számos értékes leletet vitt ki az országból. Ezek egyike, a „nem rozsdásodó dák szeg” híressé tette.

Andrei Vartic a dolgozataiban azt állította, hogy a bălţi-i Kohászati Intézetben végrehajtandó vizsgálatért a Moldovai Köztársaságba vitt két évezredes kampósszeg 99,97 százalékos tisztaságú alfa-vasból készült, ezért nem rozsdásodott meg az elmúlt 2000 évben.

Napoleon Săvescu és a mágneses mező

Sarmisegethusa Regia a 90-es évektől kezdve Napoleon Săvescu, a besszarábiai Vartic barátja, a Dacia Revival International Society és a The Romanian Medical Society of New York alapítványok alapítója kedvenc úti céljává is vált. A 70-es években az Amerikai Egyesült Államokba emigrált orvos a dákológiai kongresszusok szervezője, melyekre 2000-től kezdve évente kerül sor és közismert támogatója annak az elméletnek, amely szerint a románok kizárólag a dákok leszármazottai.

Săvescu az 1998. júniusi útinaplójában arról számolt be, hogy miként üldözte őt Sarmisegethusa Regiában „Zamolxis átka”.

„Sarmisegethusa Regia felé ereszkedtem, ahol – nem régóta – Zamolxis átka kísért engem: »ne zavarjátok a helyeimet«. Ott hirtelen nem működött a kazettás magnóm, egyik napról a másikra lemerültek az elemek, a fényképezőgépből szintén »hirtelen« kifogyott a film, Tudor fényképezőgépe szintén »leállt«, én pedig azon gondolkodtam, hogy »mit keresek itt modern eszközök nélkül«, hogyhogy éppen nálam romlik el minden? Egyáltalán nem vagyok babonás, így már csak a »pech« maradt nekem magyarázatként, annak ellenére, hogy akár a térségbeli rendkívüli mágneses mezőt is számításba lehet venni”, számolt be Napoleon Săvescu. Az orvos néhány évvel később igazi kastélyt épített magának Sarmisegethusa Regiától néhány kilométerre.

Dragomir tábornok és a földalatti város

Vasile Dragomir volt hadosztálytábornok a Sarmisegethusa Regiával kapcsolatos leleplezéseivel ámította el a románokat a 90-es évek közepén. Ezek egyike szerint a Szászvárosi-hegység alatt egy állítólag 200 négyzetkilométeres kiterjedésű földalatti város található, mely állítólag összeköttetésben áll a Szászvárosi-hegységben lévő többi ókori településsel is. A történészek többsége által vitatott információkat Vasile Dragomir az 1990-es évek elején közzétett cikksorozataiban jelentette meg. Állítása szerint a várost a román hadsereg fedezte fel, amely katonai létesítményekhez keresett helyszíneket. Ezen kívül a volt katona szerint Sarmisegethusa Regia környékén egy alagútrendszer is létezett.

„Egy több mint 10 000 éves civilizáció egyik kolosszusa volt itt. Ezt a civilizációt olyasmi testesítette meg, ami csak rájuk volt jellemző. Én két dologhoz értek: konkrét tudományhoz, az én esetemben geodéziához–térképészethez, valamint a katonasághoz. Konkrét, szakszerűen, pontos felszerelésekkel végzett mérésekkel már bebizonyítottam, hogy a dákok olyan csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, amilyennel csak a majáknál találkoztam. Dácia fővárosa – most a katona Dragomir beszél – valahol Hîrtoape és Comărnicel hegytetők között volt, Hud útja mentén. Mi ott fenn, Hîrtoapenél, a felszíni katonai elemeken kívül földalatti elemeket is találtunk, amelyek – véleményem szerint – azt a képet alakítják ki a dákokról, hogy olyanfajta háborút folytathattak, amilyen a vietnámi volt! A dákjaink a felszín alatt is nagyon jó harcosok voltak, ezért – még akkor is, ha ez csak az én véleményem – azt mondják, hogy Csoklovina környékén vannak bizonyos furcsa, érdekes, kevéssé feltárt barlangok. Egy részükben jártam…”, számolt be tapasztalatairól Dragomir, akit Napoleon Săvescu idéz a naplójában.

A kutatók többsége ezeket az elméleteket is könnyedén megcáfolja. Orosz kutatókból álló csapatok fejlett berendezésekkel és műholdak segítségével is átvilágították Sarmisegethusa térségét aranyat keresve, állította még a tábornok, akit viszont inkább a dák erődítményt azokban az években gyakran birtokba vevő jógázók zavarták.

„Itt arról az aranyról van szó, melyet egyesek errefele keresnek… egész nap mindenféle semmirekellőket látsz errefele, akik a keresésére érkeznek, spiritizmusról és mindenféle ostobaságokról beszélve, holott ők nem egyebek egyszerű tolvajoknál. Nézd, itt, ezen a fennsíkon itt vannak Claudian és Bivolaru emberei”, mondja a tábornok. „Ezek az undorító alakok, ezek a szerencsétlenek, agyonlőném őket, mint a kutyákat. Ezek szekták, arany után kutatnak, de azt mondják, hogy szellemeket keresnek! Mindenféle hülyeséggel jönnek elő és szétverik a térséget. Több ezer ember jön ide, mint valami hadsereg. Reggel tornáznak, majd csapatosan enni mennek, imádkoznak és… keresnek”, számolt be a tábornok 1989-ben.

A templomok energiaközpontok

A dákok azért építették a templomaikat, hogy a bolygók naprendszeren belüli helyzetét ábrázolják, állította a 90-es években Dragomir tábornok. Az akkoriban szintén Sarmisegethusa Regiában találkozgató jógázók és a mindenféle meditációs formákat űzők azonban energetikai központoknak és más világok felé vezető kapuknak tekintették a templomokat. „A Sarmisegethusa komplexumban maga az »Andezitnap« vagy napkorong a Shambalával (asztrális világ) rezonálási szempontból leginkább feltöltött hely. Egy teljesen rendkívüli életerős töltet figyelhető meg a térségben, amit a dák szentély körüli fák és növényzet átlagot meghaladó mérete is bizonyít. Ez rendkívül alkalmas hely az időbe vetítések végrehajtására, különösen ha nincsenek prekoncepcióink a dák szellemi hagyományt illetően”, tájékoztattak a Teljességbe való Szellemi Integrálódás Mozgalom hívei.

• Miért közösülnek a dákomániás románok Sarmisegetusában?