Ha egy pártnak nincs ideológiája, minden a Vezértől függ. Ha viszont a Vezér billegni kezd, akkor a párt nagy bajba kerül. Ez törtnik most Liviu Dragneával és a Szociáldemokrata Párttal.
Igazi trauma a PSD számára Liviu Dragnea elítélése a fiktív alkalmazások ügyében. Ez a második eset, hogy a párt egyik elnökét elítélik, és azt mondhatnánk, hogy a szociáldemokraták Victor Ponta esetében csak paraszthajszállal kerültek el egy harmadikat. Ezúttal sokkal rosszabb a helyzet, mint valaha, hiszen úgy tűnik, hogy a párt kimerítette a forrásait. Nincs kétség, a PSD nagy párt, de – minden jel szerint – már nincsenek olyan emberei, akik képesek lennének átvenni a vezető szerepet. Traian Băsescu volt elnök, a politika általános helyzetét elemezve, nemrég azt mondta a Népi Mozgalom Párt (PMP) kongresszusán, hogy ma már nincsenek vezérek és a pártoknak alkalmazkodniuk kell ehhez a helyzethez. Valószínűleg egyfajta zeitgeistra, egy világszerte tapasztalható helyzetre utalt, annyi különbséggel, hogy itthon sokkal akutabb a politikai személyzet válsága. Úgy tűnik, maga a bukaresti kormány összetétele is ennek a hiányosságnak a megtestesülése, hiszen minden egyes csapatcserével (már kettő is volt eddig) egyre alacsonyabbak a standardok.
Az azonnali reakciók tele voltak érzelmekkel. Viorica Dăncilă kormányfő elsősorban a lojalitásának akart hangot adni, de olyan módon tette ezt, mely bármilyen perspektívát lezár előtte, és elég sokan cselekedtek hasonlóképpen, tisztán érzelmi indíttatásból. Az egyetlen politikai reakció Gabriela Fireatól, a fővárosi főpolgármestertől érkezett, aki hirtelen potenciális jelöltté vált a párt vezetésére. Gabriela Firea, gondosan kikerülve az igazságszolgáltatás aknamezejét, ugyanakkor szolidaritást kért és ködösen elhatárolódott Victor Pontától és a „csapaton kívülről beszélő” többiektől. Mindenesetre ettől a pillanattól kezdve természetesnek tűnik a Liviu Dragnea utódlásáról szóló vita, még akkor is, ha erről még senki sem beszélt egyértelmű módon.
Egy kevesebb figyelmet kapó, bár némiképp meglepő politikai aspektus az az ellenségesség, mellyel az ellenzék és a Győzelem téren rendszeresen tüntető szimpatizánsai Liviu Dragneára tekintenek. Meglepő, mert Liviu Dragnea nem egy kimondottan megosztó figura, nem rendelkezik Traian Băsescu radikális hangvételével, nincsenek határozott véleményei, ellenkezőleg, ő a burkolt, ködös és látszólag békülékeny diskurzus embere. De úgy tűnik, hogy ellenfelei megneszelték: a vezér lerombolásával a párt sodródni kezd.
de ugyanakkor szavazói „megértették”, vagyis partnerek voltak az alig körvonalazott üzenetekkel zajló ködös kommunikációban, ugyanakkor ebből származik a nagy gyengesége is. A kormány és a párt mindig is azt hangoztatta, hogy szigorúan és betű szerint kell betartaniuk a kormányprogramot, ami paradox módon inkább azt jelenti, hogy nincs igazi programjuk. Egy programhoz eszmerendszerre, doktrínai horgonyra van szükség, amely lehetővé teszi egy kormány számára, hogy eltérjen a program betűjétől és ugyanakkor továbbra is hű maradjon elvi kötelezettségvállalásához. És a gyakorlatban nem is lehet másképpen, hiszen egy kormány nem működhet úgy, mint a minden alkalommal kötelező érvényű mandátummal felruházott szakszervezeti vezetők.
Márpedig ha egy pártnak nem igazán van programja, akkor a vezér elengedhetetlenné válik. Egy párt elveszett, ha sem programja, sem a célkitűzések szigorú listájától való eltérés felelősségét vállalni képes vezetője nincs. Bizonyos értelemben a vezér helyettesíti a programot, nemcsak a döntéshozatali képessége révén, hanem főleg azért, mert a tagok és szimpatizánsok vele azonosulnak.
hanem az, hogy miként magyarázzák el elhatárolódásukat Liviu Dragneától a saját militánsaiknak. Főleg a június 9-i tüntetés után. A PSD másodrangú vezetői nem Liviu Dragneától „félnek”, hanem a militánsok reakciójától, akik ezt árulásnak tekintenék. Ebből is fakad a késztetés az ítélet vitatására, az „ellenállásra” és a „végsőkig” harcolásra. Ez magyarázza, hogy a PSD helyi szervezeteinek többsége támogató nyilatkozatokat adott ki. A párt eddigi logikája szerint nem volt más lehetőségük. Nagyjából ez a helyzet jelenleg a PSD-ben, mely egyszerűen nem látja a folytatást. Most Dragnea döntésétől függ, hogy mi történik majd Dragnea után a párttal.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Az aggodalomra igencsak okot adó 2025-ös, friss PISA-teszt eredményeinek magyarázatát több tényezőből lehet összerakni.
A SPP vezetője körüli rumli arra volt jó, hogy ismét megnyugodjunk: a PCR fegyveres ökle nem veszett el, csak átalakult.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Egy márciusi athéni vacsorán Kimberly Guilfoyle, az Egyesült Államok görögországi nagykövete a The Wall Street Journal értesülése szerint a román kormány várható bukására utalva azt mondta: „Bármelyik országgal megtehetjük ezt, amellyel csak akarjuk.”
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Nem énekelte Románia himnuszát a labdarúgó-válogatott egyik kezdő játékosa a péntek esti Svédország–Románia mérkőzés előtt. A román sajtó utánajárt, mi lehet a háttérben.
Lassan eltűnik a magyar üzletekből a valódi parajdi só: a 2025-ös bányakatasztrófa előtt kitermelt készletek a gyártóknál lényegében elfogytak, és már a kereskedőknél is egyre kevesebb maradt. A kieső mennyiséget részben dési sóval pótolják.
Mentőegységeket, köztük hegyimentőket riasztottak egy súlyos balesethez szombaton délután a Maros megyei Nyárádremete közelébe, egy nehezen megközelíthető területre.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Az aggodalomra igencsak okot adó 2025-ös, friss PISA-teszt eredményeinek magyarázatát több tényezőből lehet összerakni.
A SPP vezetője körüli rumli arra volt jó, hogy ismét megnyugodjunk: a PCR fegyveres ökle nem veszett el, csak átalakult.