A csütörtöki nap bombahíre, ugye, az volt, hogy nem jogerősen ugyan, de a bíróság három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte Liviu Dragneát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a román képviselőház elnökét.
Azóta is azon pörög a sajtó, a politikum, no meg a közvélemény, hogy vajon mit fog tenni az immár kétszeresen elítélt pártvezér. Lemond? Nem mond le? A kormány PSD- és Dragnea-hű tagjai, például Paul Stănescu miniszterelnök-helyettes, Lia Olguța vasilescu munkaügyi miniszter, Carmen Dan belügyminiszter, és persze Viorica Dăncilă miniszterelnök természetesen biztosították a Vezért hűségükről, és kijelentették, szerintük egyáltalán nem kellene lemondania semmiféle tisztségről. Hiszen amíg az ítélet nem jogerős, addig jogilag Dragnea úr ártatlan. Akkor meg minek mondjon le?
Igen ám, de egy jogállamban ilyenkor illik azt mondani, hogy oké, ártatlannak minősülök, de mivel politikailag nem vagyok éppen hófehér, hát szépen visszavonulok, amíg tart a vihar. És érdekes, vagy éppen normális módon Liviu Dragnea megtette ezt a lépést három évvel ezelőtt, amikor 2015-ben egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Traian Băsescu államfői tisztségből való felfüggesztésére kiírt 2012-es népszavazáson elkövetett választási csalás miatt.
Akkoriban Dragnea úr a PSD ügyvezető elnöke, továbbá a Ponta-kormány miniszterelnök-helyettese és fejlesztési minisztere is volt. És közeli emberei akkor is támogatták. És mégis: mindhárom tisztségéről lemondott, önként. Lépését azzal indokolta, hogy ugyan nem ért egyet a bíróság ítéletével, ám tiszteletben tartja azt. És ha így alakult, akkor vissza kell lépnie, mondta annak idején. Merthogy Dragnea úr számára bármely tisztségnél fontosabb volt a méltóság.
Nos, lehet tippelni, megmaradt-e Dragnea úr méltóság iránti rajongása, vagy épp alább hagyott.