A Megéneklünk Románia nemzedék

">Tulipán Szimfónián” való részvétele után megpróbáltam megérteni, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenlegi vezetőségének jelentős része miért vonzódik az ilyenfajta ceremóniákhoz. Pontosabban mondva, a kulturális hátterük alapján mi készteti őket arra, hogy ilyenfajta megnyilvánulásokra rezonáljanak, ahol óvodások, iskolások és „dolgozó emberek” dicsőítik őket nyilvánosan. Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jut, a Megéneklünk Románia Nemzeti Fesztiválnak nevezett kulturális jelenséggel kapcsolatos. Az 1976-ban elindított fesztiválnak a tömegkultúra népszerűsítése és a lakosság indoktrinálása volt a célja, felmagasztalva a szocializmus előnyeit és a szeretett vezér imázsát. Úgy tűnik, a fesztivál hatásos volt és olyan indoktrináltakból álló  nemzedéket hagyott maga után, melyet Megéneklünk Románia Nemzedéknek nevezhetünk.

Ezzel magyarázható az ország egyes vezető politikusainak viselkedése.

A 60-as években született Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Tudorel Toader, Florin Iordache és mások gondolatviláguk kialakulásának kellős közepén csípték el az említett kulturális jelenséget. Ebből fakad az is, ahogy megértik és modellezik a jelen valóságát. Társadalmi értékeik az „állami és pártapparátus” által ellenőrzött „tömegkultúra” e típusának terjesztéséből erednek. Ezek a politikusok a „tömegek akarata” fogalom mögé bújva alkotnak törvényeket, kormányoznak és ellenőrzik a társadalmat. A ráció, a jóérzés, az erkölcsösség, az igazságosság és az alkalmasság eltűnik a díszletből és helyét egyfajta „népi demokrácia” veszi át, melyben a tömegek viharos tapssal jutalmazzák a párt- és állami vezetőség fenséges sikereit, miközben egy nyugat által korrumpált kisebbség az EU-s kapitalisták karmai közé akarja vetni az országot.