Ez a vezető generáció annak idején éltette a Pártot. Most meg elvárja, hogy mint a Párt képviselőit, őt éltesse a nép.
Napjainkban sokat beszélünk a nemzedékek közötti különbségekről, arról, hogy miként befolyásolja őket a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és technológiai környezet, melyben élnek. Létezik X, Y és Z nemzedék is.
A szociológusok számos tudományos tanulmányt készítettek mindegyik generáció jellegzetességeiről, így hát az érdeklődők a sajtóban, többek között az adevarul.ro-on megjelent anyagokhoz folyamodhatnak a jelenség megértése érdekében. Mivel engem inkább a politika érdekel, én csak
">Tulipán Szimfónián” való részvétele után megpróbáltam megérteni, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenlegi vezetőségének jelentős része miért vonzódik az ilyenfajta ceremóniákhoz. Pontosabban mondva, a kulturális hátterük alapján mi készteti őket arra, hogy ilyenfajta megnyilvánulásokra rezonáljanak, ahol óvodások, iskolások és „dolgozó emberek” dicsőítik őket nyilvánosan. Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jut, a Megéneklünk Románia Nemzeti Fesztiválnak nevezett kulturális jelenséggel kapcsolatos. Az 1976-ban elindított fesztiválnak a tömegkultúra népszerűsítése és a lakosság indoktrinálása volt a célja, felmagasztalva a szocializmus előnyeit és a szeretett vezér imázsát. Úgy tűnik, a fesztivál hatásos volt és olyan indoktrináltakból álló nemzedéket hagyott maga után, melyet Megéneklünk Románia Nemzedéknek nevezhetünk.
A 60-as években született Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Tudorel Toader, Florin Iordache és mások gondolatviláguk kialakulásának kellős közepén csípték el az említett kulturális jelenséget. Ebből fakad az is, ahogy megértik és modellezik a jelen valóságát. Társadalmi értékeik az „állami és pártapparátus” által ellenőrzött „tömegkultúra” e típusának terjesztéséből erednek. Ezek a politikusok a „tömegek akarata” fogalom mögé bújva alkotnak törvényeket, kormányoznak és ellenőrzik a társadalmat. A ráció, a jóérzés, az erkölcsösség, az igazságosság és az alkalmasság eltűnik a díszletből és helyét egyfajta „népi demokrácia” veszi át, melyben a tömegek viharos tapssal jutalmazzák a párt- és állami vezetőség fenséges sikereit, miközben egy nyugat által korrumpált kisebbség az EU-s kapitalisták karmai közé akarja vetni az országot.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
A március 15-i magyar állami kitüntetések idei díjazottjai között több erdélyi alkotó és szakember neve is szerepel.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Elfogadta a kormány csütörtöki esti ülésén azt a határozatot, amely szerint július 1-től a jelenlegi 4050 lejről 4325 lejre nő a bruttó minimálbér.
A magyar tudomány és kultúra képviselői munkájuk és alkotásaik által összefognak minket, erősítenek, építenek és gyarapítanak mindannyiunk javára – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásán szombaton az Országházban.
Már nem számítanak kuriózumnak Székelyföldön a szalmabála házak, de tény, hogy nem választják túl sokan ezt a fajta építkezést, talán azért, mert ódzkodnak az ismeretlentől: három házba látogattunk el, vendéglátóink pedig az építkezésről meséltek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.