A Megéneklünk Románia nemzedék
Ez a vezető generáció annak idején éltette a Pártot. Most meg elvárja, hogy mint a Párt képviselőit, őt éltesse a nép.
Napjainkban sokat beszélünk a nemzedékek közötti különbségekről, arról, hogy miként befolyásolja őket a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és technológiai környezet, melyben élnek. Létezik X, Y és Z nemzedék is.
A szociológusok számos tudományos tanulmányt készítettek mindegyik generáció jellegzetességeiről, így hát az érdeklődők a sajtóban, többek között az adevarul.ro-on megjelent anyagokhoz folyamodhatnak a jelenség megértése érdekében. Mivel engem inkább a politika érdekel, én csak
azok viselkedésére keresek néhány magyarázatot, akik pillanatnyilag fontos tisztségeket töltenek be az állam vezetésében.
">Tulipán Szimfónián” való részvétele után megpróbáltam megérteni, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenlegi vezetőségének jelentős része miért vonzódik az ilyenfajta ceremóniákhoz. Pontosabban mondva, a kulturális hátterük alapján mi készteti őket arra, hogy ilyenfajta megnyilvánulásokra rezonáljanak, ahol óvodások, iskolások és „dolgozó emberek” dicsőítik őket nyilvánosan. Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jut, a Megéneklünk Románia Nemzeti Fesztiválnak nevezett kulturális jelenséggel kapcsolatos. Az 1976-ban elindított fesztiválnak a tömegkultúra népszerűsítése és a lakosság indoktrinálása volt a célja, felmagasztalva a szocializmus előnyeit és a szeretett vezér imázsát. Úgy tűnik, a fesztivál hatásos volt és olyan indoktrináltakból álló nemzedéket hagyott maga után, melyet Megéneklünk Románia Nemzedéknek nevezhetünk.
Ezzel magyarázható az ország egyes vezető politikusainak viselkedése.
A 60-as években született Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Tudorel Toader, Florin Iordache és mások gondolatviláguk kialakulásának kellős közepén csípték el az említett kulturális jelenséget. Ebből fakad az is, ahogy megértik és modellezik a jelen valóságát. Társadalmi értékeik az „állami és pártapparátus” által ellenőrzött „tömegkultúra” e típusának terjesztéséből erednek. Ezek a politikusok a „tömegek akarata” fogalom mögé bújva alkotnak törvényeket, kormányoznak és ellenőrzik a társadalmat. A ráció, a jóérzés, az erkölcsösség, az igazságosság és az alkalmasság eltűnik a díszletből és helyét egyfajta „népi demokrácia” veszi át, melyben a tömegek viharos tapssal jutalmazzák a párt- és állami vezetőség fenséges sikereit, miközben egy nyugat által korrumpált kisebbség az EU-s kapitalisták karmai közé akarja vetni az országot.
Kétszáz liter pálinka, egy marihuánás cigi és az állam határai
Fall Sándor
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Legyen Călin Georgescu az elnök, és legyen végre kormányon az AUR!
Varga László Edgár
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Sólyom István
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Szántai János
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
