A Megéneklünk Románia nemzedék
Ez a vezető generáció annak idején éltette a Pártot. Most meg elvárja, hogy mint a Párt képviselőit, őt éltesse a nép.
Napjainkban sokat beszélünk a nemzedékek közötti különbségekről, arról, hogy miként befolyásolja őket a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és technológiai környezet, melyben élnek. Létezik X, Y és Z nemzedék is.
A szociológusok számos tudományos tanulmányt készítettek mindegyik generáció jellegzetességeiről, így hát az érdeklődők a sajtóban, többek között az adevarul.ro-on megjelent anyagokhoz folyamodhatnak a jelenség megértése érdekében. Mivel engem inkább a politika érdekel, én csak
azok viselkedésére keresek néhány magyarázatot, akik pillanatnyilag fontos tisztségeket töltenek be az állam vezetésében.
">Tulipán Szimfónián” való részvétele után megpróbáltam megérteni, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelenlegi vezetőségének jelentős része miért vonzódik az ilyenfajta ceremóniákhoz. Pontosabban mondva, a kulturális hátterük alapján mi készteti őket arra, hogy ilyenfajta megnyilvánulásokra rezonáljanak, ahol óvodások, iskolások és „dolgozó emberek” dicsőítik őket nyilvánosan. Az egyetlen magyarázat, ami eszembe jut, a Megéneklünk Románia Nemzeti Fesztiválnak nevezett kulturális jelenséggel kapcsolatos. Az 1976-ban elindított fesztiválnak a tömegkultúra népszerűsítése és a lakosság indoktrinálása volt a célja, felmagasztalva a szocializmus előnyeit és a szeretett vezér imázsát. Úgy tűnik, a fesztivál hatásos volt és olyan indoktrináltakból álló nemzedéket hagyott maga után, melyet Megéneklünk Románia Nemzedéknek nevezhetünk.
Ezzel magyarázható az ország egyes vezető politikusainak viselkedése.
A 60-as években született Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Tudorel Toader, Florin Iordache és mások gondolatviláguk kialakulásának kellős közepén csípték el az említett kulturális jelenséget. Ebből fakad az is, ahogy megértik és modellezik a jelen valóságát. Társadalmi értékeik az „állami és pártapparátus” által ellenőrzött „tömegkultúra” e típusának terjesztéséből erednek. Ezek a politikusok a „tömegek akarata” fogalom mögé bújva alkotnak törvényeket, kormányoznak és ellenőrzik a társadalmat. A ráció, a jóérzés, az erkölcsösség, az igazságosság és az alkalmasság eltűnik a díszletből és helyét egyfajta „népi demokrácia” veszi át, melyben a tömegek viharos tapssal jutalmazzák a párt- és állami vezetőség fenséges sikereit, miközben egy nyugat által korrumpált kisebbség az EU-s kapitalisták karmai közé akarja vetni az országot.
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
