Jaj nékik!
Szerző: Horaţiu Pepine
2018. április 12. csütörtök, 15:33
Egyáltalán nem lehet megbízni azokban, akik semmit sem mondanak, az államtitokra hivatkozva hallgatnak, de ugyanakkor korlátlan bizalmat követelnek maguknak.

Végső soron Florian Coldea kijelentései figyelemre méltóak, de nem abban az értelemben, ahogy – talán – a legtöbben várnák. Profetikus és mártírszerű megjelenése meglepetést okozott és egyesek már most hangot adtak rémületüknek, de ahhoz, hogy „próféciájának” értelme legyen, talán meg is kellene őt feszíteni. Arra a részre utalunk, melyben tragikus véget jósol az árulónak: „Emlékeztetni szeretnék – azt hiszem, ez a megfelelő pillanat – egy híres bibliai szereplőre is, akinek nevét nem szeretném feltétlenül kimondani, és aki nagyjából 2000 évvel ezelőtt 30 ezüstért vált árulóvá. Mit számít, hogy – utólag – lelkiismeret-furdalása lett, a dolgokat már nem lehetett helyrehozni és az elkövetett bűnt nem lehetett jóvátenni! Az ő sorsa, mint minden árulóé, nyilvánvalóan tragikus lett!”

Úgy tűnik, elég sokan érezték érintve magukat.

Talán éppen Traian Băsescu volt elnök, holott ő őszintén, vagy csak hősködve azt sugallta, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt tisztje egyes kollégáira vagy beosztottjaira utalt. Mindenesetre a volt elnök riadóztató hangon ítélte el Coldea nyilatkozatát: „Nem tudom, Coldea nyilatkozatának vége engem egyszerűen megdöbbentett. Nem szokás így fenyegetőzni. Ez azoknak szóló fenyegetés, akik eddig beszéltek, de azoknak is, akik ezután szeretnének beszélni.”

Sebastian Ghiţă is gyorsan reagált: azt mondta, személyesen fenyegetve érzi magát és attól fél, hogy a Szkripal-modellt követve meggyilkolhatják. Igaz, az ő esetében még akkor is hasznos ezt mondani, ha nem érezné érintve magát.

De – mint mondtuk – ahhoz, hogy az „árulók” tragikusan végezzék (Coldea többekre utalt), neki,

Coldeának igazi mártíromságot kellene megtapasztalnia, mert a tragikum különben egyszerű paródia lenne.

Ám – mártíri pózolása ellenére – Coldea nyugodt életet él, egyetemen oktat és időnként olyan nyilatkozatokkal fontoskodik, melyeket valaki más ír meg neki. Nyilatkozata – különben – inkább komikus volt. És nem kizárt, hogy az üzenet szerzője ezt tudatosan tette, hiszen Coldea a következőt mondja, gondosan olvasva: „emlékeztetni szeretnék egy híres bibliai szereplőre is, akinek nevét nem szeretném kimondani…”

Márpedig azzal mímelni a diszkréciód, hogy „elhallgatod” Júdás nevét, ez tényleg olyan kifinomultság, amit a sajtó figyelmen kívül hagyott, hiszen az összes tudósítás kihagyja ezt a passzust.

Ezért úgy gondolnánk, hogy Florian Coldea egy kicsit színészkedett, ami nem jelenti azt, hogy ne hinne őszintén az árulók létezésében és abban, hogy ő maga tisztességesen szolgálta az ország érdekeit. De itt van az igazi gond.

Mi határozza meg az ország biztonsági érdekeit?

Hiszen Coldea nyilatkozatából az derül ki, hogy ő maga és a komái egyedül döntötték el, hogy mi jó és mi rossz Romániának.

A sajtónak tett nyilatkozata csalóka. Semmit sem mond az általa követett stratégiai irányvonalról, annak célkitűzéseiről és az esetleges járulékos áldozatokról, így a közvéleményt akár meg is győzhetné hangja – még ha parodisztikus is – patetikussága arról, hogy valamennyi igazságnak csak kell abban lennie.

Minden bizonnyal igaza van, de csakis a formát tekintve. Létezett árulás, de ahhoz, hogy teljes egészében felmérhessük a dolgokat, tudnunk kellene, mit tervezett Coldea, milyen elképzelése volt az általa szolgált hazáról és hazafiságról. Hiszen

jelenleg nagy válságban van a haza fogalma, a hazafiság pedig minden nap új meghatározást kap.

És ezért egyáltalán nem lehet megbízni azokban, akik semmit sem mondanak, az államtitokra hivatkozva hallgatnak, de ugyanakkor korlátlan bizalmat követelnek maguknak.

A történelem azt mutatja nekünk, hogy egy ország politikája – alapvető vonalaiban – feltáratlan maradhat a széles közvélemény előtt. A zavar és összeomlás pillanataitól eltekintve mindig remek emberek voltak a vezetésben – és nem feltétlenül fejedelmekként, hanem tanácsadókként is –, de demokrácia nem mindig létezett. Márpedig a demokrácia elengedhetetlenné teszi, hogy a hazafiság fogalmát és az állam érdekeit nyilvánosan, nem pedig okkult módon határozzák meg. Következésképpen azt biztosan tudjuk, hogy a SRI volt műveleti főnöke nincs rendben, hiszen ő olyasmihez viszonyul, ami számunkra teljesen ismeretlen, és amiről semmilyen demokratikus vita sem volt, még szelektív keretek között sem.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26199
Persze csak szőr mentén: hogy jelenlétével a Szacsvay-szobornál miért tolta az RMDSZ kampányszekerét.
Ha az illetékesek adót vetnének ki a román politikai elit ostobaságára, azonnal megtelne az államkincstár.
Elképesztően operatívak voltak vasárnap kora reggel.
Míg egyes papok lelkesen forradalmárkodtak, a katonák zöme húzódozott. Amíg az arisztrokrácia Budapestre várt, a vidéki románok fegyvert ragadtak.
A román politikai kultúra régi mintái: népieskedés, nosztalgia, ostoba ájtatosság, öndicséret, nyelvtani hibák.
A SRI vizsgálja, merre járt.
Az államfő így tisztelte meg a romániai magyar közösséget a nemzeti ünnepen.
Ferenczes István költő-szerkesztőnek, Selmeczi György zeneszerzőnek és Tamás Menyhért költőnek gratulálunk!
Képekben mutatjuk a március 15-i kolozsvári felvonulás és ünnepség pillanatait.
A polgári engedetlenséget gyakorolta ma 15 percre a lakosság egy része.
Eduard Habsburg elmagyarázza.
A Budapest által szított autonómiakövetelések idejétmúltak és elriasztják a befektetőket – ezt persze nem mi mondjuk, hanem Marius Diaconescu bukaresti történész.
Törökverő történelmi személyiségek nevét festette fegyvereire.
Egy körgyűrűvel próbálják kifogni a szelet az országszerte elégedetlenek vitorlájából.