Szolgálati közlemény következik: változik a kapitány személye, de a hajó megy tovább.
Amikor kétezertizennégy februárjában megírtam főszerkesztői beköszöntőmet, nem tudhattam, mi lesz négy esztendő múlva a címlapunkon. Azt sem, hogy lesz-e még egyáltalán Főtér. Azoknak az ambícióknak, amelyekkel négy éve indultunk, jelentős része – bár ez talán kívülről nem látszott: nem kis nehézségek árán – megvalósult, de azzal is tisztában vagyunk, hogy vannak még adósságaink.
A lényeg, az attitűd azonban érzésem szerint nem változott: a Főtér maradt ugyanaz a hangsúlyosan Erdély-központú, az itteni etnikumközi viszonyokra, regionális értékekre és társadalmi-közéleti rezdülésekre fogékony, erősen kritikai szellemű portál, amely a fősodorbeli médiavilág látszólagos tárgyszerűségén túllépve nem átallja közvetlenebb hangon megszólítani az olvasót.
Négy év azonban nem kevés idő egy médiatermék életében, és működjék bármennyire is olajozottan a gépezet, egy szerkesztőségnek – a működéshez szükséges eszközök és feltételek megteremtésén, az újság „konszolidálásán” túl – képesnek kell lennie újra meg újra kitalálnia önmagát, innovatív módon megtalálnia saját helyét a nyilvánosság változó viszonyai közt.
Magyarán: a Főtérnek vérfrissítésre van szüksége.
Ezt már egy ideje érzem/érezzük, és az elmúlt hónap történései csak megerősítettek ebben. Az a bizonyos magyarországi sajtótámogatás, amely az erdélyi médiapiaci viszonyok (át)rendezésére, valamint kárelhárításra hivatott, és amelynek következtében a figyelem középpontjába kerültünk, nyilvánvalóvá tette, hogy új helyzet van. Bár a – nem épp elfogulatlan – feltételezésekkel ellentétben a támogatásnak csupán töredéke irányul portálunk felé, egy olyan integrált médiastruktúrában, amely körvonalazódni látszik az eddigi információk alapján, a korábban minden adminisztratív köteléktől mentes, semmilyen médiaportfólióhoz nem tartozó Főtér szerepe megváltozik, talán növekszik is – és ez mindenképp másfajta szemléletet és vezetési stílust kíván.
Lefordítva mindezt a személyes indítékok nyelvére: mostanság elég sok tengerésztörténetet olvastam, ezekből inspirálódva úgy fogalmaznék, hogy én, aki eddig egy kecses vitorlást, egy szkúnert kormányoztam, egyszeriben egy óceánjáró fedélzetén találtam magam. Ehhez hozzátartozik még az is, hogy – amint azt sokan tudják – számos más dologgal is foglalkozom, a „szárazföldön” is vannak olyan feladataim, amelyekre ideje sort kerítenem – immár évek óta.
Mindezt egybevetve, úgy döntöttem, hogy a hajót ugyan nem hagyom el (a Főtér mindig szívügyem marad, bármi történjék), átadom az eddigi helyem: a Főtér főszerkesztője tehát február elsejétől Fall Sándor kollégám és barátom, akiben maximálisan megbízom; és erre kérem olvasóinkat is.
Erőt és bölcsességet kívánok neki: nemcsak azért, mert rengeteg munka vár rá, hanem azért is – tudom, miről beszélek –, mert ebben a státuszban az ember könnyen válhat senkit és semmit nem kímélő, otromba támadások célpontjává.
És úgy vélem, Sándor mindkettővel rendelkezik.
Köszönöm mindazoknak, akik kitartottak mellettünk, és üdvözlöm azokat, akik ezután csatlakoznak; nem kétlem, hogy egyre többen lesznek.
Jó szelet, kapitány!
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
A bóvli kategóriába csúszás fenyegeti Romániát az elhúzódó politikai válság és az államháztartási hiány miatt. Félmillió eurót perelt vissza volt szeretőjétől egy temesvári milliomos.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Halálos közúti baleset történt keddre virradó éjjel Marossárpatakon. A balesetben egy autó volt érintett, a benne utazó 19 éves fiatal életét vesztette.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Az AUR trikolóros törvénytervezete – és ami mögötte van.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
„Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Románia többségi vezető rétege néhány kivételtől eltekintve mit sem változott. Pont olyan nackó, mint a fekete március idején. Csak megtanult viselkedni. A pulpitusról hirdetett nyilvános nacionalizmus-megvallás viszont újdonság.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
Egy törvénytervezet a kommunizmus óta először tenné kötelezővé az iskolai egyenruhát. Pedig lennének itt fontosabb problémák is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
A digitális létezésre átállás szükségszerűvé teszi magának az államnak az átalakulását is.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.