csákány a pulpituson
Szerző: Fall Sándor
2017. december 7. csütörtök, 16:36
Mit keresnének a bányászok 2017-ben a parlament előtt?

Aki nem hiszi, hogy a párhuzamos állam létezik, ma ismét meggyőződhetett az ellenkezőjéről. Mit párhuzamos állam, egyenesen párhuzamos világ! Márton Árpád örökös RMDSZ-képviselő egy párhuzamos univerzumban él, már csak amiatt is, hogy lassan 28 éve szemléli a külvilágot a képviselőház ablakain át, feltéve persze, ha onnan néha kinéz.

És hát nem csak kinéz, hanem lát is ezt-azt, legalábbis úgy tűnik neki, hogy lát is, most legutóbb bányászokat vélt látni a parlament előtt, pedig csak tüntetők voltak, akiknek – milyen szörnyű! – nem tetszett, hogy odabenn éppen hogyan módosítják az igazságügyi törvényeket a hírhedt 13-as kormányrendeletet kidolgozó Florin Iordache vezetésével.

Az, hogy Márton Árpád párhuzamos világban él, már régen sejthető, mivel már korábban, de mostanság is kijelentette, hogy nem érti, miért háborog a közvélemény a törvények módosítása miatt. És figyelem: nem arról van szó, hogy nem ért egyet a közvéleménnyel, hanem arról, hogy „nem érti”. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem érti, mi a gond azzal, ha jogelméleti csűrcsavarásba rejtjük a valóságot és hozzányúlunk például a hivatali visszaélés bűncselekményéhez.

A valóság pedig az – tetszik vagy sem –, hogy

Romániában a legtöbb, köztisztviselőt vagy választott tisztségviselőt érintő korrupciós ügy arról szól, hogy hivatali hatáskörrel való visszaélés formájában lopják el a közpénzt, iszonyú sokat.

És bármilyen módosítás, ami a vonatkozó jogszabályok előírásainak enyhítését eredményezi, joggal tekinthető a korrupció visszaszorítását akadályozó kísérletnek, még akkor is, ha a törvényi erély enyhülése csak járulékos következmény, nem előre megfontolt szándék eredménye. Ha pedig valaki ezt nem érti, akkor egy párhuzamos világban él.

Viszont az 1990. júniusi bukaresti bányászjárás emlegetése 2017-ben, állampolgárok békés utcai tiltakozása kapcsán olyan fokú valóságtévesztésre vall, amely legalább annyira összeférhetetlen a közképviselői, törvényhozói státusszal, mint Liviu Dragnea választási csalás miatti elítélése.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy

Márton Árpád annak a PSD-nek az árnyékából bányászjárásozik, amelynek tiszteletbeli elnöke nem más, mint éppen az Egyetem-téri tüntetőket 1990-ben a bányászokkal szétverető Ion Iliescu.

És ennyi.

Nem lesz semmiféle következmény, akkor sem, ha Kelemen Hunor nemtetszését fejezte ki és elnézést kért Márton Árpád helyett. Pár nap múlva már nem fogunk emlékezni semmire, mivel egyrészt közeledik a karácsony, másrészt mi, erdélyi magyarok nem szoktuk számon tartani az ilyesmit, mindent lenyelünk, a választási kampányok körüli ígéretözön és zsarolás pedig biztosan hozza a 6,5 százalékot. Mert mi szeretjük becsapni önmagunkat és inkább egy másik párhuzamos univerzumba menekülünk, ahol mindig egység van, ahol soha nincs elszámoltatás, csak bólogatás.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/24370
Szőke, kék szemű fiúk egymás között.
A románok, a maguk balkániságával berobbantak Európába, a legmagasabb szinten. És tessék, a szerző szerint a renitens, rebellis Magyarország ott is jobban teljesít!
Három nap alatt jó sokat repül helikopterrel és repülővel.
Amint az várható volt, a szövetség 33+10 tulipánossal vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Miért is van az, hogy annyi ön- és közveszélyes tragacs gurul a mioritikus haza közútjain? Az ember elolvassa a cikket, és örökre elmegy a kedve a használt autóktól.
Az abszurditás határát már rég túllépte ez az ügy, de még mindig lehet fokozni.
Ha Románia első kisebbségi államelnöke ilyen csigasebességgel dönti el, mi legyen, mi ne legyen, a végítélet is lejár, mire végre határozottan kimond valamit.
A századik válogatottságát ünneplő Dzsudzsák Balázs passzaiból születtek a horvátok elleni gólok.
Pert veszített a MOGYE, elő kell kaparnia a mindeddig rejtegetett dokumentumokat.
Igen szoros versenyben a folytonosság legyőzte a változást.
Mert az erre használható pénzt a kormány a helyi klientúra zsebébe tömi, ugyanis négyévenként ők működtetik a szavazógépet.
Nem elég, hogy Magyarország folyton ki akarja szakítani Erdélyt a mioritikus haza testéből, a Fekete-tenger felől egyre közeleg a nagy orosz mackó.
Még megérjük, hogy a mioritikus haza lesz a Hadúr Jani a kerületben.