Na de kezdjük az elején. Ion Iliescu, a posztkommunistának nevezett Románia első, úgymond, demokratikusan megválasztott vérkommunista elnöke is reagált I. Mihály király halálhírére. Méghozzá a saját blogján közzétett bejegyzésben. Amelyben szomorúan veszi tudomásul az uralkodó elhunytát, továbbá kijelenti, hogy I. Mihály nehéz időket élt meg, sorsdöntő határozatokat hozott hazája érdekében, nagy hazafiságról tett tanúbizonyságot a száműzetés nehéz évei alatt… és akkor itt álljunk meg. Innen idézzük Iliescut:
„Az országba (Romániába – a szerk.) visszatérve az 1989-es változások után, csalódásokon és nehéz pillanatokon kellett átmennie…”
Mik is voltak azok a csalódások és nehéz pillanatok, amelyeken Mihály királynak át kellett mennie, amikor megpróbált visszatérni Romániába az 1989-es változások után? Hát azok a megaláztatások, amelyeket a Ion Iliescu által irányított „posztkommunista” rendszer részesítette, mégpedig sorozatosan. Vegyük őket sorra:
1. Az 1990-es megaláztatás
1990. december 25-én Mihály király és a királyi család több tagja dán útlevéllel a zsebében megérkezett a bukaresti Otopeni repülőtérre. 24 órás beutazási vízummal rendelkezett, annak érdekében, hogy ellátogathasson a Curtea de Argeș-i fejedelmi kolostorba, a karácsonyi misére. A király és kísérői gépkocsival utaztak Bukarestből Curtea de Argeș-be. Útközben a rendőrség elzárta az utat és megállásra kényszerítette a királyi gépkocsit. A hatóságok gyakorlatilag erővel visszafordították a királyt és kíséretét, Bukarestben felpakolták egy repülőgépre és kiutasították az országból.
2. Az 1992-es megaláztatás
1992 áprilisában a román kormány megengedte Mihály királynak, hogy húsvét alkalmával visszatérjen Romániába. Bukarestben több százezer ember vonult utcára (egyesek egymillióról beszélnek), hogy lássák az uralkodót. A király egy hotelszoba erkélyéről szólt a tömeghez, ugyanis a hatóságok nem engedték meg neki, hogy a királyi palota erkélyéről beszéljen.
Amúgy ez volt az a pillanat, amikor Radu Câmpeanu, a Nemzeti Liberális Párt akkori elnöke felajánlotta Mihály királynak, induljon az elnökválasztáson a liberálisok színeiben, ám az uralkodó határozottan visszautasította az ajánlatot.
A húsvéti epizód után azonban Iliescu és bandája rendesen megrémült és nem hivatalos tiltólistára rakta a királyt.
3. Az 1994-es megaláztatás
1994. október 7-én Mihály király és Anna királyné a bukaresti Otopeni repülőtérre érkezett. Több román parlamenti képviselő is várta őket. Ám alig hagyták el a gépet, a hatóságok egyszerűen visszatessékelték őket a fedélzetre. „Nem adunk vízumot a határon. Az illető személyek útlevele nem tartalmaz román beutazásra feljogosító vízumot”, jelentette ki az egyik illetékes. A király mit tehetett: visszatért oda, ahonnan jött.
4. Az 1995-ös megaláztatás
1995-ben Emil Constantinescu, a Demokratikus Konvenció (CDR) akkori elnöke meghívta a királyt Corneliu Coposu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke temetésére. Akkorra Iliescuék már megtanulták a leckét, és be se engedték az országba. A király csak üzenhetett.
1996-ban a Demokratikus Konvenció győzött a helyi és parlamenti választásokon, és Emil Constantinescut közvetlen választás útján államelnökké választották. 1997-ben aztán a CDR-kormány felajánlotta Mihály királynak a román állampolgárságot.
2001-ben aztán, amikor újra elnökké választották, Ion Iliescu meghívta a királyt egy, a királyi palotában levő művészeti galéria megnyitójára, ahol „Felséges úr”-nak szólította és a kézfogás sem maradt el.
Viszont 2011-ben, amikor Mihály király beszédet tartott a román parlamentben, a volt uralkodó nem fogadta el Iliescu jobbját, midőn az megpróbált kezet fogni vele.
Hát ez a Ion Iliescu szomorkodik most Mihály király halála fölött.