„Tévedésnek”, „visszaélésnek”, „igazságszolgáltatási mizériának” minősítette Miron Cozma, a Zsil-völgyi Bányász-Szakszervezetek Ligájának egykori vezetője, hogy bíróság elé állították az 1990. júniusi bányászjárás ügyében.

Cozma azt mondta, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága őt egy 2010-es döntése révén a 27 évvel ezelőtti események áldozatává nyilvánította. Akkor 1 eurós kártérítést kért, mert „nem kérhetett pénzt a vérért”, és mert „van büszkesége és erkölcsi tartása” – jelentette ki a bányászok egykori vezetője.

„Testi sértés vádjával állítanak bíróság elé, holott június 13-án nem voltak a bányászok velem Bukarestben, valamint pszichikai stressz okozása miatt, vagyis én stresszeltem egyeseket. Nézték a televíziót, és csúnya dolgot láttak ott. Amikor megláttak engem, stresszesek lettek” – kommentálta Cozma az ellene megfogalmazott vádakat.

Miron Cozma azt állította, hogy erőszakkal vitték Bukarestbe, az utolsó szerelvénnyel, amely a bányászokkal elindult a román főváros felé.

Az egykori bányászvezér azt mondta, két neves ügyvéddel fog megjelenni a tárgyaláson, mert a Zsil-völgyi bányászokkal, valamint gyermekeikkel szembeni erkölcsi kötelessége kideríteni az igazságot a 27 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatban.

Kijelentette: a bányászok „nem öltek meg senkit és nem vertek meg senkit” 1990 júniusában.

Kedden egy katonai ügyész közölte a hírt, hogy bíróság elé állítják Ion Iliescu volt államfőt, Petre Roman volt miniszterelnököt és Virgil Măgureanut, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) volt igazgatóját az 1990. június 13-15-e közötti bányászjárás ügyében. Az említettek mellett ugyanebben az ügyben vádat emelnek többek közt Gelu Voican Voiculescu volt kormányfőhelyettes, Mugurel Cristian Florescu volt főügyész-helyettes, a Katonai Ügyészségek Igazgatóságának volt vezetője, Emil „Cico” Dumitrescu, a belügyminisztériumhoz tartozó Országos Kulturális, Sajtóügyi és Sportigazgatóság egykori vezetője, Adrian Sârbu volt miniszterelnöki kabinetfőnök, Miron Cozma bányász-szakszervezeti vezető és az ügyben érintett más volt tisztségviselők ellen is.

Az ügyészek szerint 1990. június 11-én és 12-én az állami hatóságok arról döntöttek, hogy erőszakos támadást indítanak a bukaresti Egyetem (Universităţii) téren békésén tüntető emberek ellen, akik elsősorban a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítését akarták elérni, és békés módon fejezték ki az akkori politikai hatalommal ellenszegülő véleményüket.

A támadásba bevonták a belügyminisztérium, a védelmi minisztérium, a SRI erőit, illetve több mint 10.000 bányászt és az ország különböző pontjairól érkezett más munkásokat.

A támadásra 1990. június 13-án került sor. Ennek során 4 személyt halálos lövés ért, 3 személyt tűzfegyver sebesített meg, 1.388 személynek testi vagy pszichikai épsége sérült, politikai okokból 1 250 személyt fosztottak meg szabadságjogaiktól.

A hatóságok támadása június 14-én és 15-én folytatódott, a Bukarestbe vitt bányászok és munkások feldúlták az ellenzéki pártok székházait, bántalmazták a lakosságot, agresszív tetteikről készült felvételek bejárták a világsajtót.

Mindez a vádlottak manipulatív és diverziókeltő cselekedeteinek eredményeképpen történt, ugyanis elhitették a lakossággal, hogy az Egyetem téri tüntetés „legionárius lázadás”, a tüntetőket pedig huligánoknak nevezte az ország elnöke – idézik fel az ügyészek. A tüntetők százait törvénytelenül megfosztották szabadságuktól több napra, fogva tartásra nem megfelelő helyiségekbe zárták őket – áll a vádiratban.