A kolozsvári információ-technológiai iparágban hat-hétezer lej a nettó átlagfizetés, az ágazat pedig évről évre egyre több szakembert alkalmaz, ami jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Kolozsváron egyre drágább az élet – hangzott el a Meddig tartható fenn a kolozsvári IT-boom? címmel a Kolozsvári Magyar Napokon tartott beszélgetésen.
Olvasson még:
Égly János, ügyvezető igazgató, Accenture Industrial Software Solutions SA Románia,
László K. Judit, vállakozó, a HelloIT ügyvezetője,
Kelemen Zoltán, a Wolters Kluwer üzleti elemzője,
Csató Lehel, a BBTE Magyar Matematika és Informatika Intézetének egyetemi tanára,
és a közönség
Moderátor: Brem Walter, RMKT
A látványos fejlődést az is szemlélteti, hogy idén 8 százalékkal, 2016-ban pedig 7 százalékkal több informatikus szakemberre lesz szüksége az ágazatnak, 2004-ben pedig háromezer új alkalmazottat vettek fel a cégek Kolozsváron.
Égető szükség van tehát informatikusokra,
de Európában még nagyobb a munkaerőhiány: ott évente százezer új alkalmazottat vesznek fel, miközben 900 ezer állás betöltetlen.
Ez nyilván hatalmas vonzerőt jelent a kolozsvári informatikusoknak, nagyon sokan mennek Nyugatra dolgozni, átlagosan négyszer-ötször magasabb fizetésekért.
Kolozsváron két fő helyszíne van az informatikus-képzésnek: a műszaki egyetem és a Babeş-Bolyai Tudományegyetem informatika szaka (ezen belül a magyar végzősök száma az évek során negyvenről százra emelkedett). A kezdet kezdetén ugye ötéves volt a képzés, később négy évesre csökkent, a Bolognai folyamattal aztán csak három év a rendelkezésre álló idő ahhoz, hogy a diákból informatikus szakember legyen. Ez persze túl kevés, a most végzettek kevésbé képzettek, mint korábban. Csakhogy az iparág annyira fejlődik, hogy a diákok gyakran diploma nélkül is könnyedén találnak munkát a kolozsvári földből gombamód kinövő irodaházakban. A cégek ugyanis – általában multinacionális társaságok helyi képviseletei, vagy Nyugatról áttelepített munkát (outsourcing) végeznek – azt nézik, ki mennyit tud és mennyire ért a területéhez, a diplomát kevésbé tekintik értékindikátornak.
A gyakorlati tudás pedig rettentő fontos, mivel
önmagában az informatika értéktelen:
ez egy olyan ágazat, amely a többi iparággal szoros szimbiózisban működik, azoknak a problémáit igyekszik megoldani. Ez a megközelítés azonban hosszabb távon kockázatos, hiszen egy jó képességű, de csak egy-egy szakterülettel foglalkozó (akár betanított) informatikus gyakran képtelen kitörni a szűk területről, átfogóan megérteni azt a problémát, aminek ő csak egy kis részével foglalkozik. Ami viszont jelentősen megnehezíti az ágazatot igazán előrevivő innovációt. Románia a EU szintjén nagyon hátul van az innováció tekintetében – ennek részben az az oka, hogy az outsourcing keretében a nyugati cégek csak részinformációkat adnak át az ittenieknek, csak annyit, amennyi a részfeladatuk elvégzéséhez feltétlenül szükséges.
Holott a fenntarthatóság kulcsa éppen az, hogy
a helyi IT-cégek kitörjenek az outsourcingból, ehhez pedig a legrövidebb út az innováció.
Jelentős előnyük viszont kolozsvári programozóknak, hogy például az amúgy kiváló kínai vagy indiai szakemberekhez képest érthetőbb az angol beszédük, hogy kisebbek a kulturális különbségek Kolozsvár és a Nyugat közöt, kisebb a földrajzi távolság is, és itt van a reptér, ami nagy mértékben megkönnyíti a személyes üzleti kapcsolattartást (hogy például valaki reggel elrepül a kontinens bármelyik részébe, az üzleti találkozó, tárgyalás után pedig este haza is repül).