„Basszam, mennyire éhes vagyok!” – mormogja a kisboltban dolgozó eladó srác, miközben a markunkba nyomja a visszajárót, és teljes mértékben együttérzünk vele, mivel a bolttól húsz méterre sülő hatalmas húsdarabok ellentmondást nem tűrő illata betölti az üzlethelyiséget, de a fiúnak van még pár órája a műszakból.

De mivel nekünk ez a műszak, vagyis az, hogy megmutassuk a fesztiválutca ételkínálatát, engedünk a csábításnak, hagyjuk, hogy az illatáradat magával ragadjon, és máris ott vagyunk a helyszínen.

És durr bele a közepébe, rögtön ez a látvány fogad. Balról jobbra haladva figyelhetjük meg a grillcsirkésedés folyamatának különböző szakaszait.

A helyszín a híres Papa la Sanyi, amely a tengerparti Vama Veche és Bukarest után egy ideje Kolozsváron is működik.

Ő a névadó tulajdonos és gasztropápa, Pădurean Sanyi. Figyeljük csak a személyzet sújtásos pólóját, mégis csak magyar napok vannak.

Mutatjuk az árlistát is, a hússal, gombával töltött lepény igazi fesztiválkaja.

Sanyinál irdatlan üstökben fő a babgulyás, a halászlé, a birkapörkölt és a marhagulyás. Cipóban is lehet kérni, az illatuk leírhatatlan.

Itt az áruk is. Ahhoz képest, hogy az elmúlt években a Kolozsvári Magyar Napokon a fő pörköltes, gulyásos, tokányos lacikonyhán 40 lejt is elkértek egy tál ételért, ezek egészen baráti árak.

Ez itt kajapornó, nincs más szó rá. Elnézést kérünk a vegáktól, de ezt kár lett volna nem premier plánban megmutatni.

Az egészben sült csülökhoz, grillcsirkéhez többféle köret választható, semmi egzotikus, de minden finom.

A Papa la Sanyi standjával szemben a másik nagy gasztroközpont a Kolozsváron híres Moldovan hentesbiznisz. Egészen pofás etetőstandot húztak fel az Egyetem utcában.

Moldovanék szintén grillezett húsokban és kolbászokban utaznak…

…ezekhez sült krumplit, fokhagymás gombát, grillezett zöldségeket kínálnak…

…és meglehetősen gazdag savanyúság-felhozataluk van.

És itt vannak Moldovanék árai. Náluk is látszik, hogy készültek az eseményre, magyar napokhoz piros-fehér-zöld kalapszalag jár.

Ha választani kellene, nem tudnánk, hogy a bal- vagy a jobboldali tálcára mutassunk. Viszont aki bevág egy ekkora disznóhúsdarabot sült krumplival…

…máris léphet át a Farkas utca elején álló Naturland-standhoz, svédcseppet inni, hogy a teste egészséges és fiatal maradjon.

És ezzel a Farkas utcában vagyunk, ahol futószalagon sülnek a kürtőskalácsok. Vaníliás, diós, fahéjas, kókuszos, szezámmagos. Tíz lej egy kalács – ez nem fesztiválár, ennyiért lehet máshol is hozzájutni.

Ha jól tudjuk, az óriáspalacsinta idén jelent meg a fesztiválutcában, egészen vad töltelékeket lehet kérni bele: M&M csoki, snickers, raffaello, Eiffel-torony, Cherry dream.

Egy másik standon még óriásibb palacsintát lehet enni, itt inkább a hagyományosabb, lekváros töltelékek dominálnak.

De persze jelen van a fesztiválok örökös sztárkajája, a lángos is. Kedvencünk a fokhagymás-tejfölös-sajtos, a gyerekek jó eséllyel a nutellásat választanák.

Házi rétes egyenesen az Arad megyei Tornyáról. Nem kóstóltuk de álítólag nagyon finom.

Kekszszalámi, házicsoki. Jól néz ki, biztos finom is, de olcsónak nem mondható.

Forma és tartalom összefonódása a mézeskalácsosnál. Lehetne még iPhone-, Pikachu- és F-16-os vadászgép alakú formákat is piacra dobni, biztosan sikeresek lennének.

A házi lekvárok és levek sem hiányoznak. Ez persze nem fesztiválkaja, mi legalábbis senkit nem láttunk fesztiválon lekvárt kanalazni vagy sűrített gyűmölcsszörpöt inni.

A szomszédos standon hegyekben áll a méz, mindenféle ízben, színben.

Nem kis munkával jár a látványsavanyúság elkészítése, de a végeredmény nagyon mutatós.

Aki az egyszerű, őszinte és finom ételt szereti, ide látogasson el.

Közben visszakanyarodunk Moldovanékhoz, a szemerkélő eső ellenére jól megy a bolt.

„Nem tudom a szemem levenni arról a csülökről. Persze én nem kapok belőle, majd otthon, bigyuszkaját, ugyebár…”

És hát egy fesztiválon elkerülhetetlen a találkozás ezzel a szép objektummal.

(kép és szöveg: Fall Sándor)