Ez az ISIS hivatalos propagandakiadványa, a Dabiq folyóirat legutóbbi számának a címe. Teljes egészében a dzsihádizmus központi kérdésének, a keresztény világ szétzúzásának, a keresztesek elleni harcnak, civilizációjuk megsemmisítésének, a hitetlenek megtérítésének vagy kíméletlen kiirtásának szentelték.
Ez egyértelmű felhívás, melynek rendkívül világos üzenete van és mely – nyilvánvalóan – riadót eredményezett az összes biztonsági szolgálat szintjén, melyek már régóta tudják, hogy jelentős méretű és egymást gyorsan követő támadásokra lehet várni több európai országban és az AEÁ-ban, a terrorellenes koalíció tagállamaiban.
Az ISIS-esek által folyamatosan terjesztett terror logikája most új, rendkívül veszélyes szintre lépett:
formálisan is bejelentik egy olyan stratégia ideológiai alapját,
melynek célja a Közel-Kelet térségéből áthelyezni a dzsihádista akció első és legfontosabb szakaszát, vagyis a keresztény közösségek elleni totális üldözést, ami a valóságban az ISIS csapatai által megszállt területek keresztény közösségei tagjainak fizikai megsemmisítését jelenti. Ezen kívül meghirdették a „keresztek szétzúzása” műveletet, vagyis a templomok teljes lerombolását és a papok meggyilkolását – torkuk átvágásával vagy keresztre feszítésükkel –, mindezt iszonyatosan erős nemzetközi médianyilvánosság közepette. Ilyen értelemben, ebben a kontextusban kell értelmezni azt a jelzést, amit küldeni kívántak a „Keresztes Európának”, amikor dzsihádista rítussal meggyilkoltak egy papot egy észak-franciaországi templomban.
A dzsihádisták most egyszerűen és nagyon világosan megfogalmazták a dzsihád üzenetét: Jézus valójában Allah egyik prófétája volt, sohasem feszítették keresztre, az Új Testamentum legnagyobb része pedig nem más, mint Názáreti Jézus valódi történetének eltorzítása, mely dezinformációs műveletet Szent Pál, a „gyilkos”, az „áruló zsidó” tervelte ki, aki „szándékosan változtatta meg a monoteista nazarénusokat, hogy bemocskolja Jézus nevét”. És aki egyetértett a keresztények lemészárlásával, hogy ezzel belülről szervezzen meg egy nagy felforgatást… Sőt, elmagyarázzák, hogy miért volt Jézus „Allah egyik rabszolgája”, ahogy azt éppen Jafar, Mohamed próféta egyik unokafivére mondta: „Azt mondjuk róla, amit maga a Próféta tanított nekünk, vagyis, hogy ő csak Allah egyik rabszolgája.”
Jézus pedig, amikor majd visszatér a Földre, „szét fogja zúzni a keresztet,
meggyilkolja a disznókat, megszünteti a dzsihádot… Jézus Krisztus igazi vallása a tiszta monoteisztikus alávetettség, melynek neve ISZLÁM… és amikor majd végül visszatér, a Messiás csatlakozni fog Mohamed törvényéhez és Allah nevében fogja a dzsihádot folytatni”.
A virulensen keresztényellenes üzenet a jelenlegi kereszténység elemzésében is jelen van, melynek a Miért gyűlölünk benneteket és miért harcolunk ellenetek című cikket szentelték. Arra hivatkoznak, ami az Európában mindenfelé terjesztett összes dzsihádista indoktrinációs tankönyv bevezetőjében szerepel: „Tagadjátok Allah egyediségét, bűnt követtek el ellene, amikor azt mondjátok, hogy volt egy fia… Az a parancsunk, hogy mindaddig harcoljunk a hitetlenek ellen, amíg alá nem vetik magukat az Iszlám hatalmának, vagy megfizetik a Dzsiziát, megaláztatásban élve tovább a muzulmán földeken…”.
Szuperellenséges propaganda? Persze. Csakhogy ha megrekedünk ezen az értelmezési szinten, akkor semmit sem fogtunk fel abból, hogy mit jelent az Iszlám Állam nagyon jól kidolgozott stratégiája, melyet pontról pontra, nagy pontossággal hajtanak végre: az európai értékek és általában véve a nyugati világ elleni nyílt harc. Ez már egy elkezdődött és olyan profik által folytatott háború, akik egyre inkább az Európában letelepedett muzulmán közösségeket használják fel ágyútöltelékként, toborzási és menedéki területként. A hírszerző szolgálatok már számos alkalommal figyelmeztettek arra – és eddig korlátozott mértékben találtak meghallgatásra a politikai döntéshozók szintjén –, hogy az ISIS által írásban, videókban és a virtuális környezetben kidolgozott ellenséges propagandának nem a saját hívek, a már megszállt területeken lévő dzsihádisták meggyőzése volt a célja, ahogy azt eredetileg hitték.
Nem, ez a propaganda már elejétől fogva a nyugati világon belüli muzulmán közösségeket vette célba,
kezdetben hívek vonzása és az iszlám radikalizálódás útjára állítása érdekében, aztán egy sokkal bonyolultabb és veszélyesebb jelenség kiváltására. Arról van szó, hogy megpróbálják a közösségeket egységes egészként radikalizálni, a mérsékelteket, közömböseket is „közelebb hozva az eszméhez”. Nekik most azt üzenik, hogy rá kell ébredniük igazi gyökereikre. Nemcsak azt mondják el nekik, mi a saját vallásuk hagyományos aktív (tehát harcos) értéke, hanem azt is, hogy a nem cselekvés vagy közömbösség azzal a veszéllyel fenyegeti őket, hogy teljesen elveszítik identitásukat és a hitetlen keresztesek rosszul fizetett és lenézett szolgáivá válnak.
Ezt az üzenetet már évek óta hangoztatják, ismételgetik kitartóan és most már kezd hatásos lenni, főleg a fiatal nemzedékek szintjén, azok között a tinédzserek között, akiket állandóan úgy írnak le, hogy „magányosak, csendesek, udvariasak, nem okoznak gondokat”, de akikről a merényletek utáni első kutatások azt mutatják ki, hogy a legaktívabb utazók Szíria és Irak felé és illegális mecsetekbe, vagy „iszlám tanulmányi központokba” járnak, melyeket gyakran, túlságosan gyakran hagytak aktív radikalizálási központokká válni. Az első ellenük tett lépések (nyomozások, letartóztatások) pedig, logikus módon, elvezettek a dzsihádista tervezők által várt lépéshez: a családok felháborodásához és rettegéséhez, amit a közösség szolidarizálása követ a „hitükért üldözöttekkel”. Nem sok hiányzik, hogy egy jelentős feszültséggel járó pillanatban mindezek az érzések lázadásban törjenek ki, amit aztán a háttérben álló profik könnyen irányíthatnak különféle utcai tüntetések vagy erőszakos megmozdulások felé. Melyek aztán, a dzsihádista tervezők stratégiai célját megvalósítva, talán közvetlen muzulmán–keresztény konfrontációkká változhatnak át. Vagyis
behozzák Európába a kontinens társadalmi rendjét fenyegető vallásháború tematikáit.
Ez egyáltalán nem egy apokaliptikus elképzelés vagy szenzációhajhász típusú megközelítés. Ez egy logikus perspektíva, melyet az ISIS-esek által folytatott katonai tervezési típus felismerése támaszt alá, akik kihasználták mindazokat a szabadságjogokat, törvényi hiányosságokat vagy kiváltságokat, melyeket olyan politikai döntéshozóktól kaptak meg, akiknek évtizedekig az volt a meggyőződésük, hogy lehetséges egy befogadó, különféle népességeket tömöríteni képes (még akkor is, ha azok évszázadok óta kegyetlenül gyilkolták egymást a származási területükön), multikulturális és mindent integrálni képes Európát létrehozni.
A dolgok nem így történtek. A gondolatmenet hamis volt. De időközben mélységesen megváltozott Európa vallási és demográfiai képe, talán véglegesen elvesztette egyensúlyát. Most egy erőteljes fellépési kezdeményezéssel próbálkoznak. Amely meglehetősen félénk a dzsihádista üzenet hevességéhez képest. És a jelenlegi helyzetben már csak az „Európa-erőd” drámai távlata létezik, annak minden következményével. De lehet, hogy éppen ebbe az irányba haladunk, a nemzeti piacokkal, melyek a veszélyhelyzet további fennmaradása esetén hajlamosak lesznek autonómmá tenni a biztonsági lépéseket, valamint lezárni és lepecsételni a belépőkapuk többségét. Nagy-Britannia mintájára. Már csak maga az a tény, hogy egy ilyen lehetőség felmerülhet, mutatja az európai politikai vezetők minőségét, eddigi előrelátási képességét és politikai intelligenciáját.
És mégis, hol van még Európa? Mikor lesz bátorsága elismerni keresztény gyökereit és ettől az egyesítő tényezőtől függően cselekedni… ha egyáltalán még lehetséges?
Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: foxnews.com