Theresa May frissen kinevezett brit miniszterelnök igyekszik rászolgálni a vele kapcsolatban emlegetett „új Vaslady” címkére. A 60-as évek eleje óta ugyanis nem volt példa olyan mértékű választások nélküli kormányátalakításra, amelyet az új brit kormányfő tervez.
A legnagyobb meglepetést az váltotta ki, hogy alig vette át II. Erzsébet királynőtől a kormányfői megbízatását,
máris kinevezte Boris Johnsont külügyminiszterré
– azt a Boris Johnsont, aki a Brexit-párti kampány vezéralakjának számított, és egyébként is rendkívül ellentmondásos a megítélése nemzetközi téren.
A volt londoni főpolgármester – akit a leköszönő miniszterelnök, David Cameron legvalószínűbb utódjaként emlegettek sokáig, de végül visszalépett a megmérettetéstől – többnyire szokatlan húzásaival került be a médiába, például szabadszájúságával, a világ különböző vezető politikusaira (vagyis részben majdani tárgyalópartnereire) tett keresetlen megjegyzéseivel. (A teljesség igénye nélkül: Hillary Clintont, az Egyesült Államok potenciális jövőbeli elnökét „szadista ápolónőnek” nevezte, Erdogan török elnökről pedig limericket írt, amelyben szexuális kapcsolatot feltételez a török államfő és egy kecske között.)
Theresa May csütörtökön menesztette Michael Gove igazságügyi minisztert, aki a kormányzó Konzervatív Párt vezetőválasztási versengésében az új brit kormányfő egyik riválisa volt, és az EU-ból való kilépési kampány egyik kulcsfigurája. Az igazságügyi tárca élén történt személycsere a csütörtökön bejelentett
legnagyobb horderejű váltás a brit kormányban.
Az igazságügyi minisztérium élére Liz Truss eddigi környezetvédelmi, élelmezésügyi és vidékfejlesztési minisztert nevezte ki. Liz Truss helyére Andrea Leadsom eddigi energiaügyi miniszter került. Andrea Leadsom volt May első számú vetélytársa a Cameron távozása utáni vezetőválasztási folyamatban, ám a döntő szakasz előtt – amikor a párttagoknak kellett volna kettőjük közül az új konzervatív vezetőt megválasztaniuk – visszalépett.
A külügyi tárca eddigi vezetője, Philip Hammond a pénzügyminisztérium élére került. George Osborne, aki 2010-től töltötte be a pénzügyminiszteri tisztséget, és Cameron első számú szövetségese volt a bennmaradást pártoló tábor egyik legbefolyásosabb frontembereként, nem tagja az új kabinetnek.
Theresa May – bár ő maga ellenezte az Unióból való kilépést – már korábban határozottan leszögezte:
a Brexit az Brexit, nincs visszaút
a kilépési folyamatból, és hiába kérte petícióban mintegy négymillió állampolgár, a népszavazást nem fogják megismételni. Ennek szellemében az új kormányban külön Brexit-minisztérium lesz, amelynek élére az euroszkeptikus David Davist nevezte ki a miniszterelnök.
Az eddigi személycserék alapján úgy tűnik, hogy Theresa May kormányában a legnagyobb jelentőségű tárcák élére nagyjából egyenlő arányban kerülnek EU-párti, illetve Brexit-támogató politikusok.