Mintegy száz embert húzott fel annyira a szenátus Kolozsváron, hogy ma délután kijöjjön a Főtérre, és hangot is adjon a felháborodásának. A felsőház egy ideje csak tetézi a vajt a fején:
- meghosszabbította saját húsvéti vakációját: a szenátorok lógtak a munkahelyükről;
- május végén elmentek szabadságra, vagyis kampányolni;
- a kampányszabadságra még ráhúztak pár napot bejelentetlenül.
Amikor visszamentek Bukarestbe dolgozni, abban sem volt sok köszönet, mert megszavazták, hogy
- a helyi választottak csak akkor veszítsék el a mandátumukat, ha nem felfüggesztett, hanem letöltendő börtönbüntetést kapnak;
- a helyi választottak kapjanak extra nyugdíjat ahhoz képest, amit befizettek a nyugdíjbiztosításba;
- ne számítson összeférhetetlenségnek az, ha egy honatya 2013. augusztus 21. előtt alkalmazta valamely rokonát;
- kollégájukat, Titus Corlățean volt külügyminisztert ne vizsgálhassa a DNA azzal a gyanúval, a 2014-es elnökválasztáson a külföldi szavazás rossz megszervezésével szándékosan akadályozta a hagyományosan jobbra húzó román diaszpóra voksolását.
Az utóbbi hármat ráadásul mind ezen a héten fogadta el a szenátus, és állítólag készül megszavazni egyféle mentelmi jogot az ügyvédek számára is.
Zajlik a forradalom, kukába a parlamenttel!
A biztosítékot Liviu Dragnea elképesztően cinikus nyilatkozata verte ki végleg. A Szociáldemokrata Párt elnökét április 22-én jogerősen két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság a népszavazási csalás perében, június közepén pedig újra kihallgatta a DNA abban az ügyben, amelyben azzal gyanúsítják, hogy még megyei tanácselnökként közpénzből adott fizetést két személynek, akik valójában nem a tanácsnál, hanem a PSD megyei irodájában dolgoztak. A kihallgatás után pedig az a megjegyzés futott ki a száján, hogy a választásokon majd a polgárok eldöntik, hogy a kenyeret szeretik-e jobban vagy a bilincset.
Szeretjük a bilincseket rajtatok
Előbb Bukarestben érezték magukat annyira pofán verve az emberek, hogy tüntetést hirdessenek A pékséghez! címmel, majd Kolozsváron is a némileg agresszívabb, Kenyér előtt bilincsek! címmel. Ez hat után nem sokkal kezdődött, és nyolc után nem sokkal ért véget, a kánikula elől az indignados egy főtéri fa árnyékába menekült.
A kolozsvárit Bogdan Bob Rădulescu színész, humorista hirdette meg, és moderálta a nyílt mikrofonos beszélgetést, ami határozottan jót tett a hangulatnak és a hatékonyságnak: spontán poénokkal vette elejét a punnyadásnak és a hozzászólások parttalanságának. Már amennyire ezt korlátozni lehet, amikor épp az a cél, hogy mindenki elmondja, ami felháborítja, és hogy mit javasol helyette.
Nem akarunk tolvajok alkotta parlamentet! (Egyébként annyi bringás jött ki, mintha Critical Mass lett volna, pedig az csak holnap indul szintén a Főtérről.)
Persze főleg fiatalok jöttek és szólaltak fel, de volt néhány középkorú és idősebb személy is, civil aktivista, szervezet nélküli aktivista, olyan, aki hagyományos pártban dolgozott és ábrándult ki, és olyan is, aki új pártból tántorgott ki. Olyan, aki itt, Romániában alapított családot és építgeti az életét, és olyan is, aki épp távozni készül az országból.
Az első órában inkább a felháborodás dominált, a másodikban kvázi állampolgári önnevelésként azok az ötletek kaptak hangot, amelyekkel esetleg kikényszeríthető egy tisztességesebb politikusi hozzáállás. Ezek közül voltak régiek és újak, akár egymásnak a gyakorlatban ellentmondóak is:
- kikényszeríteni a 300 fős parlamentről szóló népszavazás alkalmazását;
- visszatérni a kétfordulós önkormányzati választásokhoz;
- népszavazást kiírni mindannyiszor, ahányszor a honatyák módosítanák a választási vagy a mentelmi jogról szóló törvényt;
- új pártot alapítani;
- régi pártokba belépni és belülről megtisztítani, stb., stb.
Oktatást, nem korrupciót! DNA, mi a te pártodon állunk! Igazságot akarunk, nem mentelmi jogot!
Bocsásd el a sáros politikusokat
Abban mindenki egyetértett, hogy a változáshoz valamilyen módon részt kell vállalni a politikából, bármennyire is irtózunk még tőle. Addig is mozgósítani kell a barátokat, ismerősöket, vidéki rokonokat, városi szomszédságot. Holnap este nyolckor pedig jöjjön el mindenki a térre, aki ma itt volt, és hozzon még két embert a felháborodás súlyának növeléséért és azért, hogy minél több gyakorlati választ találjunk a közös kérdésre, hogy Akkor most mit csináljunk?
Akkor most mit csináljunk?