Oroszország támogatja a székely szeparatista akciókat?

Románia és Bulgária egyre jobban ki vannak téve Oroszország nyomásának a Fekete-tenger medencéjében, melynek ellenőrzése kulcsfontosságú eleme Oroszország revizionista politikájának, mellyel újra hatalmi pólussá kíván válni az eurázsiai térségben, derül ki a Center for European Policy Analysis (CEPA) Agerpres által ismertetett jelentéséből.

A jelentés arra hívja fel a figyelmet, hogy Oroszország fekete-tengeri stratégiája magába foglalhatja majd „Nagy-Románia” gondolatának manipulálását, hogy ezzel regionális vitákat szíthasson a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával, továbbá az olyan szeparatista tevékenységek támogatását, mint amilyen az erdélyi székelyeké, vagy a fekete-tengeri források hazánk általi kitermelésének megzavarását a Krím-félsziget annektálása után Moszkva által kezdeményezett területi követelésekkel kapcsolatos jogi vitával.

A fekete-tengeri biztonsági szárny az AEÁ és NATO általi elhanyagolása és Oroszország általi semlegesítése többek között a Krím, a keleti és az északi partvonal meghódításával, egyre inkább kitették Moszkva nyomásának Romániát és Bulgáriát. Oroszország számos hadihajót és rakétaszállító repülőt telepített a Fekete-tenger térségébe, melyekkel a krími Iszkander rakétákkal együtt az orosz hagyományos és nukleáris rakéták hatósugarába kerül a Fekete-tenger teljes partvonala. Jelenleg az AEÁ egyetlen térségbeli szövetségese sem rendelkezik hatékony rakétaellenes és légvédelmi felszerelésekkel, áll az egyetlen kizárólag Közép- és Kelet-Európa tanulmányozásával foglalkozó amerikai nem kormányzati szervezet jelentésében.

A NATO korlátozott jelenléttel rendelkezik a Fekete-tengernél, az EU képtelennek bizonyult arra, hogy kezelje a térség biztonságát, míg a Barack Obama-adminisztráció két mandátuma alatt csökkent az AEÁ befolyása és érdeklődése. Időközben a fekete-tengeri regionális együttműködési szervezetek és a NATO-val kapcsolatos különböző szervek gyengéknek és kevéssé hatékonynak bizonyultak, míg a Szövetség új tagállamai nem rendelkeznek elég katonai kapacitással Moszkva elrettentéséhez, vélik a Black Sea Rising: Russia’s Strategy in Southeast Europe című jelentés szerzői.

Oroszország katonai és nem katonai jellegű eszkalációja fenyegetést jelent a két exponált NATO-tagállamra, Romániára és Bulgáriára nézve, tekintettel arra, hogy haditengerészeti kapacitásai jóval meghaladják a két ország mindegyikének a haditengerészeti és légi kapacitásait, a NATO fekete-tengeri műveleteit pedig a montreux-i megállapodás korlátozza, mely szerint a nem part menti államok hadihajói nem tartózkodhatnak 21 napnál hosszabb ideig a Fekete-tengeren.

Románia elavult katonai kapacitásai jutalomfalatot jelentenek Moszkva számára

A NATO rendszeres fekete-tengeri hadgyakorlatain kívüli erőt felmutatni csak korlátozottan képes Románia nincs felkészülve arra, hogy megbirkózzon egy erősen militarizált Fekete-tengerrel, ami veszélybe sodorná a kereskedelmi útvonalakat és a Bukarest által jelenleg kitermelt energetikai forrásokat. Ezen kívül, említik még a CEPA jelentésében, a biztonsági válság lehetséges hatásai korlátozhatnák a fekete-tengeri és a közép-európai dunai kikötők közötti kapcsolatokat, blokkolhatnák a Duna–Fekete-tenger csatornát és korlátozhatnák a kereskedelmi kapcsolatokat az olyan nem EU-országokkal, mint Törökország. Oroszország „közvetítőkön keresztüli” háborújának kiterjesztése Odessza és a Duna-delta ukrán része felé elzárhatná ezt a nagyon fontos ütőeret és jelentős veszteségeket okozhatna azoknak az országoknak, melyek az Európa szívébe vezető kereskedelmi útvonalként használják a Dunát.

A jelentés szerzői úgy becsülik, hogy Bulgária, Románia, Ukrajna és Grúzia összesített haditengerészeti erői nem ellensúlyozzák Oroszország térségbeli erőit, míg a jelentősebb török erő önmagában nem jelent kihívást Oroszország regionális haditengerészeti erői számára. Románia és Bulgária számára a gyenge haditengerészetük jelenti a fő gondot. Románia haditengerészete néhány elavult fregattra támaszkodik, melyeket fél tucat korvett támogat. Románia elavult katonai kapacitásai és a légvédelmi, rakétaellenes és hadihajók elleni rendszerei modernizálásának lassú üteme egyszerűen jutalomfalat Moszkva számára, állítják.

Nagy-Romániát használják manipulálásra

A CEPA-jelentés azon részében, melyben a fekete-tengeri ellenőrzés megszerzésére irányuló kremli stratégiákat ismertetik, a szerzők azt írják, hogy a nem katonai jellegű lépések között olyanok szerepelnek, mint az etnikai, vallási és területi elégedetlenségek, valamint a politikai instabilitás és a társadalmi tiltakozások bátorítása. Ezen kívül Moszkvának olyan gazdasági nyomásgyakorlási eszközei is vannak, mint a kereskedelmi korlátozások, kulcsfontosságú infrastruktúrák birtokolása és az energiaellátás felfüggesztése.

A CEPA-jelentés Románia esetében megjegyzi, hogy a Kreml megpróbálhatja manipulálni „Nagy-Románia” látens gondolatát, hogy ezzel regionális vitákat szítson a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával, szabotőröket szivárogtathat be, tüntetéseket szervezhet és olyan szeparatista tevékenységeket támogathat, amilyen a székelyeké Erdélyben.

Ezen kívül az elemzés szerzői szerint fennállhat annak a kockázata, hogy megzavarják a fekete-tengeri források Románia általi kitermelését, vagy zaklatással, vagy úgy, hogy Oroszország jogi útra tereli a területi vizekkel kapcsolatos, a Krím elcsatolása nyomán felmerült követeléseit. Ezen kívül szintén hátrány érheti a turizmust, vagy a konstancai, várnai, illetve más fekete-tengeri kikötők kereskedelmi tevékenységét.

Oroszország számára elsődleges az expanzió és a fekete-tengeri flotta korszerűsítése

Másrészt a kremli stratégia katonai vetülete Oroszország Fekete-tenger feletti effektív ellenőrzésének kiaknázását feltételezi, hogy ezzel nyomást gyakorolhasson olyan part menti államokra, mint Ukrajna, Grúzia, Románia és Bulgária. Oroszország a Krím-félsziget meghódításával további néhány száz kilométernyi partvonalhoz jutott hozzá és megszerezte a legfontosabb fekete-tengeri kikötőt, Szevasztopolt, de ugyanakkor a Krím területénél háromszor nagyobb tengeri övezetet is.

A Kreml számára a fekete-tengeri expanzió és a flotta modernizálása vált elsődlegessé. Oroszország 2020-ig tovább kívánja növelni katonai jelenlétét a Krímen és új katonai infrastruktúrákat telepítene a grúziai szeparatista régióba, Abháziába, ugyanakkor új mobil rakétavető egységeket telepítene a partvonalra. A CEPA-jelentés szerint Moszkva gyakorlatilag egy kombinált légi és tengeri védelmi hálózatot épít ki, hogy ezzel fenyegesse, és végül kitiltsa az idegen flottákat a Fekete-tengerről.

Ezen kívül Moszkva a Különleges Műveleti Erők számára egy parancsnokságot szándékozik létrehozni, melyek konvencionális és nem konvencionális küldetéseket hajthatnának végre a megcélzott államok destabilizálása érdekében. A Krím annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus kirobbanása jelentős lehetőségeket biztosítottak a különleges műveletekre szánt erők és az elit egységek bevetésére egy korlátozott háborúba. A Krímen jelentős bázissal rendelkező Oroszország elég gyorsan képes lehet kétéltű támadásokat indítani bárhol a Fekete-tengeren. Egy, a Moldovai Köztársaság és szeparatista régiója, Transznisztria közötti háború esetén a különleges egységeket diverziós műveletekre lehetne felhasználni, vagy Románia megfenyegetésére és elrettentésére attól, hogy a chişinăui kormány nevében lépjen fel, írják a jelentés szerzői.

Oroszország revizionista politikájának kulcseleme a Fekete-tenger feletti ellenőrzés megszerzése

A Fekete-tenger feletti ellenőrzés megszerzése kulcsfontosságú eleme Oroszország revizionista politikájának, mellyel újra hatalmi pólussá kíván válni az eurázsiai térségben, és megpróbálja semmissé tenni a NATO által az utóbbi két évtizedben a térségben elért eredményeket. Nemcsak az Orosz Föderáció déli szárnyának a védelme a cél, hanem az exponált és védtelen szomszédok megfélemlítése is, gyakorlatilag megtiltva Ukrajna, a Moldovai Köztársaság és Grúzia belépését a NATO-ba. Románia és Bulgária esetében Moszkva célja a NATO keleti szárnyának semlegesítése, bebiztosítva azt, hogy ezeknek az országoknak a kormányai nem szállnak szembe Moszkva nemzetközi offenzívájával és a NATO katonák nem tudják elrettenteni haditengerészeti egységei telepítésétől, áll még az Agerpres által ismertetett jelentésben.