Önmagában a tény, hogy a két rivális magyar politikai alakulat közös tájékoztatóra invitálja a sajtót – még ha csak „helyi”, azaz esetünkben Kolozs megyei szinten is –, némi várakozásra ad okot. De az erdélyi magyar politika mégsem annyira egyszerű, hogy egy

közös sajtótájékoztatóra közös állásponttal

is érkezzenek a felek: Csoma Botond, az RMDSZ megyei elnöke és Soós Sándor kolozsi Néppárt-vezér az összefogást ugyan nem hirdették meg, de arról bőven beszámoltak, hogy milyen akadályai vannak a – valamilyen formában történő – közös indulásnak.

A nyilvánosság közös tájékoztatásának az ad leginkább aktualitást, hogy az RMDSZ ma jelenti be hivatalosan is Horváth Anna polgármesterjelölti indulását. Ami – annak ellenére, hogy a két párt megyei szervezetei egyeztettek a napokban – kész tények elé állítja a Néppártot. Csoma Botond elmondta, arra kérték a néppártos kollégákat, hogy

támogassák Kolozsvár jelenlegi alpolgármesterét

a megmérettetésen. Kolozsváron egyelőre nem lehet áttörni az etnikai határvonalakat, ezért az, ha a magyar közösség – pártjai révén – egységesen sorakozik fel Horváth Anna mögé, szimbolikus jelentőséggel bír.

Azt Soós sem tagadja, hogy az alpolgármester asszony eddigi tevékenységével többé-kevésbé meg vannak elégedve, ennek ellenére sem tudják támogatni, ha kizárólag tulipános színekben indul – ehelyett a független jelöltséget javasolják, amit valószínűleg ők is támogatnának. Csoma erre azzal replikázik, hogy ha Horváth Anna nem az RMDSZ színeiben indul a választáson, akkor – mivel nem lesz rajta a párt listáján – nem jut be a helyi tanácsba, ergo elvész az esélye a további alpolgármesterségének.

A sajtótájékoztató ekkorra már átalakul spontán vitafórummá, ahol a felek kölcsönösen korrigálják egymást. A Néppárt a közös listás indulást javasolja, az RMDSZ válaszul a választási törvény ominózus 9. cikkelyét lobogtatja, mire Soós közli, hogy

jogértelmezési kéréssel fordultak

az Állandó Választási Hatósághoz (AEP), hiszen van precedens arra, hogy kisebbségi szervezet, nevezetesen a német fórum koalícióban indult a parasztpárttal, mégsem óvta meg a listát senki; a választ február elejére saccolják.

Csoma szerint azért, mert ennek nem volt akkora politikai tétje, mint a magyar összefogásnak, különben meg a választások idejére megalakuló Központi Választási Iroda (BEC) felülírhatja az AEP esetleges pozitív jogértelmezését. Ráadásul a megyei koalíció mintegy tíz helységben sodorhatná veszélybe a magyar képviseletet, a koalíciókra érvényes megemelkedett küszöb miatt. Ahol persze elegendő számú magyar él, ott nyugodtan versenyezhetnek is a pártok – a lényeg, hogy olyan megoldást találjanak, amely nem demobilizálja a szavazókat.

Ezen a ponton muszáj közbevetnünk, hogy nehezen érthető,

mitől olyan sarkalatos kérdés Horváth Anna jelöltségének ügye,

hiszen épeszű ember számára nyilvánvaló, hogy úgysem fog nyerni – ellenben annak valódi tétje van, hogy hány magyar képviselő jut be a városi és a megyei önkormányzatba, tehát mintha kicsit a gombhoz varrnák a kabátot. Erre az észrevételre továbbra is az a válasz, hogy ez szimbolikus ügy, a jelöltet pedig fel kell építeni. Szimbolikusnak mindenképp szimbolikus, olyannyira, hogy a Néppárt azt is felveti: indítsanak közösen valakit, aki nem Horváth Anna – de ezzel láthatóan nem vált ki osztatlan egyetértést RMDSZ-es kollégája részéről.

Abban mindenesetre egyetértenek,

hogy a kampányban mellőzni kell a személyeskedést, az övön aluli ütéseket és az üres kommunikációs formamutatványokat.

A Néppárt február 9-én dönt arról, indít-e saját kolozsvári polgármester-jelöltet – addig is mindkét fél nyitott a további tárgyalásokra. Kérem, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló.