Fotó: Szabó Tünde
Helyőrség-vita
Szerző: Lövétei Lázár László
2016. január 29. péntek, 18:55
Sántha Attila után az Előretolt Helyőrség másik „veterán” szerzője, Lövétei Lázár László is hozzászól a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-ügyhöz.

1.
2004-ben megosztott II. díjban részesültem vers kategóriában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) Édes anyanyelvünk pályázatán. A megosztott II. díjjal 1 millió forint pénzjutalom járt; ezt az összeget baráti kölcsönökből fölhizlaltam 5500 euróra, s megvettem azt a vadiúj Daewoo Matiz személygépkocsit (extrák nélkül!), ami még ma is megvan – egy kicsit rozsdás, egy kicsit zörög, de a miénk!

Sok volt-e az 1 millió forint a megosztott II. díjért? Nekem nagyon soknak tűnt, pedig voltak ott sokkal nagyobb összegek is! Íme, egy korabeli sajtóközlemény (nem másolom ide szóról szóra, de akit érdekel, könnyen megtalálja a neten):
 

Édes anyanyelvünk – pályázati díjkiosztó ünnepség
2004. április 30.

(MTI) – A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által Édes anyanyelvünk címmel meghirdetett program 100 millió forint  összdíjazású pályázatának jutalmait Hiller István miniszter adta át csütörtökön Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az anyanyelv ápolása, őrzése, a korszerű gondoskodás az anyanyelvről minden magyar kormány, a Magyar Köztársaság mindenkori feladata, Európai Unión innen és Európai Unión túl – fogalmazott ünnepi beszédében a miniszter. „Ezért tartotta fontosnak a kulturális tárca a szabad Magyarország története legjelentősebb anyanyelvi pályázatának meghirdetését” – mondta Hiller István.
Az anyanyelv ápolására, megőrzésére és méltó közvetítésére tavaly októberben – Magyarország európai uniós csatlakozásának küszöbén – hat kategóriában írta ki a pályázatot a kulturális minisztérium – emlékeztetett. Szólt arról is, hogy az idén ősszel a tárca meghirdeti az anyanyelvápolási program újabb pályázatát. Annak finanszírozására –  elkülönített miniszteri keretből – szintén 100 millió forint áll rendelkezésre.
Göncz Árpád író, a főzsűri elnöke az ünnepségen azt mondta: a pályázat tehetség- és élményforrásokat szabadított fel a magyar társadalom egészéből, hiszen számos nem professzionális szerző is indult a megmérettetésen.
A vers, novella, dráma és gyermekirodalom témákban az első díj – kategóriánként – 10-10 millió forint. A második díjjal 6-6 millió forint, a harmadikkal 4-4 millió forint jár. Az elismeréseket megosztva ítélték oda – tartalmazza a minisztérium írásos tájékoztatója.
(…)
A vers kategóriában öten, Tóth Krisztina, Szentmártoni János, Térey János, Halasi Zoltán, Takács Zsuzsa osztoztak az első díjon. A novella kategóriában ketten – Majoros Sándor és Kőrösi Zoltán – nyerték el a megosztott első díjat. A dráma kategóriában ugyancsak megosztott első díjban részesült Gosztonyi János és Forgách András. A gyermekirodalom kategóriában Barcza Lászlóné, Békés Pál, Kapuvári Lídia és Péterfy Gergely osztozott az első díjon.
(…)
Az írásos tájékoztató szerint a pályázatok nagy száma miatt az értékelés két lépcsőben történt. Az első 4 kategóriában 8-8 tagú előzsűri több fordulóban értékelte a pályaműveket.
Az előzsűrikbe nyolc írószervezet - a Magyar Írószövetség, a Magyar Írók Egyesülete, a Magyar PEN Club, a Fiatal Írók Szervezete, a Szépírók Társasága, a Független Írók Egyesülete, a József Attila Kör és az Írók Szakszervezete – delegált tagot.
(…)
A főzsűri elnöke Göncz Árpád író, tagjai: Jókai Anna író, Lator László költő, Grétsy László nyelvész, Ördögh Szilveszter író voltak.


Sok volt-e tehát a 100 millió forint egyetlen pályázatra? Bizonyára sok volt, mert – ha jól emlékszem – a díjkiosztón beharangozott második (őszi) fordulóra már nem került sor. Pedig ahogy Göncz Árpád író mondta: „a pályázat tehetség- és élményforrásokat szabadított fel a magyar társadalom egészéből, hiszen számos nem professzionális szerző is indult a megmérettetésen”. Mint ahogy „tehetség- és élményforrásokat” szabadíthat fel a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft ténykedése is – ha jól csinálják!

2.
Azt írja Krusovszky Dénes Kedves fiatal író, ne hagyd magad! című (irodalom)politikai kiáltványában (mindjárt a kiáltvány elején): „Két szebb (legalábbis irodalmi szempontból szebb) napokat látott erdélyi költő igyekszik a politikai széljárást legjobban kihasználva helyet szerezni magának/egymásnak” stb. Hogy ki légyen az a két erdélyi költő, szerintem teljesen indifferens, nem is citáltam volna ide a Krusovszky-írást, ha nem ültem volna ott nézőként tavaly novemberben a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amikor Krusovszky Dénes (és még két írótársa) kedélyesen elviccelődtek azon, hogy nincs se hajdúsági, se erdélyi irodalom.

Nekem teljesen mindegy, hogy van-e erdélyi irodalom/költő, de ha nincs, akkor mit keres az „erdélyi” jelző Krusovszky kiáltványában? Nem kellene egy kicsit következetesnek lenni? Nem inkább ama két erdélyi költő személyével van baj? Mert amúgy ildomos lenne megvárni, amíg elindul a szakmai munka, és kiderül, hogy kik azok a fiatalok, profik és nem profik, „a magyar társadalom egészéből”, akik majd ösztöndíjban részesülnek? Mert azt nem hiszem el, hogy Krusovszky Dénes irigyelné az ösztöndíjat bármelyik fiataltól (pláne hogy 2004-ben ő is díjat kapott az Édes anyanyelvünk pályázaton, készülő első kötetére).

3.
Tudtommal egyelőre csak a Kft. bejegyzésére került sor. Lehet, hogy naiv vagyok, de egy adó- vagy iktatószámnak még Magyarországon sincs (vagy nem kellene legyen) politikai színezete…

comments powered by Disqus
Az elszigetelt falvak lakóinak sokrétű szolgáltatást igyekeznek nyújtani civil kezdeményezésből.
Bár ünnepelni talán még korai lenne, az ítélet ugyanis még nem jogerős, és mindez Romániában történik.
Hol szálljanak meg az idesereglő turisták, ha nincs elég férőhely?
A rettenet színháza mögött ott a gyógyítás, az átok mellett az áldás. A téma azért is aktuális, mert az ördögűzésnek napjainkban igazi reneszánsza van.
A parlament rábólintott a módosításra, így most jöhetnek a már megszokott, hónapokig tartó viták.
Igazán furcsa, hogy egy olyan ország államelnöke pózol kultúremberként, amely országban az olvasást nagyjából száműzték a közéletből. Van viszont állandó politikai hisztéria.
sőt, vissza kellene térnie oda, ahonnan elindult. Bukarestbe. Cristian Tudor Popescu írása.
De van egy rossz hírünk is: nem tudni, mennyire tojnak majd az illetékesek a szigorú törvényre.
Knónikus nemtörődömségben szenved szinte minden mioritikus vízió.
Emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítják. Ismét.
A fiatal építészeknek sikerült maguk mellé állítani pár tehetősebb vállalkozót, és az önkormányzattal is megegyeztek.
A hórukkpolitika és a villámreform legalább olyan veszélyes lehet, mint a balkáni halogatás.