Márton Evelin az E-MIL estsorozatának következő vendége.
A kolozsvári irodalombarátok naptárában pirossal van jelölve az Erdélyi Magyar Írók Ligája Álljunk meg egy szóra című estsorozatának egy-egy újabb állomása: ilyenkor kiváló hazai és magyarországi szerzőkkel találkozhat a nagyérdemű a Bulgakov kávéházban, többnyire olyanokkal, akik nem lépnek fel túl gyakran a Kincses Városban.
Markó Béla, Cserna-Szabó András, Fekete Vince, Vida Gábor, Kemény István, Péterfy Gergely, Kovács András Ferenc és Bartis Attila után most Márton Evelin a soros vendég, akivel természetesen ismét László Noémi beszélget majd, méghozzá január 27-én, szerda este 7 órakor.
Márton Evelinről egyelőre annyit, hogy 1980-ban született Kolozsváron, történelem-művészettörténet szakon végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. A Bukaresti Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa, jelenleg Kolozsváron él. Kötetei: Bonjour Leibowitz (2008), Macskaméz (2011), Papírszív (2012), Szalamandrák éjszakái (2015).
Valószínűleg ez utóbbi regényéből kaphatunk ízelítőt. Mondjuk ilyeneket:
„Álom és ébrenlét határán éltem le az utóbbi harminc évet. Most is ugyanúgy élek. Vagy ugyanott? A világra ugyan homály vetül, de amit látnom kell, az felizzik, mint Rubljov ikonjai. A magam teremtette világban élek. Nem szégyellem magam ezért, és nem is tartom őrültségnek. Mindenki a saját világában él. Én egy kertet képzeltem el, amelyben mindenki kedvére csatangolhat.”
Jó csatangolást!
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.