Márton Evelin az E-MIL estsorozatának következő vendége.
A kolozsvári irodalombarátok naptárában pirossal van jelölve az Erdélyi Magyar Írók Ligája Álljunk meg egy szóra című estsorozatának egy-egy újabb állomása: ilyenkor kiváló hazai és magyarországi szerzőkkel találkozhat a nagyérdemű a Bulgakov kávéházban, többnyire olyanokkal, akik nem lépnek fel túl gyakran a Kincses Városban.
Markó Béla, Cserna-Szabó András, Fekete Vince, Vida Gábor, Kemény István, Péterfy Gergely, Kovács András Ferenc és Bartis Attila után most Márton Evelin a soros vendég, akivel természetesen ismét László Noémi beszélget majd, méghozzá január 27-én, szerda este 7 órakor.
Márton Evelinről egyelőre annyit, hogy 1980-ban született Kolozsváron, történelem-művészettörténet szakon végzett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. A Bukaresti Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa, jelenleg Kolozsváron él. Kötetei: Bonjour Leibowitz (2008), Macskaméz (2011), Papírszív (2012), Szalamandrák éjszakái (2015).
Valószínűleg ez utóbbi regényéből kaphatunk ízelítőt. Mondjuk ilyeneket:
„Álom és ébrenlét határán éltem le az utóbbi harminc évet. Most is ugyanúgy élek. Vagy ugyanott? A világra ugyan homály vetül, de amit látnom kell, az felizzik, mint Rubljov ikonjai. A magam teremtette világban élek. Nem szégyellem magam ezért, és nem is tartom őrültségnek. Mindenki a saját világában él. Én egy kertet képzeltem el, amelyben mindenki kedvére csatangolhat.”
Jó csatangolást!
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.