Problématár elhivatott tanároknak és szülőknek

Mankót kapnak azok, akik megérteni szeretnék a gyerekek lelki, viselkedésbeli és iskolai gubancait, nem megregulázni őket.
Hirdetés

A gyermek- és kamaszkor leggyakoribb lelki, viselkedési és kapcsolati problémáiról gyors tájékoztatást adó kézikönyvet mutattak be tegnap este a kolozsvári Koffer könyves kávézóban. 

A szerző, Kónya Zoltán gyermekorvos és családterapeuta kolozsvári pedagógusokkal és iskolapszichológusokkal beszélgetett el, a beszélgetésekből és kérdőívekből pedig összeállította azoknak a pszichológiai problémáknak a tárházát, amelyekkel a romániai tanárok leggyakrabban találkoznak. 
 
Lélek az iskolában című könyvében nemcsak ábécérendbe szedte őket az alvási nehézségektől a zaklatásig, hanem rövid, strukturált leírást ad róluk, gyakorlati tanácsokat ad hozzájuk, hogy a tanár, ha észleli őket, hogyan segíthet az ilyenekkel küzdő diákjának, majd további szakirodalommal segíti azt, aki jobban el szeretne merülni a diszlexia, depresszió, félénkség, iskolafóbia, kiégés, szorongás, tikkelés stb. megértésében.
 
A leírt problémákat és a kötetet kézbevevő pedagógust, szülőt Kónya nem hagyja magára: a kötet végén olyan, erőforrásként hasznosítható terápiás elméletek és gyakorlatok kulcsszavait és alapműködését írja le, mint az áramlat (flow), átkeretezés, erőszakmentesség, párbeszéd, megoldásközpontúság, szeretet.
 
Hogy mennyire diszfunkcionális a hazai közoktatási rendszer, azt a megkérdezett tanárok által leggyakoribbnak talált két iskolai probléma jelzi: a tanulókat egyszerre sújtja a túlterheltség és az unalom.
 
 
Kónya Zoltán könyvbemutatója a Kofferben | Fotó: Szabó Tünde
 
 
Egyre több az olyan tanító és tanár, aki egyénileg próbál túllépni a közoktatási rendszer írott és íratlan elvárásain, gyereket nyomorító, megtöltendő palacként kezelő hagyományain – derült ki a tegnapi, Csete Boróka moderálta beszélgetésen. Ahogy egyre többen vannak azok is, akik egy vagy több év után azonnal kilépnek a rendszerből, ahogy más munkalehetőség kínálkozik számukra. 
 
Sok szó esett a kiégésről, és meglepő módon nem is annyira a tanárok kiégéséről, mint inkább a diákokéról: fiatal hangszeroktató számolt be arról a tapasztalatáról, hogy míg az elsősök még töretlenül lelkesek, a másodikosok akkor is, ha élvezik az órát vagy a tevékenységet, már azt kérdezik, mikor jön már a vakáció.
 
A rendszert kizárólag alulról és csak egyénileg megváltoztatni nem lehet, hangzott el, de a tegnap bemutatott kézikönyv sok tanárnak és szülőnek segíthet abban, hogy ő maga segítsen: hogy a gyerekek legalább a 21. században ne 12 évnyi fegyházként és kényszermunkaként éljék meg az iskolát.
Hirdetés