A Nagy Ibolya – Nagy Gábor szerzőpáros Gazdát kutyájáról (Exit kiadó, Kolozsvár) című könyvét mutatták be csütörtök délután a Kolozsvári Állami Magyar Opera emeleti előterében. És persze nem csak a kötetet lehetett megsimogatni. Az egyik falon ott sorakoztak az illusztrációk eredeti példányai is, Nagy Gábor pasztelljei. A modelleket sajnos nem csodálhatta meg a jelentős számban gyülekező nagyérdemű, ugyanis a drákói szigor következményeképpen se cigarettával, se kutyával nem szabad az operaházban grasszálni.

Az ebek szellemét viszont kellőképpen és többféle eszközzel sikerült megidézni. A méltatott kötet szövegei első ránézésre igen bájosak, remekül olvastatják magukat, könnyed esti olvasmányként kiválóan működnek. Az érdeklődő megtudhatja például (és elgondolkodhat azon, micsoda rejtelmes összefüggések feszülnek az eb neve és a gazdi személyisége között), hogy Molnár Levente (film)színész törpe schnauzere a Dzsumbuj nevet kapta a keresztségben, és az illusztrációból ítélve, igencsak illik rá. A „legnagyobb erdélyi magyar”, Gergely Balázs border collie-ja a gömbölydeden cuki Döme névre hallgat. Bogdán Zsolt érdemes színészünk fehér farkaskutyája viszont egyenesen Angyal. A Szilágyi Szabolcs–Forrai Szerénke rádiós páros törpe schnauzere Gimliről, A gyűrűk ura törpéjéről kapta a nevét. Szakáts István polgár (!) border collie-ját Borinak hívják. (Szégyen és gyalázat, de e sorok szerzője eddig meg volt győződve róla, hogy a hű eb korcs, píszíbben mondva, keverék.). Sándor Árpád magánénekes nemes egyszerűséggel Golyónak keresztelte négylábú barátját. És a sor folytatható. Személyes kedvencünket, Gáspárik Attila színházigazgató kutyáját azért nem tudjuk kihagyni: fekete orosz terrierje az igen sokatmondó Plátón névre hallgat.

A könyvbemutató és kiállításmegnyitó második felében az est meghívottjai verset mondtak, énekeltek, zongoráztak, ha nem is mind kutyákról, de kétségkívül kutyaszívhez szólóan. 

Ilyen szerethető, simogatható, egy szuszra olvasható könyvek ugyancsak elkelnek így, karácsony környékén. Szívből gratulálunk a szerzőknek!

És akkor tessék, nézzenek szét egy kicsit a térben:

Nagy Gábor dedikál.

Ion Luca Caragialénak vajon volt kutyája?

A kutyák szépen összeterelték a… közönséget.

Egy elégedett gazdi-páros.

Kutya éji dala. A hangszernél Nagy Ibolya.

Egyesek belenéztek a könyvbe, és már se tudták letenni.

És megnyílik a kutya-tár.

Eb-versek emberi hangon.

És még egy boldog gazdi.

És tényleg: az ember megnyalja a szája szélét, ha csak belenéz ebbe a könyvbe.

Fotók: Szántai János