„Van egy könyv, ha megtalálod, feltétlenül vedd meg, mert életemben nem olvastam jobbat. Az a címe, hogy A kaméleon, és én elég sok mindent olvastam, de számomra az A könyv” – hallom az egyik standnál, amint egy fiatal lány győzködi a barátnőjét, aki enyhén kétkedve hallgatja a szuperlatívuszokat, és időnként erőtlenül próbálja megfogalmazni az ellenvetéseit azzal kapcsolatban, hogy az említett mű a világirodalom legnagyszerűbb könyve lenne.

Igazából lehetne írni egy teljes tudósítást arról, amit az ember szemlélődés közben a marosvásárhelyi színházban felállított könyvstandoknál hall és lát: nem reprezentatív minta, persze, de elég jó képet kaphatunk az olvasói preferenciák alakulásáról, vagy akár arról, hogy milyen életkori – vagy egyéb kategóriák szerinti – eltérések vannak ízlésbeli szempontból.

Olvasson még:

Egy könyvvásárnak az az előnye, ami egyben a hátránya is: hogy rengeteg könyv van. Rám olyan hatással van ez a könyvdömping, mint valami kábítószer: órákig képes lennék bolyongani a könyvstandok labirintusában, úgy, hogy közben se nem látok, se nem hallok, és amikor a sűrű köd kezd felszállni, meglepve tapasztalom, hogy egy halom könyvet hurcolászok magammal, miközben a pénztárcám egyre vékonyabb.

Már ha egyáltalán odaférek a standokhoz: a vásárhelyi vásár kétségkívül Erdély leglátogatottabb magyar nyelvű könyves rendezvénye, időnként szabályos közelharcot kell vívni azért, hogy odaférkőzzünk a népszerűbb polcokhoz. A könyv- és embertömegben való bóklászás monotonitását időnként megtörik a rég látott kedves ismerősökkel való találkozás pillanatai, és ha a könyvek mellett a könyveket előállító emberek is érdekelnek, akkor betérhetünk egy-egy irodalmi rendezvényre, könyvbemutatóra, színielőadásra vagy koncertre.

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, ami a pénztárcád érintetlenségét illeti!

Ott, annál a fenti standnál van az a könyv, amit feltétlenül meg kell venned!

Fentről nézve mintha még több könyv lenne.

Hangoskönyvnek nincsen szaga – tudtuk meg a főszerkesztők estjén. Ezért be kell szívni a nyomtatott könyv (és folyóirat, naná) illatát. Mint Al Pacino egy asszonyét abban a filmben.

Markó Béla egy másik esten – a Fekete Vincéén – méltatlankodott, hogy egy Magyar írók estje címmel meghirdetett eseményen miért csak Magyarországon élő írók szerepelnek – mintha a „határon túli” írók nem lennének magyarok. És mi tagadás, ezúttal egyet kellett értenünk vele.

Nincs jobb, mintha a szellemi izgalmak mellé egy csésze kávé, kis gyümölcs és némi aprósütemény társul.

Erről a Kapu a lélekhez mottóról az jut eszembe, amikor egy lány így kiáltott fel mellettem egy standnál: „Mondtam én, hogy vannak itt jó könyvek!” És azzal rámutatott A lélek dolgai című elmeműre.

Tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere. Itt például megvásárolható a komplett Wass Albert-életmű, ráadásul kedvezményesen.

A könyvmérgezés a túladagolások azon ritka fajtájához tartozik, amely kifejezetten jót tesz az ember (szellemi) egészségének.