Mondtam én, hogy vannak itt jó könyvek!

A marosvásárhelyi könyvvásár idén egy nappal tovább tartott nyitva, mint eddig. Elnézve az érdeklődést, nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez bölcs döntés volt.
Hirdetés

„Van egy könyv, ha megtalálod, feltétlenül vedd meg, mert életemben nem olvastam jobbat. Az a címe, hogy A kaméleon, és én elég sok mindent olvastam, de számomra az A könyv” – hallom az egyik standnál, amint egy fiatal lány győzködi a barátnőjét, aki enyhén kétkedve hallgatja a szuperlatívuszokat, és időnként erőtlenül próbálja megfogalmazni az ellenvetéseit azzal kapcsolatban, hogy az említett mű a világirodalom legnagyszerűbb könyve lenne.

Igazából lehetne írni egy teljes tudósítást arról, amit az ember szemlélődés közben a marosvásárhelyi színházban felállított könyvstandoknál hall és lát: nem reprezentatív minta, persze, de elég jó képet kaphatunk az olvasói preferenciák alakulásáról, vagy akár arról, hogy milyen életkori – vagy egyéb kategóriák szerinti – eltérések vannak ízlésbeli szempontból. 

Egy könyvvásárnak az az előnye, ami egyben a hátránya is: hogy rengeteg könyv van. Rám olyan hatással van ez a könyvdömping, mint valami kábítószer: órákig képes lennék bolyongani a könyvstandok labirintusában, úgy, hogy közben se nem látok, se nem hallok, és amikor a sűrű köd kezd felszállni, meglepve tapasztalom, hogy egy halom könyvet hurcolászok magammal, miközben a pénztárcám egyre vékonyabb.
 
Már ha egyáltalán odaférek a standokhoz: a vásárhelyi vásár kétségkívül Erdély leglátogatottabb magyar nyelvű könyves rendezvénye, időnként szabályos közelharcot kell vívni azért, hogy odaférkőzzünk a népszerűbb polcokhoz. A könyv- és embertömegben való bóklászás monotonitását időnként megtörik a rég látott kedves ismerősökkel való találkozás pillanatai, és ha a könyvek mellett a könyveket előállító emberek is érdekelnek, akkor betérhetünk egy-egy irodalmi rendezvényre, könyvbemutatóra, színielőadásra vagy koncertre.
 
 

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel, ami a pénztárcád érintetlenségét illeti!

Ott, annál a fenti standnál van az a könyv, amit feltétlenül meg kell venned!

Fentről nézve mintha még több könyv lenne.

Hangoskönyvnek nincsen szaga – tudtuk meg a főszerkesztők estjén. Ezért be kell szívni a nyomtatott könyv (és folyóirat, naná) illatát. Mint Al Pacino egy asszonyét abban a filmben.

Hirdetés

Markó Béla egy másik esten – a Fekete Vincéén – méltatlankodott, hogy egy Magyar írók estje címmel meghirdetett eseményen miért csak Magyarországon élő írók szerepelnek – mintha a „határon túli” írók nem lennének magyarok. És mi tagadás, ezúttal egyet kellett értenünk vele.

Nincs jobb, mintha a szellemi izgalmak mellé egy csésze kávé, kis gyümölcs és némi aprósütemény társul.

Erről a Kapu a lélekhez mottóról az jut eszembe, amikor egy lány így kiáltott fel mellettem egy standnál: „Mondtam én, hogy vannak itt jó könyvek!” És azzal rámutatott A lélek dolgai című elmeműre.

Tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere. Itt például megvásárolható a komplett Wass Albert-életmű, ráadásul kedvezményesen.

A könyvmérgezés a túladagolások azon ritka fajtájához tartozik, amely kifejezetten jót tesz az ember (szellemi) egészségének.

Hirdetés