Petrás Mária nem haragszik, csak szomorú

A csángó énekesnő a Zsidó Kulturális Fesztiválon őt ért méltánytalanságról is beszélt a Mandinernek adott nagyinterjújában.
Hirdetés

Petrás Mária nevével voltak tele a hírek az elmúlt héten: a csángó énekesnőt és keramikusművészt ugyanis a Népszavában közölt olvasói levél és az Egyenlítő blog információi alapján, később valótlannak bizonyuló okokra hivatkozva – miszerint szélsőjobboldali rendezvényeken szokott fellépni és testvére a nemzeti rockot játszó Kárpátia frontemberének, Petrás Jánosnak – gyakorlatilag kitiltották a Zsidó Kulturális Fesztiválról. Az énekesnő a Muzsikás együttessel együtt lépett volna fel a Dohány utcai zsinagógában, de

a Muzsikás a Petrást ért méltánytalanság miatt lemondta a fesztiválszereplést. 

Petrás Mária ügye nemcsak a jobboldali médianyilvánosságban kapott publicistást, hanem megszólaltak a védelmében olyan, a baloldali-liberális oldalhoz sorolt közszereplők, mint Schiffer András, Vári György és Babarczy Eszter. Az ügy legújabb fejleménye, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál művészeti vezetője, Böjte József a kialakult konfliktushelyzet miatt lemondott tisztségéről, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetősége pedig elfogadta a lemondását.
 
Az énekesnővel most a Mandiner főmunkatársa, Stumpf András készített nagyinterjút. Petrás Máriának, bevallása szerint, annyira rosszul esett az elutasítás, hogy meg sem tudott szólalni, mert ha megszólal, rögtön neki szegezik a kérdést, hogy tényleg antiszemita-e. Petrás – aki a Zsidó Kulturális Fesztiválon a Három árva balladát készült előadni – elmondja, hogy az ő „csángó életében” 

az antiszemita szót nemhogy nem használták, de nem is hallották.  

Bárhová hívták, mindenütt csángó dalokat énekelt, mert ő „az egyik utolsó rezdülése” a csángó világnak. „Nekem muszáj szabadelvűnek maradnom, éppen azért, hogy a csángó világot mindenhol, bárki előtt képviselhessem” – fogalmazott Petrás. 
 
Az énekesnő olvasta – többször is – Schiffer András őt támogató posztját, és igen jól esett neki – azt viszont kétli, hogy a Mazsihisz valaha is megkövetné. Ahogy fogalmaz: „nem ítélkezem a történtek felett. Inkább imádkozom, hogy múljék el tőlem ez a szomorúság.” Mindannak ellenére, ami történt, továbbra is 

énekelne a zsinagógában, ha a hívek erre kérnék. 

A Prima Primissima-díjas énekesnő beszél életéről, pályájáról, a csángók megmaradásának esélyeiről. Úgy gondolja, a csángók elrománosodását csak lelassítani lehet a fakultatív magyar oktatással, de – az öntudatra ébredt baszkok példáját figyelembe véve – még „történhetnek csodák”.
 
Az interjú teljes terjedelmében elolvasható az alábbi linken.
 
Fotó: mediaklikk.hu
Hirdetés