Románia nem ismeri el az örmény népirtást. Na ja, megint be kell nyalni Sztambulnak.
„Egy olyan méretű történelmi tragédia elismerése, mint amilyen 100 évvel ezelőtt történt (a törökországi örményekkel), fontos és szükséges jelzés a gyűlölet, az intolerancia, a rasszizmus és az idegengyűlölet kiirtására”, mondta április 24-én Klaus Johannis elnök, megemlékezvén az örmények 1915-ös genocídiumáról.
A bukaresti hivatalosságok eseménynek, viszontagságnak vagy tragédiának nevezik a történteket, ügyesen kerülve a szót, ami pontosan leírja mindazt, ami egy évszázaddal ezelőtt az örményekkel történt az Oszmán Birodalomban. Akkor az egész a törökök gyengeségével kezdődött, akiknek az 1877-es háború után át kellett engedniük Oroszországnak a Kaszpi- és a Fekete-tenger közötti, zömmel örmények lakta területet. Aztán az oszmánok 1912-ben Boszniát és Hercegovinát vesztették el az osztrákok javára.
A belpolitikában az Ifjútörökök (egy Talátból, Enver pasából és Dzsemálból álló triumvirátus) kerültek hatalomra, akik aztán kudarcot vallottak a demokratikus reformok végrehajtásában, és Németországgal léptek szövetségre Oroszországgal szemben. Az örmények genocídiuma az Iránnal határos Van régió azonos nevű városában kezdődött. Az oszmánok ürügyül azt hozták fel, hogy a vani örmények az oroszokhoz dezertáltak, és ez volt az első ok a leszámolásra. Később, amikor a török vezetők 4.000 katonát kértek az örmény közösségtől és az nemet mondott, úgy döntöttek, hogy a szír sivatagba deportálják az örmény lakosságot.
Ez halálmenet volt, mert nagyon kevesen érték el az úti célt: több mint másfél millió embert gyilkoltak le, raboltak ki, vagy hagytak egyszerűen kimúlni az éhségtől és a kimerüléstől. Az akkori konstantinápolyi amerikai nagykövet, Henry Morgenthau emlékirataiban leírta helyszíni tapasztalatait az örmények tragédiájáról: „A török hatóságok a deportálások elrendelésével gyakorlatilag egy egész nemzetet ítéltek halálra, aminek tökéletesen a tudatában voltak, és már a velem folytatott beszélgetéseik során sem igyekeztek ezt véka alá rejteni.” (Henry Morgenthau, Nagykövetként Konstantinápolyban: Emlékiratok, Mihnea Gafiţa fordítása és jegyzetei. Ararát Kiadó, 2000).
A bukaresti vezetők hivatalosan nem tudják, mit mondjanak, amikor arról kérdezik őket, miért nem ismerik el az örmény genocídiumot. A jereváni román nagykövettől a múlt év végén – 2014. november 19-én, az Örményországi Amerikai Egyetemen tartott egyik konferencián megkérdezték, hogy mi a fontosabb Románia számára, a Törökországgal meglévő politikai és gazdasági kapcsolat, vagy az örmény genocídium elismerésének erkölcsi imperatívusza?
Előkészített válasz hiányában, Sorin Vasile nagykövet, akit utólag az általa kirobbantott diplomáciai botrány miatt hazarendeltek, megpróbálta extrapolálni a témát, egy homoszexualitásról szóló vitára terelve a szót. Ezzel a román diplomata azt kívánta bizonyítani, hogy
A magyarázat egy sor bírálatot váltott ki Jerevánban. Ezek lecsillapítására a román nagykövet elmondott egy anekdotát, melyben egy megbízható alkalmazottat kereső zsidó üzletember végül azt vette fel, aki azt mondta, hogy 1+1 pontosan annyi, amennyit a tulaj akar. Más szóval, a román diplomata annak sugalmazásával akart magyarázkodni az örmények előtt, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, akárcsak az üzleti életben, mindenki az érdekeinek alárendelt véleményét hangoztatja.
Titus Corlăţean volt külügyminiszter kertelés nélkül kijelentette, hogy Bukarest „kerülte” az állásfoglalást ebben a „kényes” ügyben, de „bátorította” volna az ankarai és jereváni hatóságok közötti, a két fél közeledését szolgáló „párbeszédet”.
Románia természetesen nincs abban a helyzetben, hogy Törökország és Örményország között közvetítsen, ezt a magyarázatot pedig legfeljebb csak belpolitikai használatra lehet alkalmazni. Másrészt Romániának stratégiai partnersége van Törökországgal, és miközben az örmények a 100 évvel ezelőtti genocídiumról emlékeztek meg Jerevánban, a román védelmi miniszter, Mircea Duşa a NATO délkeleti szárnyának megerősítéséről tárgyalt Ankarában kollégájával, Ismet Yilmazzal. A bukaresti vezetők számára túl fontosak a török-román kapcsolatok, hogy a történelmi erkölcs nevében veszélyeztessék azokat.
Törökország a legnagyobb Európai Unión kívüli gazdasági partner és globális szinten az ötödik, a Fekete-tengert a külvilággal összekötő szorosokat ellenőrzi, és komoly vásárlója lehet annak az energiának, melyet Románia exportálni szeretne, adott esetben pedig támogatónk is lehet, amennyiben a Fekete-tenger erőszakos térséggé válik.
Ennek ellenére a Törökországgal meglévő kapcsolat, Románia szemszögéből nézve, valójában csak a gazdaságon és azokon a vágyakon alapul, melyeket egy volt gyarmat táplál
A hazai vezetőknek nem sikerült többet elérniük, az energetikai és stratégiai reményeik mögött pedig nincs semmi konkrétum, annál is inkább, hogy Ankara és Moszkva egyre többet egyeztetnek, többek között a Fekete-tengerrel kapcsolatosan is.
Románia, tehát, az örmény genocídium elismerésének ügyében képtelen megszabadulni a periférikus országok reflexétől: a hallgatással semmit sem nyer, és valószínűleg azzal sem veszítene semmit, ha azokhoz az európaiakhoz társulna, akik a XX. század első genocídiumának nevezik azt, ami az örményekkel történt.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.