Románia nem ismeri el az örmény népirtást. Na ja, megint be kell nyalni Sztambulnak.
„Egy olyan méretű történelmi tragédia elismerése, mint amilyen 100 évvel ezelőtt történt (a törökországi örményekkel), fontos és szükséges jelzés a gyűlölet, az intolerancia, a rasszizmus és az idegengyűlölet kiirtására”, mondta április 24-én Klaus Johannis elnök, megemlékezvén az örmények 1915-ös genocídiumáról.
A bukaresti hivatalosságok eseménynek, viszontagságnak vagy tragédiának nevezik a történteket, ügyesen kerülve a szót, ami pontosan leírja mindazt, ami egy évszázaddal ezelőtt az örményekkel történt az Oszmán Birodalomban. Akkor az egész a törökök gyengeségével kezdődött, akiknek az 1877-es háború után át kellett engedniük Oroszországnak a Kaszpi- és a Fekete-tenger közötti, zömmel örmények lakta területet. Aztán az oszmánok 1912-ben Boszniát és Hercegovinát vesztették el az osztrákok javára.
A belpolitikában az Ifjútörökök (egy Talátból, Enver pasából és Dzsemálból álló triumvirátus) kerültek hatalomra, akik aztán kudarcot vallottak a demokratikus reformok végrehajtásában, és Németországgal léptek szövetségre Oroszországgal szemben. Az örmények genocídiuma az Iránnal határos Van régió azonos nevű városában kezdődött. Az oszmánok ürügyül azt hozták fel, hogy a vani örmények az oroszokhoz dezertáltak, és ez volt az első ok a leszámolásra. Később, amikor a török vezetők 4.000 katonát kértek az örmény közösségtől és az nemet mondott, úgy döntöttek, hogy a szír sivatagba deportálják az örmény lakosságot.
Ez halálmenet volt, mert nagyon kevesen érték el az úti célt: több mint másfél millió embert gyilkoltak le, raboltak ki, vagy hagytak egyszerűen kimúlni az éhségtől és a kimerüléstől. Az akkori konstantinápolyi amerikai nagykövet, Henry Morgenthau emlékirataiban leírta helyszíni tapasztalatait az örmények tragédiájáról: „A török hatóságok a deportálások elrendelésével gyakorlatilag egy egész nemzetet ítéltek halálra, aminek tökéletesen a tudatában voltak, és már a velem folytatott beszélgetéseik során sem igyekeztek ezt véka alá rejteni.” (Henry Morgenthau, Nagykövetként Konstantinápolyban: Emlékiratok, Mihnea Gafiţa fordítása és jegyzetei. Ararát Kiadó, 2000).
A bukaresti vezetők hivatalosan nem tudják, mit mondjanak, amikor arról kérdezik őket, miért nem ismerik el az örmény genocídiumot. A jereváni román nagykövettől a múlt év végén – 2014. november 19-én, az Örményországi Amerikai Egyetemen tartott egyik konferencián megkérdezték, hogy mi a fontosabb Románia számára, a Törökországgal meglévő politikai és gazdasági kapcsolat, vagy az örmény genocídium elismerésének erkölcsi imperatívusza?
Előkészített válasz hiányában, Sorin Vasile nagykövet, akit utólag az általa kirobbantott diplomáciai botrány miatt hazarendeltek, megpróbálta extrapolálni a témát, egy homoszexualitásról szóló vitára terelve a szót. Ezzel a román diplomata azt kívánta bizonyítani, hogy
A magyarázat egy sor bírálatot váltott ki Jerevánban. Ezek lecsillapítására a román nagykövet elmondott egy anekdotát, melyben egy megbízható alkalmazottat kereső zsidó üzletember végül azt vette fel, aki azt mondta, hogy 1+1 pontosan annyi, amennyit a tulaj akar. Más szóval, a román diplomata annak sugalmazásával akart magyarázkodni az örmények előtt, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, akárcsak az üzleti életben, mindenki az érdekeinek alárendelt véleményét hangoztatja.
Titus Corlăţean volt külügyminiszter kertelés nélkül kijelentette, hogy Bukarest „kerülte” az állásfoglalást ebben a „kényes” ügyben, de „bátorította” volna az ankarai és jereváni hatóságok közötti, a két fél közeledését szolgáló „párbeszédet”.
Románia természetesen nincs abban a helyzetben, hogy Törökország és Örményország között közvetítsen, ezt a magyarázatot pedig legfeljebb csak belpolitikai használatra lehet alkalmazni. Másrészt Romániának stratégiai partnersége van Törökországgal, és miközben az örmények a 100 évvel ezelőtti genocídiumról emlékeztek meg Jerevánban, a román védelmi miniszter, Mircea Duşa a NATO délkeleti szárnyának megerősítéséről tárgyalt Ankarában kollégájával, Ismet Yilmazzal. A bukaresti vezetők számára túl fontosak a török-román kapcsolatok, hogy a történelmi erkölcs nevében veszélyeztessék azokat.
Törökország a legnagyobb Európai Unión kívüli gazdasági partner és globális szinten az ötödik, a Fekete-tengert a külvilággal összekötő szorosokat ellenőrzi, és komoly vásárlója lehet annak az energiának, melyet Románia exportálni szeretne, adott esetben pedig támogatónk is lehet, amennyiben a Fekete-tenger erőszakos térséggé válik.
Ennek ellenére a Törökországgal meglévő kapcsolat, Románia szemszögéből nézve, valójában csak a gazdaságon és azokon a vágyakon alapul, melyeket egy volt gyarmat táplál
A hazai vezetőknek nem sikerült többet elérniük, az energetikai és stratégiai reményeik mögött pedig nincs semmi konkrétum, annál is inkább, hogy Ankara és Moszkva egyre többet egyeztetnek, többek között a Fekete-tengerrel kapcsolatosan is.
Románia, tehát, az örmény genocídium elismerésének ügyében képtelen megszabadulni a periférikus országok reflexétől: a hallgatással semmit sem nyer, és valószínűleg azzal sem veszítene semmit, ha azokhoz az európaiakhoz társulna, akik a XX. század első genocídiumának nevezik azt, ami az örményekkel történt.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Richter-skála szerint 3,6-os erősségű földrengés történt szerdán 7 óra 19 perckor Vrancea megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.