Úgy tűnik, Romániában megannyi jézust, szentet, remetét és angyalkát vernek bilincsbe.
A román büntetőjogi rendszer az utóbbi években koncepcionális modernizáláson esett át, de felmerül a kérdés, hogy minden esetben megfelelőek voltak-e az újítások.
A legutóbb vád alá helyezetteket elnézve az a benyomás, hogy nem veszik komolyan a dolgokat. „Bilincsbe verhetitek Elena Udreát, de az igazságot nem tudjátok bilincsbe verni”, mondta – színpadiasan – a régi rezsim sztárja. De az is lehet, hogy ez a paródiába illő fellengzősség nagyon is „komoly”. A mai vádlottak, a közélet élvonalába tartozó alakok most az utolsó kártyájukat játsszák ki, önnön ellentétébe fordítva a nyilvános megaláztatást.
Elképzelhető, hogy egy állandóan az imázs kártyájában bízó ember (a demokratikus politizálás a tévében zajlik) az utolsó pillanatban szintén az imázsban és annak illúziókeltő erejében hisz.
A nyilvános megalázásnak (a bilincsek, a látványos őrizetbe vétel stb.) elméletileg az a szerepe, hogy elrettentsen egy jövőbeni bűncselekménytől, és a bűnöst visszavezesse a törvényes viselkedésmód keretei közé. Azzal a feltétellel, hogy a kérdéses személy szégyent érezzen. Hiszen ha a vádlott egy hadifogoly, egy ellenség által legyőzött hazafi büszkeségével lép fel, akkor a megalázás egész színrevitele elveszti a hatékonyságát.
A szégyent valamivel nehezebb elemezni, de egyértelmű, hogy olyan értékeket feltételez, melyeket – önmagában – az inkriminált személy is elismer. Egy szégyenkező ember, paradox módon, lényegében egy erkölcsös ember.
Végül is azt a kérdést kellene feltennünk magunkban, hogy hatékony-e az új büntetőjogi rendszer. Sokszor megjegyezték már, kritikus felhanggal, hogy az új büntetőtörvénykönyv a korrupciós ügyekben nem növelte a büntetési tételeket, ahogy az – talán – várható lett volna, hanem ellenkezőleg, csökkentette azokat. Egy olyan régimódi ügyvéd, mint Lucian Bolcaş szarkasztikusan jegyezte meg, hogy úgy tűnik, Romániában a dolgok szembemennek a valósággal: „Amikor a bűnözés növekedésével szembesül az ember, akkor nem csökkenti, hanem növeli a büntetéseket. Valószínűleg előrelátásból tették, akik így döntöttek.”
Sokkal valószínűbb, hogy az új büntetőtörvénykönyv szerzői az új európai tendenciákkal akartak összhangba kerülni, melyek eltávolodnak a kirovó igazságszolgáltatás gondolatától, relativizálni igyekeztek a büntetés fogalmát, és tökéletesíteni a megelőzést.
E szellemnek megfelelően a büntetések egyre kisebbek, a fogvatartási körülmények egyre jobbak, de ezzel párhuzamosan
A román változatban ez a nagyon népszerű médiaműsor zajlik, melynek az a célja, hogy a korrupciós tettek következményeire figyelmeztesse a társadalmat. Míg a kirovó rendszer a büntetés erkölcsi értékére helyezi a hangsúlyt, a megelőző rendszer a hasznossági értékével foglalkozik.
Zárójelben, Monica Macovei és Sever Voinescu sokkal inkább a kirovó rendszer híveinek tűntek, amikor a bűntett elévülésének kiiktatását javasolták az emberölési esetekben. Más szóval, a gyilkosnak nincs joga bűnbocsánatra. A gyilkosság és a büntetés elválaszthatatlanok. De ők szembementek az áramlattal. Az egész büntetőtörvénykönyv egy haszonelvű lazítást fejez ki, mely a társadalom mint egész „javát” helyezi a figyelem középpontjába.
Csakhogy az utóbbi időben a dolgok rendkívül furcsán alakultak. A korrupciós tettekért elítéltek rendkívül engedékeny börtönviszonyokat élveznek, internetezhetnek, petíciókat indítanak, blogolnak. Röviden: részt vesznek a közvitában, és miután sikerül szabadlábra kerülniük, nyilvános ünnepélyekre hívják meg őket,
A társadalomba való visszaillesztés perverz módon működik, hiszen érintetlen presztízseket konzervál.
Belemenve a részletekbe, a román büntetőjog túl nagy hangsúlyt helyez arra, amit pozitív prevenciónak neveznek („médiaműsor” a közvélemény általi megbélyegzés elérése érdekében stb.), közben elhanyagolja a negatív megelőzést, mely az elítélt valódi elszigetelését és a társadalomból történő kizárását feltételezné.
Visszatérve a kiindulási ponthoz, ha a bilincsbe vert és őrökkel kísért személy már nem érez szégyent, akkor a rendszer nem működik. „Vállalom a sorsomat”, mondta Elena Udrea, egy tragika benyomását keltve. Úgy tűnik, ezen személyek szemében
Ezért azt kell hinnünk, komoly hiányosságai vannak a pozitív prevenció jogi elméletének. Talán újra meg kellene vitatni bizonyos elveket és eljárásokat.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.
Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.