Pereg tovább a Filmtett

Az Erdélyi Magyar Filmszövetség szervezte Bulgakovbeli beszélgetések soron következő szeánszán (február 3., kedd) az idén tizenötödik életévét töltő Filmtett szerkesztősége volt a sztárvendég. Sztárvendégek.

És akkor, a névsor: Buzogány Klára főszerkesztő, Zágoni Bálint menedzser, Zágoni Balázs alapító atya, továbbá Jakab-Benke Nándor és Papp Attila Zsolt szerkesztők.

A beszélgetést Boros Loránd irányította hanyag eleganciával.

A közönség megtudhatta, hogy a Filmtett elődje a Tekercskalóz nevű diákfilmes lap volt, amit annak idején Kelemen Attila Ármin és Margitházi Beja alapított. Aztán Jakabffy Samu megkereste őket azzal az enyhén szólva képtelen ötlettel, hogy csináljanak egy erdélyi magyar filmes lapot. Mindannyiunk szerencséjére

a képtelen ötlet megvalósult,

és immár 15 éve örülhetünk neki. Persze, a Filmtett őstörténetének is megvolt a maga diszkrét bája. A rovatos struktúrában szerkesztett, négyzet alakú havilap megírása gond nélkül működött, nagy nevű szerzők csatlakoztak a szerzőgárdához, első hívásra.

A terjesztés viszont, az erdélyi magyar kiadványok mumusa, ez esetben is hozta a formáját. Az történt, hogy betették a friss, nyomdaillatú Filmtett-lapszám példányait egy hátizsákba, és elvitték a célállomásokra. Hát így kezdődött. A semmiből.

A papíralapú Filmtett 76 lapszámot ért meg,

ám a terjesztési és egyéb mumusok miatt végül átcsusszant az Internetre, egész pontosan 2008. február elsején éjfélkor. A szerkesztők szerint jónak bizonyult a döntés, ugyanis azonnal megugrott a lap olvasottsága. Érdekes és rejtélyes trivia is egyben: az internetes Filmtett első nézője Dél-Koreából jelentkezett be. A látogatottságot tekintve amúgy Magyarország vezet, aztán Románia, Szlovákia, Kárpátalja és Vajdaság következik.

A nyomdaillat hiányát pótolandó a Filmtett időnként (sajnos nem elég gyakran a szerkesztők szerint) könyveket ad ki. Ilyen volt Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint némafilmes kiadványa, és Robert McKee Story című forgatókönyvíró alapművének magyar fordítása.

A szerkesztők a 2002 óta minden nyáron megszervezett alkotótáborról is beszámoltak.

A tábor úgy működik, mint egy minifilmgyár.

A cél ugyanis elsősorban az, hogy a rendelkezésre álló 10 nap alatt megvalósuljanak a résztvevők animációs és kisjátékfilmtervei. És közben tanulni is lehessen, kicsit másképp, mint egy filmes egyetemen. Ahol ritkábban fordul elő az a helyzet, hogy valaki mellett 10 napon keresztül ott álljon egy filmes szakember.

A táborban mellesleg hiánypótló képzés is folyik, ugyanis az egyetemeken általában a rendező- és operatőrképzésre kerül a hangsúly, márpedig egy film elkészítéséhez vágóra, hangmérnökre, rendezőasszisztensre, gyártásvezetőre és másokra is szükség van.

Végül, de nem utolsósorban a Filmtettfesztről faggatta meghívottjait a moderátor. A Tranzit Házban 2001-ben elindított, majd a Győzelem moziban zajló fesztivál létoka rendkívül egyszerű.

A szervezők magyar filmeket akartak bemutatni a helybeli közönségnek. Később, a mustra sikerén felbuzdulva, párhuzamosan több városban is elkezdték a filmvetítéseket az októberi Filmtettfeszt idején.

Szó esett a Sárga Csikó díjról is, amit minden évben kiosztanak, mégpedig egy olyan filmes szakembernek, aki jelentős mértékben hozzájárult az erdélyi filmes világ létrejöttéhez és megerősödéséhez. Eddig három szakember kapta meg a díjat: Durst György producer, Muhi András producer és Buglya Sándor filmrendező, producer.

Az idei díjazott neve sajnos még titok. Viszont a szerkesztők mégis bedobtak egy igazi bréking nyúzt a beszélgetés végén: idén, a Filmtettfeszt történetében először, versenyszekciót indítanak, ahol erdélyi magyar rövidfilmek mérkőzhetnek egymással.

Ráadás-videointerjú: mi a Filmtett lelke, no meg a Filmtett román oldala