// 2026. június 12., péntek // Villo
Papp Attila Zsolt Papp Attila Zsolt

A „zászlóbűnözésről”, két tételben

// HIRDETÉS

Nem úszhattuk meg idén sem a kötelező december elsejei botrányt. Hány nemzeti lobogó kell a boldogsághoz?

(Külön)Vélemény

Szerző: Papp Attila Zsolt
2014. december 10., 12:51

A kézdivásárhelyi polgármesternek alighanem igaza van abban, hogy a háromszéki prefektúra alibi-büntetéssel sújtotta az udvarterek városának önkormányzatát: mert miféle hülyeség az, hogy nem tűztek ki elegendő számú román zászlót december elsején? Utánanéztek-e, hogy az ország összes településén kellő számú trikolórt lengetett-e a szél aznap? Hol írja, hogy – lakosság- és területarányosan – egy várost mennyire kell fellobogózni? Nyilván sehol, vagy ha igen, akkor az a romániai jogrend legbődületesebb ostobasága.

Azért nem lehet megbüntetni senkit, mert az erkélyére gyászlobogót tűz, hát keresni kellett gyorsan valami egyebet, és ez tűnhetett a legkézenfekvőbbnek – még akkor is, ha a helyi önkormányzatnak semmi köze nem volt a fekete zászlók kitűzéséhez. A példastatuálás klasszikus esetéről van tehát szó, a sztoriban mégsem ez a legbosszantóbb (mert teljes mértékben illik a romániai hatóságok logikájába).

A román és magyar nemzeti ünnepek tájékán évről évre, kötelező módon fellángoló szimbólumháborúnak legalább két fontos tanulsága van, ezeket azonban az érintetteknek láthatóan eszük ágában sincs megfontolni. Már-már közhelyes tételekről van szó, de nem árt elismételni. 

A lojalitást és az ünneplést nem lehet kikényszeríteni. 

A román állam nem vesz tudomást arról, hogy az erdélyi magyarok nem fognak gombnyomásra örömködni december elsején, sőt, minél represszívebben igyekszik megtorolni a román nemzeti érzést sértő „kilengéseket”, annál nagyobb ellenállásba ütközik. Ez egyébként nem csak az ország magyar nemzetiségű polgáraira vonatkozik: ahhoz sincs semmi köze Románia kormányának és hatóságainak, hogy az etnikai többséghez tartozó polgárok megfelelő lelkesedéssel ünnepelnek-e vagy sem. (De az iránt általában nem szoktak vehemensen érdeklődni a hatóságok, hogy Caracalon elegendő nemzeti trikolór van-e kifüggesztve.)

 

Amíg a román állam nem fektet elég energiát egy olyan regionális és kisebbségpolitika kialakításába, amelynek eredményeként a területén élő magyar nemzetiségű polgárok a mostaninál jóval otthonosabban érezhetnék magukat, addig az efféle konfliktusok, mint ez a teljesen értelmetlen zászló-gate, menetrendszerűen ismétlődni fognak. 

Az egyetértés nem szükséges, de a kölcsönös tisztelet igen. 

Ne legyenek illúzióink: december elseje mindig megosztó ünnep lesz, és ez érthető. (Megelőzve a kérdést, hogy akkor mi a teendő, csak egy válaszom van: olyan nemzeti ünnepet kell keresni, amely körül jóval nagyobb – és etnikai törésvonalakon átívelő – a konszenzus.) Egyszerűen azért, mert az erdélyi, partiumi, bánsági magyarok nagy része ehhez a dátumhoz kapcsolja azt a fordulatot, amikor egy nemzetállam többségi polgáraiból egy másik nemzetállam kisebbségi polgáraivá váltak, kisebbséginek lenni pedig általában nem kellemes állapot.

 

A románok meg pont fordítva, saját nemzeti létük kiteljesedéseként élik meg, és ez így természetes. Nekik március 15-ével vannak és lesznek problémáik, s hiába mondjuk azt, hogy milyen nagyszerű dolog a polgári forradalom meg a Népek Tavasza, a tizenkettedik pont (az Unió, de nem az európai) mindig megmarad tüskének.

 

Egyet tehetünk: nem zavarjuk a másikat az ünneplésben. Mondjuk nem tűzünk ki gyászlobogót. Ha mi elvárjuk azt, hogy bennünket ne kényszerítsenek ünneplésre, és azt, hogy ne rondítsanak bele március idusába, akkor ehhez nekünk is tartanunk kell magunkat. Ez érvényes románokra, magyarokra, mindenkire. Nem értünk (és főként nem érzünk) egyet az ünnep tartalmát illetően, de attól még tiszteletben tartjuk.

 

És ez az egyet-nem-értő tisztelet nem is olyan rossz közös alapnak.

 

Illusztráció: Erdély László

// HIRDETÉS
Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit
Főtér

Krasznahorkai látogatása megint rámutatott, hogy a magyarok utálják a magyarok sikereit

A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…

Sok fiatal román történész bizonyos kérdésekben közelebb áll a magyar értelmezésekhez
Krónika

Sok fiatal román történész bizonyos kérdésekben közelebb áll a magyar értelmezésekhez

Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo
Főtér

A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén
Székelyhon

Otthonuk kertjében találkozott a medvével két kisgyerek Lövétén

Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.

Bejelentették az első tusványosi fellépőket
Krónika

Bejelentették az első tusványosi fellépőket

Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.

Tucatnyi román állampolgár kéri a konzuli segítséget utazási okmányok kiállításához
Székelyhon

Tucatnyi román állampolgár kéri a konzuli segítséget utazási okmányok kiállításához

Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.

// még több főtér.ro
Egyes állatok egyenlőbbek?
2026. június 11., csütörtök

Egyes állatok egyenlőbbek?

Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...

Egyes állatok egyenlőbbek?
2026. június 11., csütörtök

Egyes állatok egyenlőbbek?

Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...

Különvélemény

Egy szegény kis adófizető panaszai

Szántai János

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Amikor egy rockkoncertet csak ülve lehetett megnézni – lázadó erdélyi fiatalok és a Szekuritáté

Sánta Miriám

Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.

Vázlat az erdélyi kultúra működtetésének anyagi nyomorúságáról

Fall Sándor

Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

// HIRDETÉS