Nem bréking nyúz, de tény: idén március óta zárva van a Farkas utcai istenháza. Ám az Úr nem költözött el. Háztulajdonosként és legfőbb építésvezetőként éber szemekkel felügyeli a templom teljes felújítását.
A sztori, mint annyi minden Erdélyország-Tündérországban, mesés és kellőképpen szövevényes. 2005-ben történt, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület – a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság segítő jobbjával társulva – támogatást kapott a Los Angeles-i Getty Alapítványtól a templom állapotának feltérképezésére. 2007-re kiderült, hogy a járókelők, hívők, egyéb laikusok szerint szilárdan álló épület több sebből, illetve repedésből és egyéb károsodásból vérzik. 2009-ben a templom „halandó” tulajdonosa, a Kolozsvár Belvárosi Református Egyházközség leadta pályázatát egy európai uniós támogatásra. 2013-ban meg is érkezett a zöld fény, no meg a pénz, kereken 18.912.243,02 lej. (A két bani feltehetően eltevődik emlékbe.) A tervezők, kivitelezők, egyéb szakemberek légiója 2014 márciusában berúgta a motorokat, azóta dübörög a munka, és a templom kívülről úgy néz ki a színes védőhálóknak köszönhetően, mint egy szelet gyümölcstorta.
Mindenki siet, ugyanis az átadási határidő 2015 júliusa, és hát nem éppen homokvár-felújításról van szó. Ám a nagy sietségben az illetékeseknek jutott némi idejük egy nyílt nap megszervezésére is (október 25., szombat), ami arról szólt, hogy az érdeklődők meghallgathatták a felújításról szóló szakmai előadásokat, illetve hozzáértő kísérettel körbesétálhattak az ideiglenesen építőteleppé átminősített templomban.
Az előadások délelőtt folytak a Református Kollégiumban. A séta pedig elvileg délután háromkor kezdődött. Kis csúszás volt ugyan, melynek során a látogatók együtt sütkérezhettek Hegedűs Csilla kulturális államtitkárral, aki jött, beszélt és ment. Aztán a házigazdák megfújták a gyülekezőt a templom előtt. Mindenki kapott sisakot (egészen jól álltak egyes fejeken, másokon nem annyira) és munkavédelmi kiképzést.
És a harapós októberi délutánban körül-, majd belüljártuk az általános ráncfelvarrást sztoikusan tűrő templomot. Közben ilyen dolgokról értesültünk:
A templom nyugati homlokzata (vagyis az, amit minden turista lefényképez) 27 centit előredőlt a függőleges tengelyhez képest. És ha nem állítják meg a dőlést, egy erősebb földrengés bizony térdre kényszerítheti a kolozsvári ferde templomot.
A munkálatokban 60-100 ember vesz részt. Nem tudjuk, hogy ez sok vagy kevés, de szemmel láthatólag elegendő.
Hatalmas kihívás volt helyükre rakni a külső állványzatokat. Nekünk ez nem tűnt fel. De nem is értünk hozzá.
A padlástéri munkálatok során több tonna guanót (galambkakit, na) távolítottak el. Mi több, a galambokat is el akarják távolítani a szakemberek. Jövőre homeless szárnyasok lepik el a várost. És kedvenceink, az állatvédők is tiltakozni fognak. Mert, ugye, a galamboknak is vannak jogaik!
A beltéri állványok összességét a váratlanul költői állványerdő kifejezéssel illetik a külső szemmel ridegnek tűnő, számokkal, malterrel, mifenével dolgozó szakemberek. Az erdőbe bemehettünk ugyan, a fára mászás viszont tilos volt, a kivitelezők ugyanis szeretnék civil áldozatok nélkül befejezni a templomot rágó titkos féreg elleni harcot.
Arra a kérdésre, vajon befalaztak-e valakit a templomba a siker biztosítása érdekében, kerülő választ se kaptunk.
Na de félretéve a viccet, tisztelegjünk a tervezők és kivitelezők előtt. Óriási munkát végeznek, és ha az elszámolás pokoli kínjain is sikerül átesniük, velünk, földi halandókkal együtt örülhetnek majd jövő nyáron, amikor a Farkas utcai református templom újra megnyitja kapuit.
Fotók: Erdély László