Tanuljunk könnyen, gyorsan az autonómiáról?

„Még el sem kezdődött hivatalosan az államelnök-választási kampány, de már dübörgünk ezerrel. Az RMDSZ-nek sikerült tematizálnia a politikai közbeszédet a hivatalosan még be sem mutatott autonómiatervezetével, ami örvendetes fejlemény, tekintve, hogy korábban soha nem kapott ekkora nyilvánosságot egyetlen hasonló tervezet sem, főleg nem elemezték a román sajtóban őket pontról pontra. Most azonban konkrét javaslatokról lehet vitázni, ami az elmúlt 25 év egyik fontos előrelépése, még ha akad  is javítanivaló a tervezeten (márpedig a jobbító szándék kell legyen egy vita lényege!). A tervezet vállaltan a dél-tiroli autonómiamodell átvétele, azt a konstrukciót pedig az asszimiláció ellen alkották meg. Nálunk, mint már kifejtettem (http://reply.transindex.ro/?cikk=384), sokkal inkább a Székelyföldön kívül élő romániai magyarok tekintetében van szükség beolvadás elleni stratégiára, őket fenyegeti az asszimiláció veszélye, míg a székelyföldi magyarság esetében az elvándorlás jelenti a fő veszélyt, hiszen a székely nem beolvadós fajta. Érdekes módon a fent említett cikkem felvetéseit, megállapításait érdemben senki nem cáfolta azóta sem…

Az RMDSZ-nek tulajdonított statútumtervezet egyik legnagyobb hiányossága véleményem szerint az, hogy egyáltalán nem foglalkozik az iskolák, kórházak, öregotthonok és más szociális intézmények működésével, finanszírozásával, felügyeletével, a tanfelügyelőségek esetében is csak a vizsga nélküli, tehát kompetenciafüggetlen kijelölést írja elő, mindenféle szabályt mellőzően. Mindenesetre sokkal mélyebb elemzésre volna szükség egy ilyen kerettörvény kidolgozásához, és széles körű társadalmi-politikai vitát kell lefolytatni róla, elegendő időt szánva rá. Ez a véleményem, persze kézzelfogható érvekkel meg lehet engem győzni a tervezet minden pontjának az igazságáról.

Amiről viszont nem beszélünk eleget, az a meglévő jogi keretek kihasználása a meglévő eszközeinkkel, a magyar többségű, magyarok által irányított sok száz romániai településen. Arról a helyi autonómiáról beszélek, amelyet a nemzetközi jog is elismer, és amelynek európai chartáját Románia is ratifikálta az 1997. évi 199. számú törvénnyel, eszerint pedig a helyi közösségeknek joguk van a helyi autonómiához. Egyszóval van egy számunkra biztosított eszköz, nemzetközi és hazai jogszabályba foglalva, és ha csak a községeket nézzük, 200 fölötti az RMDSZ-es polgármesterek száma. Ha pedig helyi autonómiáról beszélünk, biza e téren bőven akad javítanivaló mind a Székelyföldön, mind az ország akármelyik megyéjében vagy településén.”