Keletiek előnyben?

Bukarestben nagy tapssal fogadták Lengyelország kormányfője, Donald Tusk kinevezését az Európai Tanács élére, legalábbis első látásra. Victor Ponta miniszterelnök már a döntést megelőzően közölte, támogatja Tusk kinevezését, hiszen „Románia számára jó dolog” egy keleti kinevezése a Tanács élére. A még Brüsszelben tartózkodó Traian Băsescu elnök a következőt nyilatkozta Tusk kijelölésének megerősítése után:„Nagyon jó. Kitűnő! Végre elismerik a kelet fontosságát”.

A helyzet kicsit paradox. Victor Ponta arra hivatkozik, hogy eltérő politikai családjaik ellenére baráti kapcsolatban áll Donald Tuskkal, miközben Traian Băsescu az év elején több meglepő bírálatot fogalmazott meg Lengyelország kormányfőjével szemben. Románia elnöke kezdetben csak utalásokkal bírálta azt, ahogy Donald Tusk és külügyminisztere, Radoslaw Sikorski szerepet vállaltak a kijevi tárgyalásokban, később viszont kemény szavakkal utasította el a közös európai energiapolitikára vonatkozó lengyel javaslatokat.

Pontosabban mondva Traian Băsescu azt vetette Donald Tusk szemére, hogy nem védte meg a Nabucco tervet, melyet Bukarest az utolsó pillanatig támogatott. Ennek ellenére senki sem tévesztette szem elől, hogy Románia és Lengyelország lényegében véve azonos álláspontokon maradtak az orosz fenyegetés tekintetében, melyet az Egyesült Államokkal meglévő kapcsolatok erősítésével is kifejeztek. Ezzel összefüggésben Băsescu elnök Tusk kormányfővel szembeni bírálatait másodlagosaknak, szubjektív és figyelmen kívül hagyható árnyalatoknak tekintették.

Kérdés az, Románia mennyire tudja majd kihasználni, hogy egy keleti áll az Európai Tanács élén. Egyelőre ez halvány, a pillanatnyi benyomásból született reménynek tűnik. A lelkesedés egy kicsit eltúlzottnak tűnik, melyet valójában a választási kampány fokozott fel. Traian Băsescu elkövette azt a hibát, hogy egy éppen felemelkedő politikust bírált, míg Victor Ponta ellenkezőleg, dicsérte őt és – természetesen – igyekszik némi hasznot húzni ebből a helyzetből.

Ennek ellenére, a szimbolikus aspektuson túlmenően Donald Tusk szemlélete Romániának kedvező, hiszen a munkavállalók szabad mozgása mellett szállt síkra, bár – egyes sajtóbeszámolók szerint – egyfajta Nagy-Britanniának tett engedményként elismerte, hogy elfogadható lenne a szociális segélyekhez való hozzáférésük korlátozása. Egy lengyel jelenléte az európai politikák csúcsán nagy vonalakban garanciát képez Románia számára arra, hogy a dolgok a jövőben nem fognak teljesen kedvezőtlen fordulatot venni.

Természetesebb különbség jelentkezik azt illetően, hogy Frederica Mogherinit jelölik az EU külpolitikai főmegbízotti tisztségére. A baloldali pártokkal és főleg Matteo Renzi baloldalával közeli kapcsolatokat ápoló Ponta kormányfő szintén megelőlegezetten biztosította Frederica Mogherinit támogatásáról, amiben valószínűleg a nemzedéki szolidaritás is közrejátszott.

Az elnök azonban az olasz kinevezése előtt és után is diszkréten hallgatott, hiszen nem túl sok közös dolguk akadt egymással. Ráadásul Cotroceni-ben nem válthat ki lelkesedést egy olyan fiatal hölgy kinevezése, aki a közelmúltig túlságosan is engedékenynek tűnt Oroszországgal szemben. Bár kevés ideje áll az olasz diplomácia élén, júliusban, Moszkvában találkozott Putyin elnökkel, aki azt nyilatkozta, hogy azt szeretné, ha az Oroszország és EU közötti kapcsolat elérné az Oroszország és Olaszország közötti kapcsolat szintjét. De egyelőre senki sem tartja elképzelhetőnek, hogy Frederica Mogherini, az európai külpolitika új arca az elődjénél kiemelkedőbb szerepet fog kapni.

Bukarestben azonban semmilyen reakciót nem lehet különösebben komolyan venni, tekintettel arra, hogy nem lehet tudni, ki fogja vezetni Románia külpolitikáját, és ki fog a jövőben részt venni az Európai Tanács Donald Tusk által előkészített összejövetelein. Meglehet, hogy akik ma hangosan beszélnek, holnap már irrelevánssá válnak.