Az egyetlen ésszerű lépést választotta a Nemzeti Liberális Párt (PNL) állandó bizottsága, amikor meggyőző fölénnyel, kétharmados többséggel Klaus Johannist, a párt nemrégiben megválasztott elnökét nevezte meg az alakulat államfőjelöltjeként.
Előfordulhat, hogy Johannisra lassan nem csupán a csökkentő népszerűségű, a kormányzásban kudarcot valló liberálisok, hanem a választópolgárok egyre nagyobb hányada tekint úgy, mint arra a politikusra, aki képes lehet más stílusú, az eddigitől gyökeresen eltérő politikai stílust meghonosítani. Németsége és a németeket övező pozitív sztereotípiák – a románok számára – egészségesen vegyülnek azzal, hogy nem németként, nem kisebbségiként, nem kisebbségi jogköveteléseket megfogalmazva vált a ma már román többségű Nagyszeben többszörösen újraválasztott polgármesteréből egy országos román párt elnökévé.
A Nemzeti Liberális Párt számára Johannis személye és az imént említett sztereotípiák jelenthetik azt a tényezőt, amely visszaszerezheti Crin Antonescu elnöksége alatt megcsappant hitelességüket.
Ugyanakkor amikor egy személyre szinte messiásként tekintenek, és csoda számba menő dolgokat várnak el tőle, gyakran előfordul, hogy csalódást okoz. Most azonban Johannis csillaga feljövőben van, és hiába lépett be csupán alig több mint egy éve a PNL-be, a párt vezető politikusainak nagy többsége úgy értékelte: érdemes bizalmat szavazni neki, és érdemes a legfőbb állami tisztségre is jelölni.
Persze egy kisebbségi politikus jelölése mindenképpen merész lépés volt részükről, még akkor is, ha – mint említettük – nem kisebbségi politikusként pozícionálja magát. Ez ugyanis ma Romániában még mindig komoly támadási felületet jelenthet. Igaz ugyanakkor, hogy egy németnek valószínűleg nem mernek annyira agresszívan rátámadni, mint egy magyarra, már csak azért sem, mert anyaországa lényegesen nagyobb befolyással bír, mint a magyaroké.
A párt által megrendelt felmérés is azt mutatja: nem biztos, hogy érdemes a soviniszta kártyát előhúzni vele szemben, hiszen a válaszadóknak csupán alig valamivel kisebb hányada támogatná őt az államfőválasztás második fordulójában, mint a Szociáldemokrata párt (PSD) vaklószínű jelöltjét, Victor Pontát. Utóbbira 49, Johannisra 43 százalék voksolna, és ez az arány még javulhat, ha valóban Johannis lesz a jobboldal jelöltje, és kampányolni kezd.
Ehhez ugyanakkor még egy akadályt vennie kell: a fúzió előtt álló PNL és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) közös jelöltjének címét is el kell nyernie. A PDL már megnevezte jelöltjét Cătălin Predoiu volt igazságügy-miniszter személyében, de a felmérések azt mutatják, hogy ő sem sok eséllyel szállna harcba Pontával: a jobbközép oldal egyetlen esélye arra, hogy megtartsa az államfői tisztséget, ha Johannist indítja, ugyanis az összes kutatás őt hozta ki Ponta egyetlen esélyes kihívójaként.
A PNL már meglépte tehát a merész, de ésszerű lépést. Most a PDL-en a sor. A demokrata-liberálisok eddigi kompromisszumkészsége- hajlandóak voltak elfogadni, hogy a fúzió nyomán létre jövő párt a Nemzeti Liberális Párt nevét vigye tovább – , valamint a Predoiu számára szerény eredményeket előre vetítő felmérések alapján jelenleg úgy tűnik: meglepő lenne, ha nem mennének bele abba, hogy Johannis legyen az új liberális párt államfőjelöltje.