Miután Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és tusványosi alapító atya köszöntötte a jelen lévő VIP-eket, Orbán Viktor magyar miniszterelnök csapott az érzelmi húrok közé.
Elmondta, a 2004. december 5-i népszavazás után arra gondolt, milyen szép is lenne, ha a balliberális oldal majdan azoknak a szavazatai miatt bukna meg, akiktől megtagadták a magyar állampolgárságot. És úgy tűnik, az idei választásokon elért kétharmadot a határon túli voksok segítségével sikerült biztosítani. A tanulság: a politikában is létezik morális egyensúly.
Olvasson még:
Orbán Viktor: demokráciát, de ne liberálisat!
Orbán felidézte a rendszerváltás nagy nemzedéki élményét: az ő generációja számára ez volt az a kiindulópont, amelyhez viszonyítva értelmezték a világban zajló folyamatokat. A rendszerváltás azonban – hasonlóan a korábbi nagy történelmi fordulópontokhoz, mint Trianon vagy a második világháború – mára elvesztette referenciajellegét, lezárt folyamatnak tekinthető, a jövő megértéséhez
új kiindulópontot kell választani.
Ez pedig nem más, mint a 2008-as világválság. Orbán, szokása szerint, nagyszabású vízióval állt elő, ennek értelmében a válság lezárt egy korszakot, erőteljes változásoknak nézünk elébe, Magyarországon és a nagyvilágban. A rendszerváltást követően Magyarországon is kiépült liberális állam- és társadalomfelfogás megbukott, ma már nyíltan lehet beszélni olyan problémákról, amelyek korábban tabunak számítottak. A miniszterelnök ezt nemzetközi példákkal illusztrálta: az amerikai elnök gazdasági patriotizmusról beszél, a brit kormányfő pedig a kereszténység szerepét hangsúlyozza.
A liberális megoldások helyett
nemzeti szellemiségű állam- és társadalomépítésre
van szükség, amely képes válaszokat adni a jövő kihívásaira. Ki kell találni azt az államot, amely a világversenyben sikeressé teheti a nemzetet. Orbán szerint ehhez szükség van a korábbi nyugati dogmáktól való elszakadásra, és azon rendszerek megértésére is, amelyek nem liberálisak, de sikeresek.
De hogy is néz ki a nem liberális természetű, munkaalapú társadalom, és hogyan vethető össze a liberálissal? Valahogy így:
A liberális demokráciafelfogás, az egyének közti viszonylatban, arra az alapelvre épül, miszerint mindent szabad, amivel mások szabadságát nem sérted. Ez rendkívül vonzó gondolat, de nehéz eldönteni, ki szabja meg, mi az, amivel sérted mások szabadságát. Ezért aztán többnyire azok szabják meg, akik erősebbek. A liberális demokrácia nem tudta kötelezni a mindenkori kormányokat, hogy a nemzeti érdekeket szolgálják, sőt a nemzeti érdek fogalmát sem nagyon fogadta el, nem volt képes megteremteni a különböző országokban élő magyarok összetartozásának közjogi feltételeit, és nem védte meg a közösségi vagyont.
Az illiberális demokráciafelfogás – nem tagadva a liberális értékek fontosságát sem – inkább arra az alapgondolatra épül, hogy amit nem szeretnél, hogy veled megcselekedjenek, te se tedd másokkal. Az egyéni munka és a közösségi érdek között szoros összefüggést kell teremteni. Erősíteni kell a hazai tőke jelenlétét, és közösségi tulajdonban tartani a stratégiai ágazatokat. Ebbe a koncepcióba nem fér bele az sem például, hogy azok, akik Magyarországon az EU-s források fölött rendelkeznek, közvetlenül az Uniótól kapják a magyarénál nagyságrendekkel nagyobb fizetésüket.
A választói felhatalmazás megvan a változtatáshoz, a jövő lényege viszont, hogy bármi megtörténhet.
Tőkés László befejezné végre a rendszerváltást
A miniszterelnököt a másik rendszerváltó személyiség, Tőkés László követte, aki többek között azt is megjegyezte, hogy bizony igen nehéz dolog Orbán Viktor után beszélni.
Tőkés azzal indította beszédét, hogy azok, akik naivan úgy gondolják, lehet sikeres erdélyi autonómiáról beszélni, tévednek. Hiszen a szebeni magyar oktatás, példának okáért, éppen megszűnőben van. Aztán szégyenkezhetünk afölött, hogy ma csupán 1.2-1.3 millió erdélyi magyarról beszélhetünk. De szólhatunk a Székelyföld folyamatos gyarmatosításáról, illetve magának az autonómiának a gyászos helyzetéről is. Sajnálattal jelenthetjük ki, hogy 25 évvel a temesvári indulás után még mindig a kezdeteknél tartunk. Semmiféle alapunk nincs tehát politikai sikertörténetek hangoztatására.
Ugyanakkor fontos megismételni, ami a tavalyi tusványosi táborban elhangzott. A mi időnk most van.
Nem szabad halogatni. Most van az ideje az autonómiának. Nincs időnk újabb 25 évnyi fogadkozásra, álmodozásra, légvárépítésre. Immár világos: a hagyományos kisebbségi politika nem hozott eredményt. Az autonómia egyéni jogokra való leszűkítése sem vezet sehova. Ez az út nem más, mint az autonómia megtagadása.
Gábor Áron emlékévében szabadságharcunk folytatására indít bennünket az ő biztatása: Lészen ágyú. És lőn. Ennek hasonlatosságára mondjuk hittel:
lészen autonómia.
Ez az a nemes szándék és politikai akarat, mely teljes körű nemzeti összefogással kivezethet minket poszttrianoni és posztkommunista, elesett állapotunkból. Ehhez azonban elszántság, bátorság és politikai akarat kell.
Egy ponton Tőkés vitába szállt Magyarország miniszterelnökével. (Megjegyezzük, ehhez is bátorság kell!) Tőkés László szerint Romániában még nem zajlott le a rendszerváltás. Színre léptek az utódkommunisták, és azóta is nyögjük az uralmukat. Miként tehát nem engedtünk a negyvennyolcból, aztán az ötvenhatból, nem szabad engednünk a nyolcvankilencből sem. Befejezetlen forradalmainkat be kell fejeznünk.
Az expozék után a közönség kérdezett.
Orbán Viktor válaszaiból szemelgettünk.
Megvan az irány
Belesodródunk-e az orosz medve ölébe? Ez önriogatás. Magyarország NATO-tagállam. Egy NATO-tagállam nem tud besodródni se az orosz medve ölébe, se máshova.
Mi legyen az oroszokkal? Magyarországnak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy Oroszország leszakadjon az európai fejlődéstől. Orbán Viktor megosztotta a hallgatósággal saját, új külpolitikai doktrínáját. Magyarország célja eszerint: a világ minden jelentős szereplője abban legyen érdekelt, hogy Magyarország sikeres legyen.
Az erdélyi „rakétapajzs” problémája. Magyarország nem tud Vaskupolát Erdély fölé, de olyat igen, amit a támadó nem akar lyuggatni, mert rájön, hogy neki több kárt okoz, mint akinek ártani akar. Ami határozottan állítható: ha az erdélyi magyar közösség nem kapja meg az őt megillető forrásokat a román államtól, számíthat az anyaországi segítségre. A helyi kérdéseket viszont a helyszínen kell kidekázni, Budapestről ez nem lehetséges.
A román-magyar viszony. A román-magyar viszony kulcsa a tisztelet és a nyitás. Orbán Viktor a maga részéről a jövőben is megadja a kellő tiszteletet, és nyitott lesz bármilyen kérdéskörben.
Az RMDSZ és egyéb helyi politikai szervezetek viszonya. A Fidesz kormányzó párt. Márpedig a kormány nem engedheti meg magának ugyanazt, mint egy párt. Az egész erdélyi magyarságot kell néznie. Az erdélyi vitákban ne hívják őt hadba, mint kormányfőt. Senkinek sem érdeke ez.
Fotók: Erdély László