Jó hír, hogy Traian Băsescu államfő pontosan, szépen leadta vagyonnyilatkozatát az illetékes szerveknél. Következő jó hír: az adatok hozzáférhetőek, bárki megnézheti őket, és elégedetten bólogathat, hogy lám, micsoda átlátszóság uralkodik édes hazánkban. Következő jó hír (hű, ennyi jó hír egy helyen, enyhe túlzás): az államfő nem éhezik, nem kell neki szociális segélyért folyamodnia, és valószínűleg sörpénzt se kell lejmolnia a barátaitól.

És akkor nézzük kicsit, mi ez a vagyon. Figyelem, ez is jó hír lesz. A Mediafax szerint az elnöknek fogyott a pénze, viszont több ékszert, festményt és… igen, órát tudhat a magáénak. Abszolút logikus. Joggal feltételezhető, hogy az ékszereket, festményeket, órákat pénzért vette Traian Băsescu polgártárs. Kár, hogy eddig egyszer se jelent meg egy tárgyaláson, esküvőn, focimeccsen, tetőtől talpig felékszerezve.

S akkor, pár szám. A 2013-as pénzügyi évre vonatkozó vagyonnyilatkozat szerint elnökünk átlagjövedelme 77.960 lej volt, kicsit több, mint az előző évben (73.074 lej). Ügyes ember az államfő, na! Annyi politikai csatározás és cirkusz közepette még pénzkeresésre is jut ideje.

Az elnöki számlákon szunnyadó összegek viszont elolvadtak. Például, az ING banknál az előző évben több mint 30.000 euró megtakarított pénze volt az államfőnek, időközben viszont ez az összeg 510 euróra apadt. Élni kell, ugye.

A BCR-nél megnyitott számláján előző évben még 400.000 leje volt Băsescu elnöknek, maradt belőle 7.251. És a sor folytatható.

Viszont a nyilatkozatban az áll, hogy ami a vagyontárgyakat illeti, pozitív a mérleg: jelen pillanatban az államfő 25.000 euró értékű ékszer boldog tulajdonosa. Vagyis, összehasonlítva az előző évi adatokkal, 5.000 eurót költött bizsura egy év alatt. Továbbá, korábban 19.000 euró értékű magánképtára volt elnökünknek. Egy év alatt 2.000 eurót költött újabb festmények vásárlására. Úgy látszik, az ékszereket mégis jobban kedveli. Lehet, ezért sem emigrálnak az ékszerészek, és mennek a művészek?

Mindent összevetve, nem rossz az elnöki mérleg. Nem rossz. És, szinte szégyelljük is leírni, ez is jó hír a javából. De ne sajnáljuk, hiszen, feledni nem szabad, az ő szíve értünk dobog.