Részsikert ért el a Bihar megyei Váradszentmárton önkormányzata, amikor a Bihar megyei törvényszék alapfokon úgy döntött: az önkormányzatnak jogában áll népszavazást kiírni arról, hogy a település lakosai akarják-e, hogy a környéken palagáz-lelőhelyek után kutassanak, illetve beinduljon a nem konvencionális energiahordozó kitermelése.

Ugyanakkor könnyen megtörténhet, hogy ennél több sikert nem érnek el, a bíróság ugyanis azt is kimondta, hogy a népszavazás eredménye nem kötelező érvényű, mivel a kitermelést csak Bukarest tilthatja meg. Ráadásul a nemzetközi viszonyok nem kedveznek a palagáz kitermelését ellenző köröknek.

A palagáz kitermelése ellen országszerte tüntetések zajlottak, sőt Moldvában több ízben is a demonstráló helybeliek és a rendfenntartó erők közötti dulakodásig fajultak a tiltakozó megmozdulások. A néha már a hisztéria határát súroló ellenkezés oka az, hogy a palagáz kitermelésére alkalmazott, hidraulikus repesztéses eljárás kapcsán elterjedt: annak nyomán megnő a földrengés veszélye, a felszabaduló szénhidrogén-származékok pedig végzetesen beszennyezhetik az ivóvizet és a talajt.

Bihar megyében különösen aggódnak, hiszen itt jelentős termálvíz-készletek találhatók a föld mélyében, a megye idegenforgalma elsősorban a fürdőhelyekre épül. Váradszentmárton és Nagyvárad különösen érintett, hiszen számos termálstrandjuk van – közigazgatásilag Szentmártonhoz tartozik Félix- és Püspökfürdő is.

A település önkormányzata és lakói attól tartanak, hogy a palagáz utáni kutatás, illetve az energiahordozó esetleges kitermelése kárt okozna a termálvízkészletekben. Ezért fogadott el az önkormányzat a palagáz-kitermelést tiltó határozatot, és ezért döntött népszavazás kiírásáról. A megye prefektusa azonban bíróságon óvta meg a döntéseket, és most a bírák legalább a népszavazás kiírásában az önkormányzatnak adtak igazat.

Csakhogy ez még kevés ahhoz, hogy a település lakói fellélegezhessenek. A földben található ásványkincsek ugyanis állami tulajdont képeznek, vagyis hiába döntenek úgy a polgárok, hogy nem akarnak palagázt, ha a bukaresti illetékesek ötszáz kilométeres távolságból ezt nem veszik figyelembe, és a kitermelés mellett döntenek.

Márpedig jelenleg annak kedvez a konjunktúra, hogy Romániában elkezdjék a palagáz-lelőhelyek feltérképezését és kiaknázását. Az ukrajnai helyzet rávilágít a térség Oroszországgal szembeni energiafüggőségére, amire az egyik megoldás a hazai palagázkészletek kitermelése. Másfelől az Egyesült Államok is abban érdekelt, hogy az európai országok minél nagyobb arányban lemondjanak az orosz energiahordozókról.

Ez egyrészt a kieső bevételek miatt gyengítené Moszkvát, másrészt felértékelné Washington szerepét. Az Egyesült Államok ugyanis energiahordozó-szállítónak is bejelentkezett, ugyanakkor a palagáz-lelőhelyek feltérképezésére és kitermelésére szakosodott amerikai cégek számára is hatalmas üzlet rejlik az európai piacon.

Többek között ezért hangsúlyozta Joe Biden amerikai alelnök, majd három washingtoni szenátor is azt, hogy az európai országoknak – köztük kiemelten Romániának – energiafüggetlenségre kel törekedniük, amihez elengedhetetlen a palagáz kitermelése. Ezzel az amerikai cégek számára próbálják politikai lobbi útján biztosítani a piacokat.

Ismerve a bukaresti kormány – tulajdonképpen a mindenkori bukaresti kormányok – szervilizmusát, egyáltalán nem kizárható, hogy a helyi polgárok tiltakozása ellenére a palagázkészletek kitermelése mellett dönt. Már csak azért is, mert Románia lekötelezettje az Egyesült Államoknak egyrészt a NATO-tagság, másrészt a kiemelt biztonsági garanciák miatt – azokat ugyanis Washington természetesen nem teljesen önzetlenül biztosítja.

Ilyen körülmények között jelentős annak az esélye, hogy ne helyi szinten dőljön el: akarják-e a polgárok a veszélyeket magában rejtő, alternatív energiahordozó-kitermelést, hanem bukaresti érdekek mentén, bukaresti irodákban határozzanak a kérdésben.