Victor Ponta bérgyilkost fogadott. Az RMDSZ ellen.
Victor Ponta valószínűleg Románia elnöke akar lenni és tudja, hogy álmát nem valósíthatja meg, ha megismétli elődei hibáit: Adrian Năstaseét és Mircea Geoanăét, a Traian Băsescuval szembeni 2004-es Nagy Vereség összehozóiét. Ez a vereség annak a „10 évnyi rabszolgaság”-nak a kezdete, hogy az Antena 3-at idézzem, mely láncra verte az ország nagy korruptjait.
Adrian Năstase 2004-ben a saját korrupciója miatt vesztette el az elnökválasztást, de Mircea Geoană politikai ügyetlensége miatt is. Geoană a két forduló között olyan nyilatkozatot tett, ami több mint 200.000 szavazatába került Năstasénak, és Traian Băsescu gyakorlatilag ekkora különbséggel nyerte meg a választást. Engedett néhány újságíró kitartó kérdezősködésének és kijelentette, hogy a PSD meg fogja őrizni kormányzati partnerségét az RMDSZ-szel. Ez a kijelentése a Nagy-Románia Párt ultranacionalista szavazóit Traian Băsescuhoz irányította át. Emiatt kapta Geoană az „oktondi” címkét, amit Ion Iliescu az elhajlók proletár dühvel történő megbélyegzésének édes bolsevik stílusában ötlött ki számára.
Azt hiszem, Victor Ponta aggodalommal gondol arra a momentumra. A PSD által az európai parlamenti választáson elért 37 százalék egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Victor Pontának jelentős erőfeszítéseket kell tennie az „el nem kötelezettek” szavazatainak megszerzéséért.
Másrészt a PSD jó erdélyi eredménye, amivel Ponta különben dicsekedett is, kérdéseket vetett fel benne az RMDSZ kormányzati részvételének szükségességét illetően.
Azt hiszem, a szociáldemokraták boszorkánykonyháiban már döntöttek az erdélyi eredmény maximalizálásáról, amitől Ponta elnökké válását reméli. Itt a románok szavazataira gondolok. Márpedig Erdélyben nem növelheti a szavazatai számát a nacionalista kártya kijátszása, az RMDSZ autonómiapárti követeléseinek, sőt irredenta hangsúlyainak frontális támadása nélkül. Ponta addig ezt nem teheti meg, amíg a magyar szervezet kormányon van.
Igaz, hogy Ponta, mint a PNL esetében, nem akarja magára vállalni a magyarok koalícióból történő kikergetésének felelősségét. Ezt csak akkor teheti meg, ha erős oka van rá. Jobb, ha ráveszi a Szövetséget az önkéntes távozásra.
Meggyőződésem, hogy erről szólnak a PPDD kormányzati szerepvállalására vonatkozó viták. Ponta tudatában van annak, hogy a magyarok nem fognak elfogadni egy partnerséget a Szenzációs Dan Úrral. Markó Béla eléggé egyértelműen fogalmazott: „A PPDD, a populizmuson kívül, nem igazán tud felkínálni semmit”. A magyar választók igényesek. Az RMDSZ-nek meg kell védenie komoly, tiszteletre méltó szervezeti imázsát, különösen külföldön. A kormányfő az RMDSZ távozásával/elkergetésével nem veszít választókat. Az elnökválasztáson amúgy sem számíthat a magyarok szavazatára, a Szövetség választói ugyanis zömmel jobboldaliak.
Dan Diaconescu az elmúlt napokban azt mondta, adott pillanatban megtörténhet, hogy a PPDD kirakja a kormányból az RMDSZ-t. Nem ez lenne az első alkalom, amikor a „mocskos dolgok”-ban kisegíti a kormányfőt. 2012-ben a Dan Úr által az Oltchim privatizációja körül csapott cirkusz megakadályozta a folyamatot, és lehetővé tette Ponta számára, hogy a kombinát eltemetését a parlamenti választás utánra halassza. Elképzelhető, hogy most az RMDSZ-en a sor. Igaz, a PPDD-sek keményen játszanak, helyi szinten kétkulacsos játékot űznek és lehúzhatják a bőrt a szociáldemokratákról.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Halálos kimenetelű vasúti baleset történt Csíkszeredában a Brassói út mellett vasárnap délután: egy lovas szekérrel a vonat elé hajtottak, egy személy a helyszínen meghalt.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.