Victor Ponta bérgyilkost fogadott. Az RMDSZ ellen.
Victor Ponta valószínűleg Románia elnöke akar lenni és tudja, hogy álmát nem valósíthatja meg, ha megismétli elődei hibáit: Adrian Năstaseét és Mircea Geoanăét, a Traian Băsescuval szembeni 2004-es Nagy Vereség összehozóiét. Ez a vereség annak a „10 évnyi rabszolgaság”-nak a kezdete, hogy az Antena 3-at idézzem, mely láncra verte az ország nagy korruptjait.
Adrian Năstase 2004-ben a saját korrupciója miatt vesztette el az elnökválasztást, de Mircea Geoană politikai ügyetlensége miatt is. Geoană a két forduló között olyan nyilatkozatot tett, ami több mint 200.000 szavazatába került Năstasénak, és Traian Băsescu gyakorlatilag ekkora különbséggel nyerte meg a választást. Engedett néhány újságíró kitartó kérdezősködésének és kijelentette, hogy a PSD meg fogja őrizni kormányzati partnerségét az RMDSZ-szel. Ez a kijelentése a Nagy-Románia Párt ultranacionalista szavazóit Traian Băsescuhoz irányította át. Emiatt kapta Geoană az „oktondi” címkét, amit Ion Iliescu az elhajlók proletár dühvel történő megbélyegzésének édes bolsevik stílusában ötlött ki számára.
Azt hiszem, Victor Ponta aggodalommal gondol arra a momentumra. A PSD által az európai parlamenti választáson elért 37 százalék egyértelmű bizonyítéka annak, hogy Victor Pontának jelentős erőfeszítéseket kell tennie az „el nem kötelezettek” szavazatainak megszerzéséért.
Másrészt a PSD jó erdélyi eredménye, amivel Ponta különben dicsekedett is, kérdéseket vetett fel benne az RMDSZ kormányzati részvételének szükségességét illetően.
Azt hiszem, a szociáldemokraták boszorkánykonyháiban már döntöttek az erdélyi eredmény maximalizálásáról, amitől Ponta elnökké válását reméli. Itt a románok szavazataira gondolok. Márpedig Erdélyben nem növelheti a szavazatai számát a nacionalista kártya kijátszása, az RMDSZ autonómiapárti követeléseinek, sőt irredenta hangsúlyainak frontális támadása nélkül. Ponta addig ezt nem teheti meg, amíg a magyar szervezet kormányon van.
Igaz, hogy Ponta, mint a PNL esetében, nem akarja magára vállalni a magyarok koalícióból történő kikergetésének felelősségét. Ezt csak akkor teheti meg, ha erős oka van rá. Jobb, ha ráveszi a Szövetséget az önkéntes távozásra.
Meggyőződésem, hogy erről szólnak a PPDD kormányzati szerepvállalására vonatkozó viták. Ponta tudatában van annak, hogy a magyarok nem fognak elfogadni egy partnerséget a Szenzációs Dan Úrral. Markó Béla eléggé egyértelműen fogalmazott: „A PPDD, a populizmuson kívül, nem igazán tud felkínálni semmit”. A magyar választók igényesek. Az RMDSZ-nek meg kell védenie komoly, tiszteletre méltó szervezeti imázsát, különösen külföldön. A kormányfő az RMDSZ távozásával/elkergetésével nem veszít választókat. Az elnökválasztáson amúgy sem számíthat a magyarok szavazatára, a Szövetség választói ugyanis zömmel jobboldaliak.
Dan Diaconescu az elmúlt napokban azt mondta, adott pillanatban megtörténhet, hogy a PPDD kirakja a kormányból az RMDSZ-t. Nem ez lenne az első alkalom, amikor a „mocskos dolgok”-ban kisegíti a kormányfőt. 2012-ben a Dan Úr által az Oltchim privatizációja körül csapott cirkusz megakadályozta a folyamatot, és lehetővé tette Ponta számára, hogy a kombinát eltemetését a parlamenti választás utánra halassza. Elképzelhető, hogy most az RMDSZ-en a sor. Igaz, a PPDD-sek keményen játszanak, helyi szinten kétkulacsos játékot űznek és lehúzhatják a bőrt a szociáldemokratákról.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es eredmény.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.