Mert széles a nyalnivaló választék az ötödik kolozsvári fagylaltfesztiválon, bár kevesebb a stand és a kistermelő, mint tavaly. A fagyasztott joghurttól a tejes-krémes fagyikon át a jéggé zúzott gyümölcsökig válogathatunk, milyen fegyvernemben hívjuk párbajra a torokgyulladást. Mivel elég nehéz leállni 1-2 gömb után. Meg ugye az akciók.

 

És ha már nem bírunk semmi jegeset, akkor nekiállhatunk kandírozott diót-mogyorót ropogtatni.

 

 

Ettől lesz teljes a kispolgári idill. Csak korzózunk hűtőtől hűtőig, kint napozunk a téren, nevetgélünk a családdal és a barátokkal, ezt-azt megkóstolunk, és nem kell közben figyelni semmire. Csak hogy mennyire omlós vagy avas az ostya. 

 

Nincs flashmob, tüntetés vagy tömegkoncert közben, hogy figyelmeztessen, mennyi rémes vagy fenséges dolog történik a városban és a világban, csak egy nem túl veszélyes körhinta megbokrosodni képtelen lovacskákkal. 

 

Teljes a béke, a kétéves együtt nyal a hetvenévessel, a plázacicák a hipszter srácokkal.

 

 

Késő délután sajnos már igénybe veszik a füleinket, gyerek- és néptánccsoportokkal tesznek úgy a szervezők, mintha kellene ide kultúra a tízperces fagyizás mellé. Nem kell. Vagy legalábbis nem ilyen hangos. A fölös decibelek csak a telefonjukkal csemetéiket szorgosan videózó szülőket nem nyomasztják.

 

Persze könnyen megtörténhet, hogy enélkül nem lehetne fesztiválnak hívni a fagyifesztet. Csak vásárnak. Vagy így zavarják a tisztelt publikumot még egy kör fagyira. Megyek is, mert a pisztáciásat még nem kóstoltam.

 

Ha pedig valaki nem a belül fagyos dolgokat szereti a napsütésben, hanem a forró dolgot a hűvös éjszakában, annak a ma esti Fényfesztivált ajánljuk a Sétatéri nagy parkban. Többrendbeli lampionozás garantált.