Tíz kicsi európai, kilenc kicsi európai...

A fogyasztói társadalom, az individualizmus és a komfort korszaka, amiben élünk, a kis, egy, vagy kétgyermekes családok jelenségének megjelenéséhez vezetett. A később kötött házasságok és a kevesebb gyermek az egyének azon vágyának következményei, hogy növeljék saját életük minőségét, szakmailag megvalósítsák önmagukat.

Valóban, a szociológiai felmérések megerősítik, hogy a modern, kevesebb gyermeket nevelő családoknak magasabb társadalmi-gazdasági státuszuk van. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: elvesztik a reprodukciós versenyt. Az ezekben a családokban felnövő gyermekek és unokák szintén alacsonyabb termékenységűek. Az evolúciós stratégia (genetikai továbbadódás és területi terjeszkedés) terén azok a családok nyernek, melyeknek több gyermeket sikerül szülniük, akár a társadalmi-gazdasági előnyök ideiglenes elvesztése kockázatával is. Ezek a folyamatok nagyon jól meglátszanak a társadalmak, vagy etnikumok szintjén; a szaporább családokból álló etnikumok hosszú távon megnyerik a demográfiai versenyt. Márpedig a világ több régiójában ilyenfajta verseny zajlik, ahol rasszok és családi szinten különböző kultúrák keveredtek. Úgy tűnik, hogy az európai kontinensen, összességében, a demográfia a nyugati civilizáció „Achilles-sarka”, a következő évtizedekben ugyanis az európaiakra egyre nagyobb nyomást fog gyakorolni a más rasszú és vallású (elsősorban muzulmán) bevándorlók számbeli növekedése.

Az ENSZ által bemutatott statisztikai adatok szerint az európai országokban a születések nettó együtthatója egyértelműen negatív helyzetet mutat. Németországban a 2005–2010-es időszakban a születések nettó együtthatója 0,65 volt, Spanyolországban 0,68, Olaszországban 0,66, Nagy-Britanniában 0,88, Franciaországban 0,95. Nyugat-Európában a születések nettó együtthatója átlagosan 0,78; másképp mondva, minden 100 elhalálozásra csak 78 születés jut. Az együttható Kelet-Európában 0,66, az Orosz Föderációban pedig 0,68. Összehasonlításképpen, az arab, afrikai, muzulmán államokban népességnövekedés tapasztalható: Egyiptomban 1,34, Törökországban 1,01, Algériában 1,1 [1]. Következésképpen Európában, egyes előrejelzések szerint, 2050 körül demográfiai összeomlás következik be, a lakosság száma alig 445 millióra csökken (a jelenlegi több mint 700 millióhoz képest), és a népességnövekedést mutató kevés európai országok egyike Franciaország lesz, ahol a lakosság száma 61 millióról 65 millióra fog nőni; a muzulmánok jelentős arányt képviselnek majd a teljes lakosságon belül.

Az egyes EU-tagországokban tapasztalható alacsony születésszámot a kivándorlás által okozott elnéptelenedés súlyosbítja. Romániában az EU-csatlakozás előtti időszakban, 2006-ban 7 százalékkal csökkent a lakosság, a csatlakozás utáni időszakban pedig fokozódott a demográfiai visszaesés dinamikája, 2011-ben 11,8 százalékot érve el. Románia és más EU-országok esetében is, mint amilyen Bulgária, Lettország, Litvánia, Magyarország, a helyzetet „a születésszám összeomlása”-ként értelmezik [2]. Moldova Köztársaságban ugyanez a jelenség zajlik és egyes szociológiai felmérések szerint az ország lakossága 2050-re 1 millió emberrel csökkenne, ami több mint a jelenlegi népesség egynegyede (!) [3].

Az alábbi, kontinentális demográfiai tendenciákat 2050-ig mutató grafikonon jól látható, hogy miközben gyorsuló demográfiai növekedés várható, főleg Afrikában és Ázsiában, Európában nyilvánvaló hanyatlás látható, és viszonylag alacsony születésszám növekedés Észak-Amerikában – a fehér rassz erődjeiben.