„Mivel negyedszázada ugyanabban a körzetben szavazok, sok régi ismerőssel, köztük románokkal találkozom. Hazafelé tartva most is jól kibeszélgettük magunkat. Elég volt csak annyit kérdeznem: Dacianára, Elenára vagy Adinára szavaztatok? Senki nem tudta a lényeget, mindenki pártot mondott. Mert a reklámon Ponta, Antonescu és a többi arcképe volt. Legtöbbnél bombaként hatott, hogy mégis politikusok feleségeire szavaztak. (…)
A pályázati pénzek eltérítse mellett (évente több száz millió euró csúszik a zsebekbe) az ilyen jól fizetett állások családias megkaparintása sem erősíti a román politikusok jó hírét. Ám ott, ahol »én sem látok, te sem látsz« alapon működnek a dolgok, ott hiányzik a megfelelő társadalmi kontroll. Ha formailag van is ilyen, szerepének megfelelő betöltését akadályozza a nyomásgyakorlás, a zsarolás, ha másképpen nem megy, ugyancsak némi kenőpénzzel, mert hát a fanarióták mindenütt ott vannak.”