Szerző: Ambrus Attila
2014. május 29. csütörtök, 07:53
Közülünk sokan már nem a szomszéd kecskéjének a kimúlását kívánjuk, inkább azért munkálkodunk, hogy dögöljön meg a sajátunk.

Az RMDSZ elégedett lehet(ne) a romániai magyarság számarányával szinte azonos választási eredménnyel. Eufóriára azonban nincs oka a szövetségnek. Hátra sem dőlhet. A magyar szavazók lassan-lassan fogynak. Ennek oka nem egyszerűsíthető le arra, hogy az erdélyi magyarok elégedetlenek az RMDSZ politikájával. De egyre többen keveslik az elért eredményeket, nem látják az előrelépést az érdekérvényesítésben, a fejlődést a társadalomépítésben, a javulást a gazdaságban, a növekedést az életszínvonalban. Egyre többen kételkednek abban, hogy a politika inkább a közjó megvalósításának az eszköze lenne, mintsem a csoportérdekeké.

Van egy szerencsés körülmény is, ami a választásokkor szerencsétlenségünkre növeli a közömbösséget. Ma az erdélyi magyarság létét nem fenyegeti annyira a román hatalom, mint a magyar–magyar pártharc. (Legnagyobb sérelmünk ma a székely szimbólumok használatának korlátozása, de ez még nem mozgósító erejű. Már nem annyira összefogásra ösztönző. Túllihegtük… Az autonómia pedig még minden erdélyi magyar politikai párt előtt ködös koncepció. Ma is inkább légvár, mint hegyre épülő város.)

Az erdélyi magyar társadalom természetes fogyása mellett a középgeneráció közömbössége és a fiatalok érdektelensége is közrejátszott az elérhetőnél gyengébb eredményben. Ezt a közömbösséget és érdektelenséget megtörni kemény dió.

Nem igaz viszont, hogy az EMNP ellenkampánya sikeres volt. Az ellenkampánnyal csak megerősíteni lehet a kiábrándultakat, kiábrándítani a józanul mérlegelőket nem.

Az sem igaz – enyhén szólva: politikai farkasvakság –, hogy az EP-választások győztese az EMNP, mert úgymond az a kétharmadnyi erdélyi magyarság, aki nem szavazott az RMDSZ-re, valójában a polgári pártot választotta. Valójában a legtöbben azt üzenték távolmaradásukkal, hogy elegük van a politikából, nem bíznak a politikusokban, csalódtak az Unióban."

 

 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/3046
Méghozzá természetesen! És ez nem vicc! És, mint a végén kiderül, nem is vicces.
Szeben nyerte a Román Kupát, pedig Kolozsvár is nagyon akarta.
Mioritikus hazánk derék vezetői afféle téttelen edzésnek tekintik az európai parlamenti választásokat, a közelgő hazai választási háború előtt.
Kifejezetten a piros-fehér-zöld ellen született a bírósági ítélet.
Furcsára sikeredett a pakisztáni vendégmunkások Romániába invitálása. Másegyebet állít a pakisztáni kormány, illetve sajtó, mint a román külügyminisztérium.
Gulyás Gergely sem érti, miért nem lép a légitársaság.
A Kolozsvári Magyar Napokról van szó, hát persze. A kistesó, a Várkert Fesztivál pedig négy évet tölt. Igaz, nem ott, ahol eddig.
Nem tűröm tovább! Utolsó figyelmeztetés! Határozott lépéseket fogok tenni! Ilyen szavak hagyják el az ország vezéreinek ajkait, és máris csoda történik. Vagyis semmi.
Még egy hónapot kell várnia a jogerős döntésre.
Nem tekinthetünk el egy olyan befolyástól, mely egy nyelv reprezentatív szókészletében tükröződik és jó lenne, ha előbb gondolkodnánk és csak azután beszélnénk.
Emilia Şercan természetesen feljelentést tett a rendőrségen.
Beperelték az oktatási minisztériumot a vásárhelyi felekezeti iskola megalakítása miatt.
Oké, de kedves asszonyom, és kedves adakozók, európai szimbólum-siratók, mi a helyzet a hazai omladozó műemlékekkel?