Az idegek harcává, taktikai játékká vált a bukaresti kormánykoalíción belüli ellenségeskedés. A Szociálliberális Unió (USL) két legnagyobb pártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) között feszültség annak ellenére sem csökkent, hogy hétfőn reggel még úgy tűnt: Crin Antonescu, a PNL elnöke győzött, és az általa a belügyi tárca élére javasolt Klaus Johannis nagyszebeni polgármester, a párt első alelnöke egyben miniszterelnök-helyettesi tisztséget is kap, miközben a koalíció legkisebb pártja, a Konzervatív Párt (PC) nem kap helyettes kormányfői posztot. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis még a hétvégén, illetve hétfőn reggel is azt mondta: azt akarja, hogy egyben maradjon az USL, ezért marad a három kormányfő-helyettesi tisztség. (Krónika)

Délután aztán kiderült, hogy olyan trükkhöz folyamodott, amely nem jelent meghátrálást a részéről, Crin Antonescu viszont elismerné vereségét, ha elfogadná. A kormányfő azt javasolta, hogy ne változzon semmi a kormány szerkezetében az eddigiekhez képest, vagyis a liberálisoknak járó miniszterelnök-helyettesi tisztséget továbbra is a pénzügyminiszter töltse be – tehát Johannis vagy belügyminiszter lesz, de akkor más liberális politikus tölti be a kormányfő-helyettesi posztot, vagy pénzügyminiszter, és akkor lehet helyettes miniszterelnök.
Antonescu természetesen fölismerte a csapdahelyzetet, és közölte: nem alkusznak.

Vagyis most mindkét fél kivárásra játszik, arra alapozzák taktikájukat, mint az autósok, akik egyre gyorsabban száguldanak egymással szembe, arra számítva, hogy a másik hamarabb kitér.

Ilyen helyzetben már nehezen lehet működőképes koalícióról beszélni, a jelek szerint a koalíciós partnerek között végleg megingott a bizalom, a józan kompromisszum helyett olyan játszmába kezdtek, amelyben az egyetlen elfogadható eredmény a másik totális veresége. Márpedig amennyiben ez nem kormányon levő és ellenzéki pártok között, hanem egy koalíciónak mondott szervezeten belül történik, akkor az együttműködésnek nemigen lehet nagy jövőt jósolni.

Úgy tűnik, mintha már nem is a közös kormányzás folytatása lenne a tét, hanem az, hogy a saját politikai oldal minél kevesebb kárt szenvedve kerüljön ki a közös kalandból. Egyik párt sem akarja felvállalni annak az ódiumát, hogy konkrétan ő kezdeményezte a koalíció szétrobbantását, ezért folyamatosan olyan lépéseket tesz, amelyekkel a másikat igyekszik rászorítani a radikális döntés meghozatalára. Antonescu így járt el, amikor a belügyi tárca mellé kormányfő-helyettesi tisztséget is követelt Johannisnak. Ha ezt Ponta elfogadta volna, akkor hozzájárult volna, hogy a liberálisok súlya megnőjön a kormányon belül, ami számára vereség lett volna. Azáltal azonban, hogy a 2012-ben kialkudott kormányösszetételt javasolta megtartani, úgy taktikázik, hogy úgy tűnjön: ésszerű kompromisszumos javaslatot tett. Ez azonban a PNL számára már nem elfogadható, hiszen akkor ők ismernék el a vereségüket.

Presztízscsata dúl, idegháború. Ez pedig, az előzményekkel, az egyre rosszabb koalíción belüli légkörrel együtt azt vetíti előre, hogy ha most esetleg mégis sikerül valamilyen kompromisszumot kötni, nem kell sokat várni az újabb – ezúttal akár végleges szakítást hozó – konfliktusig.