Tulajdonképpen nem teljesen világos, mit akar Valentin Bretfelean marosvásárhelyi rendőrparancsnok elérni azzal, hogy vegzálja a Székely Nemzeti tanács (SZNT) által március 10-re immár második alkalommal összehívott autonómia-nagygyűlést. A nyilvános rendezvényeket véleményező önkormányzati bizottság csupán részben hagyta jóvá a megmozdulást: a székely vértanúk emlékművénél megrendezni kívánt megemlékezést engedélyezte, a városban tervezett felvonulást azonban nem.

Ez akár kompromisszumos javaslatként is értelmezhető, mivel Bretfelean korábban még azzal fenyegetőzött, hogy egyáltalán nem engedélyezi a megmozdulást. Ürügyként azt hozta fel, hogy a tavalyi, első rendezvényen egyes résztvevők románellenes jelszavakat skandáltak.

Bár ez valóban elfogadhatatlan, az is egyértelmű, hogy a marosvásárhelyi főrendőr rosszindulatúan viszonyul a megmozduláshoz. Akkor lenne igaza, ha maguk a szervezők, a szónokok vagy az egész, a szervezők által harmincezresre becsült tömeg kiabált volna románellenes szövegeket. Ha az egész rendezvény a románok gyalázásáról szólt volna.

Ehelyett szándékosan néhány szélsőséges résztvevő marginális megnyilvánulásait emelte ki, mintha azok jelentették volna a megmozdulás fő csapásirányát, így próbálva meg befeketíteni magát a nagygyűlést, illetve azon keresztül az autonómia fogalmát.

A mostani – szerencsére csak konzultatív – döntés már csak azért is érthetetlen, mert a szervező SZNT elnöke, Izsák Balázs már jó előre közleményben jelezte: nem elfogadható bármely nemzetiség emberi méltóságának a megsértése, azaz nem tolerálható, ha valaki a románokat vagy bárki mást gyaláz. Az ilyen elemeket nem tűrik majd meg a rendezvényen. Magyar részről tehát mindenképpen tapasztalható a jóindulat, amely azonban a főrendőr, illetve a marosvásárhelyi önkormányzati testület részéről nem talált viszonzásra.

A döntés még nem végleges, a végső szót ugyanis Dorin Florea polgármester mondja ki. Kérdéses, hogyan dönt majd, hiszen kampányév van, és a soviniszta lépésekre vevő román polgárok körében bizonyára népszerű intézkedés lenne, ha ő sem engedélyezné az önrendelkezést követelő felvonulást.

Ha valóban így történne, az csupán arra lenne jó, hogy tovább szítsa a feszültséget az amúgy is egyre feszültebb viszonyban levő magyar közösség és a román hatóságok között. Ugyanakkor – azzal együtt, hogy egy román szenátor hazaárulás miatt készül feljelentést tenni az SZNT ellen, amiért az autonómiát követelő nyilatkozat elfogadására buzdítja a székelyföldi önkormányzatokat – jó eszköz lenne a romániai magyar közösség kezében minden illetékes fórum előtt annak demonstrálására, hogy a román hatóságok nem hogy az önrendelkezésről nem akarnak hallani sem, de megpróbálják még a kisebbségi jogok bővítésének nyilvános követelését is megakadályozni.