Kétféle provokáció

Román fejpánt viselete ellen magyar zászló lengetése. Bár az Active Watch mindkettőt a szólásszabadság kategóriájába sorolja, azért a másik fél nemzeti ünnepén még provokációnak minősül.
Hirdetés

Figyelemre méltóan reagált az Active Watch jogvédő szervezet azon január 23-án Szatmárnémetiben történt eset kapcsán, amelynek során a Kölcsey Ferenc Gimnázium egyik diákja magyar zászlót lobogtatott a Moldva és Havasalföld egyesülése alkalmából a románok által szervezett megemlékezés közelében az iskola egyik ablakából. (Krónika)

A szervezet nem a diáklányt marasztalta el, hanem a Szatmár megyei tanfelügyelőséget, amelynek nevében a főtanfelügyelő-helyettes veszélyesnek bélyegezte a gesztust, és a tanuló vétkességéről beszélt.
Az ügyet azzal a tavalyi esettel állítja párhuzamba, amikor Kovásznán a március 15-i megemlékezéseken a helyi gimnázium egyik román diáklánya román nemzeti színű fejpánttal jelent meg, egyértelműen provokációs célzattal. Akkor diszkriminációellenes tanács nem őt vonta felelősségre, hanem az osztályfőnökét bírságolta meg, amiért levetette a lánnyal a pántot.

Az Active Watch szerint a szatmári tanfelügyelőség most megsértette a szólásszabadságot, hiszen a nemzeti szimbólumok használata nem tilos még akkor sem, ha ez egyeseket irritál.
„A szabad véleménynyilvánítást veszélyezteti, ha ehhez a bűnösség fogalmát társítják” – szögezte le a civil szervezet, amely szerint a tanfelügyelőség reakciója túlzó volt, és etnikumközi feszültséget gerjesztett.

A jogvédő szervezet állásfoglalása rendkívül korrektnek tekinthető, hiszen az illetékes állami szervekkel ellentétben nem alkalmaz diszkriminációt a két eset megítélésében, sőt felhívja a figyelmet a hatóságok által alkalmazott kettős mércére.

Hirdetés

Más kérdés ugyanakkor, hogy a két szóban forgó eset abban is egyenértékű egymással, hogy mindkét gesztus ugyanolyan mértékben elítélendő. Lehet persze a szólás- és véleményszabadsághoz és a nemzeti identitás szabad megvallásához való joggal élésnek tekinteni a fejpánt viselését és a zászlólengetést, ugyanakkor mindkét gesztus provokációnak minősül, olyan megnyilvánulásnak, amelynek célja az volt, hogy a célba vett közösséget valamilyen szinten megalázza a saját maga által ünnepnek tekintett napon. Ez pedig interetnikus környezetben, amikor a politikum, főleg a hivatalos állami politika napirendjén egyre gyakrabban szerepelnek a magyarellenes megnyilvánulások, csak tovább fokozza a feszültséget, és tovább rontja az esélyét annak, hogy normális hangnemben lehessen végigbeszélni a problémás ügyeket. Ha pedig a magyar fél provokál – akárcsak diákcsíny szintjén is –, akkor annál kevésbé hiteles, ha felpanaszolja, amikor román részről éri hasonló sérelem a magyar közösséget.

Mindemellett arra is fontos felhívni a figyelmet, amit az Active Watch megjegyez: hogy az állami hatóságok nem ugyanazzal a mércével mérik a provokációt, ha az magyar részről érkezik, mintha a román fél követi el. A román provokátort nemzeti hősként állítják be, míg a magyart megbélyegzik. Ez a gesztus semmiképp sem a normalitás irányába mutat.  

Hirdetés