Traian Băsescu államfő megismételte tavalyi álláspontját, és leszögezte: a szerződésbe a felek belefoglalhatják ugyan, hogy literenként hét eurócenttel növelik az üzemanyagok jövedéki adóját, ő azonban ezzel nem ért egyet, ezért nem is fogja aláírni a dokumentumot. (Krónika)

Az elnök pontosan tudja, hogy az emberek a leginkább a zsebüket közvetlenül érintő témákra fogékonyak. Jelen helyzetben pedig a gondoskodó államfő szerepében tetszeleg, aki meg akarja védeni a polgárokat a kormány által kivetni szándékozott újabb dézsmától. Igaz, a kormány tálcán kínálta neki a lehetőséget, hogy jó pontokat szerezzen a magának, és a hozzá közel álló politikai alakulatoknak a májusi európai parlamenti és a novemberi államfőválasztás előtt, hiszen az adóemelés megakadályozásánál kevés hálásabb kampánytémát találhat magának egy politikus. Főleg úgy, hogy a tervezett adóemelés az érintett vállalkozók és a szakemberek egy része szerint valóban nehéz helyzetbe hozhatja a kis- és középvállalkozásokat, mivel az üzemanyag árának növekedése rendszerint minden szolgáltatás árába beépül.

Victor Ponta miniszterelnök, aki Băsescu egyik legfőbb politikai ellenfele, ezáltal kényelmetlen helyzetbe került, hiszen neki kell valahogy azt a helyzetet kezelnie, hogy az államkassza bevételeit növelni kell annak érdekében, hogy az ország költségvetése ne omoljon össze, ugyanakkor saját pártjának választási esélyeit sem lenne jó rontani.

A dilemmát egy ideig jegelték, miután a kormány úgy döntött: az első negyedévben még nem vezeti be az adóemelést, csak április elsejétől, ha addig nem kerül jobb helyzetbe a költségvetés. Most viszont előfordulhat, hogy – egyéb bevételi források híján, annak érdekében, hogy a kormány megfeleljen az IMF elvárásainak – a hitelszerződésben rögzíteni kell az adóemelést. Ez nem könnyítené meg Ponta helyzetét, hiszen Băsescu legutóbbi nyilatkozatában explicite kimondta: amennyiben az adóemelés szándéka megmarad, és bekerül a megállapodásba, azért a kormány és az IMF lesz a felelős.

Így most magyar mintára amolyan „gazdasági szabadságharcosi” pózban is tetszeleghet, aki nem tűri, hogy az IMF mindenféle adóemeléseket nyomjon le az ország torkán az általa nyújtandó készenléti hitel feltételeként, miközben a kormány olyan színben tűnik föl, mintha vakon és kritikátlanul teljesítené a valutaalap követeléseit.

Ebből a szempontból amúgy van némi igaza az államfőnek, a mindenkori bukaresti kormányok ugyanis rendszerint minden olyan gazdasági intézkedést megtettek, amit az IMF megkövetelt, függetlenül attól, hogy az milyen többletterheket rótt a lakosságra.

A gond csak az, hogy mindettől az alapprobléma, az, hogy az államkassza réseit be kell tömni, nem oldódik meg. Ez persze Băsescut most nem igazán érdekli: kihasználja, hogy az adóemelés ürügyén ismét üthet egyet a Ponta-kormányon és a balliberális koalíción.