Adókampány

Immár bizonyosan kijelenthető, hogy a napi politikai kampány tárgyává vált a Románia és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) között megkötendő újabb készenlétihitel-szerződés, illetve az abban rögzített kormányzati vállalások témája.
Hirdetés

Traian Băsescu államfő megismételte tavalyi álláspontját, és leszögezte: a szerződésbe a felek belefoglalhatják ugyan, hogy literenként hét eurócenttel növelik az üzemanyagok jövedéki adóját, ő azonban ezzel nem ért egyet, ezért nem is fogja aláírni a dokumentumot. (Krónika)

Az elnök pontosan tudja, hogy az emberek a leginkább a zsebüket közvetlenül érintő témákra fogékonyak. Jelen helyzetben pedig a gondoskodó államfő szerepében tetszeleg, aki meg akarja védeni a polgárokat a kormány által kivetni szándékozott újabb dézsmától. Igaz, a kormány tálcán kínálta neki a lehetőséget, hogy jó pontokat szerezzen a magának, és a hozzá közel álló politikai alakulatoknak a májusi európai parlamenti és a novemberi államfőválasztás előtt, hiszen az adóemelés megakadályozásánál kevés hálásabb kampánytémát találhat magának egy politikus. Főleg úgy, hogy a tervezett adóemelés az érintett vállalkozók és a szakemberek egy része szerint valóban nehéz helyzetbe hozhatja a kis- és középvállalkozásokat, mivel az üzemanyag árának növekedése rendszerint minden szolgáltatás árába beépül.

Victor Ponta miniszterelnök, aki Băsescu egyik legfőbb politikai ellenfele, ezáltal kényelmetlen helyzetbe került, hiszen neki kell valahogy azt a helyzetet kezelnie, hogy az államkassza bevételeit növelni kell annak érdekében, hogy az ország költségvetése ne omoljon össze, ugyanakkor saját pártjának választási esélyeit sem lenne jó rontani.

A dilemmát egy ideig jegelték, miután a kormány úgy döntött: az első negyedévben még nem vezeti be az adóemelést, csak április elsejétől, ha addig nem kerül jobb helyzetbe a költségvetés. Most viszont előfordulhat, hogy – egyéb bevételi források híján, annak érdekében, hogy a kormány megfeleljen az IMF elvárásainak – a hitelszerződésben rögzíteni kell az adóemelést. Ez nem könnyítené meg Ponta helyzetét, hiszen Băsescu legutóbbi nyilatkozatában explicite kimondta: amennyiben az adóemelés szándéka megmarad, és bekerül a megállapodásba, azért a kormány és az IMF lesz a felelős.

Hirdetés

Így most magyar mintára amolyan „gazdasági szabadságharcosi” pózban is tetszeleghet, aki nem tűri, hogy az IMF mindenféle adóemeléseket nyomjon le az ország torkán az általa nyújtandó készenléti hitel feltételeként, miközben a kormány olyan színben tűnik föl, mintha vakon és kritikátlanul teljesítené a valutaalap követeléseit.

Ebből a szempontból amúgy van némi igaza az államfőnek, a mindenkori bukaresti kormányok ugyanis rendszerint minden olyan gazdasági intézkedést megtettek, amit az IMF megkövetelt, függetlenül attól, hogy az milyen többletterheket rótt a lakosságra.

A gond csak az, hogy mindettől az alapprobléma, az, hogy az államkassza réseit be kell tömni, nem oldódik meg. Ez persze Băsescut most nem igazán érdekli: kihasználja, hogy az adóemelés ürügyén ismét üthet egyet a Ponta-kormányon és a balliberális koalíción.

Hirdetés