világunk, az RMDSZ
Szerző: Fall Sándor
2017. január 5. csütörtök, 14:49
Okos, művelt, gondolkodásra igencsak képes emberek őszintén meglepődve szembesülnek azzal, hogy ahol eddig szabadságot sejtettek, ott is csak RMDSZ van.

Úgy gondolom, hogy nagyrészt a naiv jóhiszeműség vezetett oda az elmúlt huszonhét év alatt, hogy az erdélyi magyar közösség társadalmi állapota, szervezettsége, politikai képviselete jelenleg ott tart, ahol. Ugyanaz a kényelmes jóhiszeműség, amelynek hatására ma is néha felébred az erdélyi magyar – mondjuk így: – elit egy részében, hogy talán nincs ez így jól, ahogy van, majd egy petíciózás után ugyanennek a naiv és tehetetlen, majdhogynem az örökkévalóságra berendezkedő jóhiszeműségnek a hatására el is hallgat és építi tovább a változást ellehetetlenítő közeget.

Nézem az időnként fellángoló, majd szinte törvényszerűen elcsituló Facebook-vitákban, hogy okos, művelt, gondolkodásra igencsak képes emberek egyszerűen nem tudnak kilépni ebből a világképből, és őszintén meglepődve szembesülnek azzal, hogy ahol eddig szabadságot sejtettek, ott is csak RMDSZ van. Úgy tűnik, őszintén és meggyőződéssel hiszik, hogy például a sajtószabadság csak akkor sérül, ha médiumokat megszüntet a kiadója, történetesen az RMDSZ, addig viszont él és virul, amíg a médiumok vezetői évtizedekig az RMDSZ struktúráiban ülve osztják a pénzt a saját médiumaiknak és munkásságukkal tevőlegesen fenntartják azt az állapotot, amely ellen most berzenkednek. És őszintén hiszik, hogy az erdélyi magyar helyzet leírható magyarországi fogalmakkal.

Huszonhét éve a kommunista diktatúrából hirtelen a szabadság furcsa állapotába került román társadalomra rászakadt a politikai pluralizmus. Olyan, amilyen, de pluralizmus. Azóta is tart. A romániai magyar közösség azonban ott folytatta, ahol 1989. december 21-én megszakadt a film. Megkapta az RMDSZ-t és ez az állapot azóta is töretlenül fennáll, belőle azóta sem sikerült kitörni. És itt nem is annyira az RMDSZ minőségével van az igazi gond, hanem azzal az évtizedek során világképpé, közösségi éthosszá csontosodott, csontosított meggyőződéssel, hogy ennek ez a rendje, hogy ez az egységnek és összefogásnak nevezett állapot mindenek feletti és önmagában vett érték, a közösségen belülre és kívülre irányuló erővonalak mentén egyaránt. Azzal a meggyőződéssel és hittel van a gond, hogy ez az egyetlen út, hogy ez nekünk a legjobb, hogy ezen belül szabadok vagyunk.

Pedig huszonhét év alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy a rendszer (vagyis az RMDSZ) belülről megreformálhatatlan. Az is biztosnak tűnik, hogy képtelenség óvatoskodó eszmefuttatásokkal elérni, hogy az RMDSZ önmagától, tényleges kényszer nélkül ne a hatalom megtartásában érdekelt pártként viszonyuljon a közösséghez. Egy párt mindig pártként viselkedik, mert ez az esszenciája, különösen akkor, ha ehhez még olyan eszközt is kap, amellyel bekebelezhet egy teljes közösséget és a legapróbb részletekig meghatározhatja annak életét, gondolkodását, szabadságát, sajtószabadságát.

Vajon létezik-e egyáltalán erdélyi magyar közösség a fentről táplált egységnarratívától függetlenül? Tettünk-e valamit, hogy ezt megtudjuk? Próbáltuk-e a komfortzónánkból kilépve megérteni az időközben elbukott, olyan-amilyen változtatási kísérletek jelentőségét és tétjét? Vagy azt, hogy az RMDSZ-en belüli újratervezés nem tényleges változás, hanem csak a rendszerhatékonyságot szolgáló belső optimizáció?

Vajon mikor döbbenünk már rá, hogy az erdélyi magyar közösségben elmaradt a rendszerváltás?

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18849
Besztercén történt az incidens, az RMDSZ ki van akadva.
Még államtitkárként segített Teleorman megyei tulajdonba, majd magánhasználatba juttatni egy dunai szigetet és a folyam Pavel-ágának egy részét.
A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács nagyváradi ülésén nem mindenben értettek egyet a résztvevők, de abban igen, hogy tovább kell folytatni az autonómiaküzdelemet.
Nehéz másként értelmezni az RMDSZ-elnöknek a kolozsvári magyar ügyintéző iroda megnyitóján elhangzott szavait.
És akkor esetleg az erdélyi magyarok meg a székelyek meg más „tiltott népek” is vérszemet kapnak.
Fél éve „azonnali szerződésbontást” ígért Nagy Zoltán.
Pazar előadással kápráztatta el közönségét a Magyar Állami Operaház erdélyi turnéjának utolsó helyszínén, Kolozsváron. Azt ígérik, visszajönnek.
Befutott, nagy nevek és roppant ígéretes fiatalok rendeznek majd Kolozsváron, miközben a társulat rengeteget utazik bel- és külföldön.
Tamási Zsolt mellett a volt megyei főtanfelügyelőt, Ștefan Someșant is hivatali hatalommal való visszaéléssel vádolják.
Marius Nicoară gondolt egy nagyot és előállt korszakalkotó javaslatával.
Bíró és Márton több mint 3, illetve 4 ezer kilométert repültek, míg Bolomey egyelőre félúton van.
Negyven éves az erdélyi táncházmozgalom, zenészek és táncosok százai lépnek fel három napon át.
Mondandójának lényege az volt, hogy Románia továbbra is támogatja a terrorizmus elleni fellépést.
A Madrid által törvénytelennek tartott függetlenségi népszavazás miatt zaklatják a katalán elöljárókat. A katalán kormány azonban nem hátrál meg.