Okos, művelt, gondolkodásra igencsak képes emberek őszintén meglepődve szembesülnek azzal, hogy ahol eddig szabadságot sejtettek, ott is csak RMDSZ van.
Úgy gondolom, hogy nagyrészt a naiv jóhiszeműség vezetett oda az elmúlt huszonhét év alatt, hogy az erdélyi magyar közösség társadalmi állapota, szervezettsége, politikai képviselete jelenleg ott tart, ahol. Ugyanaz a kényelmes jóhiszeműség, amelynek hatására ma is néha felébred az erdélyi magyar – mondjuk így: – elit egy részében, hogy talán nincs ez így jól, ahogy van, majd egy petíciózás után ugyanennek a naiv és tehetetlen, majdhogynem az örökkévalóságra berendezkedő jóhiszeműségnek a hatására el is hallgat és építi tovább a változást ellehetetlenítő közeget.
Nézem az időnként fellángoló, majd szinte törvényszerűen elcsituló Facebook-vitákban, hogy okos, művelt, gondolkodásra igencsak képes emberek egyszerűen nem tudnak kilépni ebből a világképből, és őszintén meglepődve szembesülnek azzal, hogy ahol eddig szabadságot sejtettek, ott is csak RMDSZ van. Úgy tűnik, őszintén és meggyőződéssel hiszik, hogy például a sajtószabadság csak akkor sérül, ha médiumokat megszüntet a kiadója, történetesen az RMDSZ, addig viszont él és virul, amíg a médiumok vezetői évtizedekig az RMDSZ struktúráiban ülve osztják a pénzt a saját médiumaiknak és munkásságukkal tevőlegesen fenntartják azt az állapotot, amely ellen most berzenkednek. És őszintén hiszik, hogy az erdélyi magyar helyzet leírható magyarországi fogalmakkal.
Huszonhét éve a kommunista diktatúrából hirtelen a szabadság furcsa állapotába került román társadalomra rászakadt a politikai pluralizmus. Olyan, amilyen, de pluralizmus. Azóta is tart. A romániai magyar közösség azonban ott folytatta, ahol 1989. december 21-én megszakadt a film. Megkapta az RMDSZ-t és ez az állapot azóta is töretlenül fennáll, belőle azóta sem sikerült kitörni. És itt nem is annyira az RMDSZ minőségével van az igazi gond, hanem azzal az évtizedek során világképpé, közösségi éthosszá csontosodott, csontosított meggyőződéssel, hogy ennek ez a rendje, hogy ez az egységnek és összefogásnak nevezett állapot mindenek feletti és önmagában vett érték, a közösségen belülre és kívülre irányuló erővonalak mentén egyaránt. Azzal a meggyőződéssel és hittel van a gond, hogy ez az egyetlen út, hogy ez nekünk a legjobb, hogy ezen belül szabadok vagyunk.
Pedig huszonhét év alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy a rendszer (vagyis az RMDSZ) belülről megreformálhatatlan. Az is biztosnak tűnik, hogy képtelenség óvatoskodó eszmefuttatásokkal elérni, hogy az RMDSZ önmagától, tényleges kényszer nélkül ne a hatalom megtartásában érdekelt pártként viszonyuljon a közösséghez. Egy párt mindig pártként viselkedik, mert ez az esszenciája, különösen akkor, ha ehhez még olyan eszközt is kap, amellyel bekebelezhet egy teljes közösséget és a legapróbb részletekig meghatározhatja annak életét, gondolkodását, szabadságát, sajtószabadságát.
Vajon létezik-e egyáltalán erdélyi magyar közösség a fentről táplált egységnarratívától függetlenül? Tettünk-e valamit, hogy ezt megtudjuk? Próbáltuk-e a komfortzónánkból kilépve megérteni az időközben elbukott, olyan-amilyen változtatási kísérletek jelentőségét és tétjét? Vagy azt, hogy az RMDSZ-en belüli újratervezés nem tényleges változás, hanem csak a rendszerhatékonyságot szolgáló belső optimizáció?
Vajon mikor döbbenünk már rá, hogy az erdélyi magyar közösségben elmaradt a rendszerváltás?
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.
Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.