gyász
Szerző: Szántai János
2015. április 15. szerda, 09:52
R.I.P.

Kiváló szerző távozott közülünk és az erdélyi magyar irodalomból. Tegnap, április 14-én hosszú betegség után elhunyt Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, drámaíró, műfordító.

Lászlóffy Csaba 1939. május 21-én született Tordán. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd 1960-ban diplomázott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán.

Első versét az Ifjúmunkás közölte 1957-ben. Hihetetlenül gazdag és szerteágazó életművet hagyott maga után. Egy szeretettel élcelődő anekdota szerint Lászlóffy Csaba két írógépen dolgozott egyszerre, két különböző művön. Az eredmény körülbelül 50 kötet: versek, elbeszélések, kisregények, esszék, műfordítások.

Bella István így méltatja a szerzőt, a Berzsenyi-díj átvétele alkalmából írt laudációjában: „Munkabírását tekintve inkább egy középkori képíró szerzetesre emlékeztet, egy olyan polihisztorra, aki valamilyen elképesztő szorgalommal vagy élő, eleven, mindent rögzítő memóriával éli, őrzi meg a világot, és írja le önnön külön világát, önmagát. Szinte nincs olyan tudományág, amiben ne lenne járatos, s ne használná fel ­– talált tárgyként ­– verseiben, de szépprózai írásaiban is egy egy diszciplína adathalmazából a legodaillőbb, néha legelképesztőbb sort vagy idézetet. Egy helyütt ezt írja, kissé vitázva, önmagáról. »Hiszen már Babits felismerte a némán meghúzódó tiszta arc fölényét a világ hangoskodói fölött. Megpróbálok hát egyre inkább befele építkezni.«

Béke legyen az íróval.

 

A vers esélye

           (Parafrázis)

 

Alámerülsz –

Hallgat szádban az új ige.

(Még nem mélység, ha

ellep a felszín.)

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/8885
Püthagorasz és Orfeusz az Arénában, avagy a tökéletesség extázisa.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat orvosai rendszeresen visszatérnek Erdélybe. Ezúttal is bőven akadt dolguk.
Lenne itt pár feladat, amit szem előtt kellene tartani, ha költségvetésről, egységes bértörvényről vagy adópolitikáról van szó – figyelmezteti az EB Romániát.
Ilyen ez a népviseleti demokrácia.
Ön fizetne ennyit értük? A kolozsvári városháza fizetett. Kétszer is.
Természetesen a kisebbségsimogató románok adták fel a leckét. És természetesen a gazda kezébe harapó magyaroknak.
Szombaton este, a Múzeumok Éjszakáján a nagyközönség végre meglátogathatta a Körösvidéki Múzeum új, hatalmas épületét Nagyváradon, ahol hosszú évek után végre ismét működhet a közgyűjtemény.
Akarunk olyan autonómiát, mint a dél-tiroliaké? Akkor sürgősen meg kéne tanulnunk, hogyan csináljuk meg.
Az egyik oldal a Normalitás menetét szervezte meg a Sokszínűség menetével szemben.
Lekövezték a gyalogosövezet templom előtti részét is. Kolozsvár új teret nyert.
Százezer lejes bírságot is kaphat az a kereskedő, aki régi csomagolásban árulja a cigarettát. Ettől akár be is csődölhetnek egyes boltok.
Óriási Európát írtak alá a kisebbségek képviselői a Bánffy-kastély udvarán.
A közönségdíjat is elnyerte a néprajztudós. Mit mondhatunk? Csak így tovább!
Úgy tűnik, Bukarest egyre több gólt kap. Például Kolozsvártól. Na de mi ennek a titka?