gyász
Szerző: Szántai János
2015. április 15. szerda, 09:52
R.I.P.

Kiváló szerző távozott közülünk és az erdélyi magyar irodalomból. Tegnap, április 14-én hosszú betegség után elhunyt Lászlóffy Csaba József Attila-díjas költő, író, drámaíró, műfordító.

Lászlóffy Csaba 1939. május 21-én született Tordán. A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett, majd 1960-ban diplomázott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán.

Első versét az Ifjúmunkás közölte 1957-ben. Hihetetlenül gazdag és szerteágazó életművet hagyott maga után. Egy szeretettel élcelődő anekdota szerint Lászlóffy Csaba két írógépen dolgozott egyszerre, két különböző művön. Az eredmény körülbelül 50 kötet: versek, elbeszélések, kisregények, esszék, műfordítások.

Bella István így méltatja a szerzőt, a Berzsenyi-díj átvétele alkalmából írt laudációjában: „Munkabírását tekintve inkább egy középkori képíró szerzetesre emlékeztet, egy olyan polihisztorra, aki valamilyen elképesztő szorgalommal vagy élő, eleven, mindent rögzítő memóriával éli, őrzi meg a világot, és írja le önnön külön világát, önmagát. Szinte nincs olyan tudományág, amiben ne lenne járatos, s ne használná fel ­– talált tárgyként ­– verseiben, de szépprózai írásaiban is egy egy diszciplína adathalmazából a legodaillőbb, néha legelképesztőbb sort vagy idézetet. Egy helyütt ezt írja, kissé vitázva, önmagáról. »Hiszen már Babits felismerte a némán meghúzódó tiszta arc fölényét a világ hangoskodói fölött. Megpróbálok hát egyre inkább befele építkezni.«

Béke legyen az íróval.

 

A vers esélye

           (Parafrázis)

 

Alámerülsz –

Hallgat szádban az új ige.

(Még nem mélység, ha

ellep a felszín.)

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/8885
A román tanácsosok is megszavazták az EMNP kezdeményezését, hogy a magyar nemzeti ünnepen vendégeljék meg az ünneplőket, az RMDSZ miatt mégsem lesz belőle semmi.
Most aztán vakarhatja a fejét Dragnea úr is, meg Iohannis úr is. Meg úgy általában, minden fejes. Sabin Gherman írása.
Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény tanácsadó bizottsága a Székelyföld név használatának tiltására, a hivatali anyanyelv-használatra és a kétnyelvű utcanévtáblákra is kitér.
A nagyon alapos és pragmatikus elemzésnek tűnő szövegben végig ott bujkál az üzenet: Románia Orbán Viktor csicskája!
Bár tizenkilenc pályázat érkezett az útügyhöz a 60 kilométer megépítésére, nem fogják elkapkodni a kivitelezést.
A magyarországi választások mocskába belekevert erdélyi magyar családnak többen is felajánlották a jogi segítséget.
Uniót kiáltottak a moldovaiak. Aztán ellenuniót. És erre már a románok is megragadták az egyesülés bikájának szarvát.
Kis román szélsőséges heraldika Hans Hedrich kommentárjával. Sokan ismerik ezeket a furcsa jelképeket, így együtt mégis ijesztően idegenül hatnak.
Kolozsvár polgármestere azt ígérte, hogy a közeljövőben kihelyezik a még hiányzó többnyelvű városnévtáblákat.
Mert Romániában még mindig háborús bűnösként tartják nyilván az írót, annak ellenére, hogy az amerikai hatóságok több ízben is megalapozatlannak találták a román kiadatási kérelmeket.
A hollandok világcsúccsal is csak bronzérmesek lettek.
Hány sebből és miért vérzik a Kínát is „legyőző” román gazdaság? Tessék. És persze a magyarok megint jobban teljesítenek.
Mindenki nyugodjon le, nem a magyarok keze van a dologban. Hanem az anyatermészeté. Igaz, nem tudni, ő milyen nemzetiségű.
Hasznos és jó dolog a korrupcióellenes harc. De a saját háztájon is rendet kell tartani. Mert könnyen megfúrhatják a DNA hajóját, ha nem vigyáz.