Jó kérdés, főleg így karácsony előtt. A kolozsvári multikulturalitás jegyében.
Kolozsvár központjában nemrég megjelent néhány tábla, amilyen a képen is látható. A kincses városra teljes mértékben jellemző módon, több nyelven. Van ott magyar, angol, német, francia nyelvű tábla. És rajtuk a nagy kérdés: Mire vágysz, mielőtt meghalsz? És a válaszok természetesen záporozni kezdtek.
A szokásos „szeretném megtalálni életem párját vagy az igaz szerelmet” típusú vágyakon kívül ott vannak a gyakorlatiasabbak is, például, ki hinné, jó páran szeretnének meggazdagodni, illetve híres emberré válni. De vannak olyan kedves emberek is, akik szeretnének dédnagyapák lenni, másokat megölelni, szeretetet hirdetni a világon és más hasonlókat.
Persze vannak furább ízlésűek, akik szeretnének találkozni egy szerzetessel, megkapni Liviu Dragneát karácsonyi ajándék gyanánt, vagy éppen meghalni... mielőtt meghalnának. Meg a morcosok, akik a Real Madridot szidják. Érdekes, a Barcelona csapatát szidalmazó feliratot nem találtunk.
Aztán ott vannak a furább népek is, akik például szeretnének láncfűrésszel megkergetni valakit. Vagy egy jó kis ortodox orgiát. Vagy intim kapcsolatba lépni valaki másnak az édesanyjával.
És folytathatnánk a sort, mert nagyon hosszú, és állandóan gyarapszik. Mert az ember vágyainak nincsenek határai.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.